Thürmer Gyula,

a Munkáspárt elnökének beszéde

(Budapest, 2009. május elseje)

Kedves Barátaim!

Munkások! Pedagógusok! Orvosok! Dolgozók!

Elvtársak!

Az ünnepet fontos bejelentéssel szeretném kezdeni. A Munkáspárt nemcsak beszél arról, hogy küzdeni kell a kapitalizmus ellen. Mi harcolunk is ellene. Az elmúlt hetekben nagyon sokat dolgoztunk azért, hogy a magyar munkás, a magyar dolgozó eljuthasson az Európai Parlamentbe. Jártuk az utcákat, a lakásokat, gyűjtöttük a kopogtató cédulákat, csak azért, hogy a magyar dolgozó végre beleszólhasson az ország, sőt Európa sorsának eldöntésébe. A tőkés pártok sportot csináltak abból, hogy százezer számra gyűjtik a cédulákat. Megfélemlítik, félrevezetik a választókat. De mi álltuk sarat.

Bejelentem: a Munkáspárt indulásához szükséges 20 ezer kopogtató cédula összegyűlt. A mai napig több mint 22 ezer ajánlást gyűjtöttünk össze.

A jövő héten hivatalosan is átadjuk a választási bizottságnak. A Magyar Kommunista Munkáspárt így teljes jogú részese lesz a 2009-es EP-választásnak.

Barátaim!

Május elseje van, a munkásszolidaritás ünnepe. Ez a mi ünnepünk, ezt senki sem veheti el tőlünk. 119 éve mindig a munkásszolidaritást ünnepeljük ezen a napon. Ezt ünnepeltük Ferenc József idején is és a Tanácsköztársaság napjaiban is. Ezzel a jelszóval mentek elődeink az utcára Horthy Miklós idején is. Büszkén tehetjük hozzá: ezt ünnepeltük a szocializmusban is. Legutóbb éppen húsz éve.

Azóta megváltozott a világ. Kapitalizmusban élünk. A tőkések nap, mint nap szipolyozzák a vérünket. Mindenünket elveszik. De május elsejét megvédtük a rendszerváltóktól. Ma is itt vagyunk, és itt leszünk jövőre is, és itt leszünk mindaddig, amíg munkásember él ebben az országban.

Barátaim!

A tőkés világ ma legmélyebb válságát éli. A tőkések az USA-ban, Európában félnek. Rettegnek attól, hogy a válság maga alá temeti őket. Beleremegnek a gondolatba, hogy az elégedetlen néptömegek forradalma elsöpri uralmukat. Ezerszámra áldozzák a milliárdokat a bankok megmentésére, amire még nem volt példa. Állami garanciákkal állnak a nagyvállalatok mellé, bankokat államosítanak, csupa olyat tesznek, ami nem szokás a kapitalizmusban. Obamától Merkelen át Putyinig összefognak a világ kapitalistái, hogy megmentsék a kapitalizmust.

A válságot nem a világ munkásai idézték elő. Nem a munkások, nem a dolgozók vették fel a nagy hiteleket, nem ők spekulálnak a tőzsdéken.  A válságot a tőkések csillapíthatatlan profitéhsége szülte. Mindent megszerezni, kikapcsolni a konkurenciát, meghódítani az egész világot. Ez a nemzetközi bankok és multinacionális vállalatok jelszava.

A világ ma képes lenne leküzdeni a válságot. Képes lenne enni adni az éhező milliárdoknak. Képes lenne emberhez méltó öregkort biztosítani az időseknek. Képes lenne jó egészségügyi ellátással meghosszabbítani az emberek életét. Ehelyett a gyárak állnak, milliókat tesznek utcára, emberek pusztulnak éhen vagy halnak bele gyógyítható betegségekbe.

A kapitalizmust kell legyőznünk. A kapitalistákat kell legyőzni és elvenni tőlük mindazt, amivel megkeserítik életünket. Elvenni a gyárakat, a bankokat, a hatalmat! A világ dolgozói számára csak egy megoldás van: a forradalom!

Elvtársak!

A tőkés Magyarország ma válságban van. Válságban vagyunk, mert mindent eladtak a külföldnek. Nincs nemzeti ipar, nincs nemzeti kereskedelem, nincs magyar bankrendszer. Lassan a kenyerünk sem magyar. Válságban vagyunk, mert néhányszázezer gazdag mindent magának akar, s tőlünk mindent elvesz. Válságban vagyunk, mert nincs rend, a törvényeket nem tartják be, a rendőrség nem működik.

A válságért nem mi vagyunk a felelősek.  A magyar nagytőke kormányai adták el az országot. Ők vették fel és veszik fel számolatlanul a külföldi hiteleket. Gyurcsányt menesztették. Már nem volt olyan mosópor, amivel tisztára lehetett volna mosni. Bajnai ugyanazt a politikát folytatja, ugyanazt csinálja, mint előde.

A tőkések válságmenedzselést ajánlanak. De kik azok, akik a válságot meg akarják oldani? Ugyanazok, barátaim, akik előidézték.  Azok az urak, akik eddig is milliókat keresnek, most féltik jó fizetésüket. Mindent velünk akarnak megfizettetni.

Miniszterelnök úr ne nekünk mondja, hogy mindenkinek vállalnia kell a lemondást és az áldozatot! Amikor a miniszter urak másfél milliót keresnek, és még ruhapénzt, étkezési hozzájárulást is kapnak, akkor ne nekünk mondják, hogy húzzuk meg a nadrágszíjat!

Mi már vállaltunk elég lemondást és elég áldozatot. Ha ezektől az uraktól függene, Magyarország ma már nem élne. Magyarország azért él, mert mi, munkások, dolgozó emberek dolgozunk, fizetjük az adókat, fenntartjuk és eltartjuk az országot.

Barátaim!

Elegünk van mindenből! Elegünk van a parlamenti pártok botrányaiból. Elegünk van a kövérre hízott politikus urak és az összes lehetséges plasztikai műtéten átesett politikus úrhölgyek arcátlan hazudozásaiból. Elegünk van abból, hogy ebben az országban mindenki szórakozhat velünk, az adóhatóság, a rendőrség, a bíróság, mindenki, csak nekünk kuss a nevünk. Elegünk van abból, hogy az ország nem képes megépíteni a 4-es metrót, mert mindenki innen akar meggazdagodni. Elegünk van!

De mit tehetünk ebben a helyzetben? Hagyjuk itt az országot? Menjünk bárhova, csak ne maradjunk itthon? Várjunk a csodára, mondván, hogy majd csak lesz valami? Tépjük szét a kopogtató cédulát, és mondjuk azt, hogy semmi sem érdekel bennünket? Sokan ezt tették most is, az EP-választás előtt. Nem, barátaim! A sorsunk elől nem menekülhetünk. A mi problémáinkat senki sem oldja meg. A milliárdosok, a gazdagok nem jönnek ide, hogy bennünket felemeljenek a sárból. A kormányok nem velünk tőrödnek, hanem azzal, hogy kiszolgálják a külföldi tőkéseket. Mi csak szavazunk rájuk, de a hatalmuk, a pénzük a külföldtől függ. Ha nem megyünk el szavazni, majd szavaznak azok, akiket a tőkés pártok megvásárolnak, lefizetnek. Van belőlük bőven!

Mit tehetünk ebben a helyzetben? Csak egy megoldás van: harcolni kell! A tőkés sohasem fogja a pénzét odaadni nekünk. Amennyivel mi többet kapunk az ország jövedelméből, annyival kevesebb jut nekik. Csak az a miénk, amiért megküzdünk.

A tőkések soha sem fognak önként beengedni bennünket a parlamentbe. Munkás, paraszt, magyar vállalkozó csak akkor lesz a parlamentben, ha kiküzdjük magunknak.

Ne hallgassunk némán, lehajtott fejjel, amikor a szomszédunkat rúgják ki a gyárból! Ne bízzunk abban, hogy bennünket nem rúgnak ki! Kirúgnak! Kirúgnak, előbb vagy utóbb, de kirúgnak, ha nem teszel semmit.

Ne üljünk ölbe tett kézzel! Lépjünk be a szakszervezetekbe! Védjük meg a jogainkat, és küzdjünk ki magunknak több jogot!

Ne engedjük, hogy megfélemlítsenek bennünket! Mostanság éppen a Jobbikkal. A Jobbikból a szocialisták csináltak médiahőst. A szocialisták kezdték politikai célokra használni a gyűlöletet, a cigányok problémáit. Ők adtak helyet a médiájukban a szélsőségeknek. Az ő kormány hagyja, hogy fasiszták vonulgassanak az utcán.

A Jobbikot, a szélsőjobboldalt egy párt tudja megállítani. Csak az a párt képes rá, aki története folyamán mindig elítélte a fasizmust, amely sohasem kacérkodott a gyűlölet beszéddel, s amely nem riogatott romániai vendégmunkásokkal sem: a Munkáspárt.

Mit tehetünk ebben a helyzetben? Harcolni kell! Ne elégedjünk meg azzal, hogy a szakszervezeti vezetők néha átadnak egy petíciót a kormánynak. Tudod, mit csinál a Bajnai azzal a papírral? Minden papír annyit ér, ahányan mögé állunk. Ki az utcára, tiltakozzunk, tüntessünk!

Gyurcsányt már elzavartuk. A kormányt megbuktattuk. Gyurcsányt és gyűlölt minisztereit leváltottuk. De nem buktattuk meg a rendszert, nem váltottuk le a szocialista-liberális nagytőke uralmát.

A harcot tovább kell folytatni, mert a sárkány feje újra kinő. Csapjuk le a sárkány újabb fejeit, amíg el nem jutunk a szívéhez.

A tőke ellen egy módszerünk van: a sztrájk.  Sztrájkra, munkások a bérekért, a munkahelyért, az életünkért! Sztrájkra a tőkések ellen, sztrájkra az őket kiszolgáló kormány ellen!

Harcostársaim!

A választás is fegyver a kezünkben, éljünk vele. Az EP-választáson a munkások pártjára szavazzunk és ne a tőkésekre!

Az EP-választásokon mi nem királyi családok sarjait indítjuk, nem egykori minisztereket, nem mai milliárdosokat. Mi azokat indítjuk, akik hiányoznak a magyar parlamentből, az európaiból is. Mi munkásokat, orvosokat, postásokat, diákokat, vállalkozókat indítunk, egy új nemzedék képviselőit.

Oldjuk meg mi a válságot! Vegyük állami tulajdonba az OTP-t! Ezzel védjük meg a külföldi felvásárlástól, ezzel tegyük a hazai problémák megoldásának eszközévé. Államosítsuk a villamos áram-ellátást, a távhőellátást! A gazdaság tervezését, a nemzeti érdekek következetes érvényesítését egy helyre koncentráljuk, egy nemzeti tervezési központba! Adóztassuk meg a gazdagokat és külföldieket!

Minden létező eszközzel védjük a magyar gazdaságot. Szüntessük meg a magyar vállalkozók állami üldözését! Adjunk magasabb béreket a dolgozóknak! Őrizzük meg a munkahelyeket és teremtsünk újakat!

Teremtsünk egy új Európát! Nem gazdagok, a tőkések Európáját, hanem a népek, a dolgozók Európáját, az európai népek és nemzetek egyenjogú szövetségét!

Előre, barátaim, a küzdelembe!

Éljen május elseje, éljen a munkásszolidaritás!

Éljen a Magyar Kommunista Munkáspárt!