MUNKASPART.HU

A Munkáspárt hivatalos honlapja

  
  
  
Retro Majális és Nyereményjáték: 1. Díj egy Samsung táblagép (Tablet) 2. Díj egy 1TB-os külső merevlemez HDD 3. Díj egy MP4-es lejátszó

Retro Majális és Nyereményjáték

Retro Majális és Nyereményjáték

A Munkáspárt programja

Fogjunk össze a jövőnkért

Támogatni kívánom anyagilag a Munkáspártot

Megjelent A Szabadság legújabb száma: Megjelent A Szabadság legújabb száma:

Levelezésem

PayPal adomány

Hírlevélre feliratkozás

Csatlakozz infólistánkhoz, ahol minden fontos információról értesülhetsz.

HÍRLEVÉLRE VALÓ FELIRATKOZÁSHOZ
Ide írd az e-mail címed:


Írja be az alábbi képen látható biztonsági kódot:

Események

Április 2017
H K Sz Cs P Szo V
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30

Sietnek a visegrádiak

Sietnek a visegrádiak
Pin It

Merkel kancellár elzarándokolt a múlt héten Varsóba, hogy találkozzon a visegrádi négyek vezetőivel. Ő ezt legfeljebb konzultációnak szánta, és a V4-ek remélték úgy, hogy a német kancellár kérni jön.

Pár éve még erre, Kelet-Európában alig volt kedvesebb vendég, mint a német kancellár. A V4 országok elitje jelentős mértékben a németeknek köszönhette a rendszerváltást. A gazdaságuk sem indult volna fejlődésnek, ha nem jönnek a német autógyárak. Ráadásul a keleti vezetők mindjárt Merkelnél kerestek oltalmat, ha az amerikaiak valamiért megorroltak rájuk.

2008 azonban hidegzuhanyként érte a visegrádiakat. Az amerikaiak pökhendi módon áttolták Európára a saját válságukat, az európai nagytőke, élén a németekkel, pedig lazán tolta tovább a görögök, a portugálok és a visegrádiak felé.  A visegrádi vezetők egyre nagyobb aggodalommal olvasták a híreket arról, hogy százezrek tüntetnek a görög városokban.  Mi lesz, ha ez ide is begyűrűzik? Nálunk pár éve még munkás-paraszt hatalom volt, az emberek még emlékeznek rá. Ki véd meg tőle?

A visegrádi négyek nem sokat tétováztak. Előbb a magyar kormány, majd a lengyelek mondták, hogy nem hallgatnak tovább a nyugatra. Ők élni akarnak, ezért saját eszközeikkel védik meg a piacgazdaságot és a polgári demokráciát országaikban. Bejött a számításuk. A nyugat nem nagyon tudott mit tenni. A német, francia lapok előszeretettel bíráltak őket, de a kormányok maguk is válságban voltak, így inkább figyelték az eseményeket. A visegrádiak pedig helyre pofozták a gazdaságot, ilyen-olyan engedményekkel lecsendesítettek népeiket. Nem tört ki forradalom.

A maguk módján Oroszország és Kína is segítette a V4 sikerét. Oroszország szó nélkül ellátja energiával a visegrádiakat, és a piacát is megnyitotta. Egy kis politikai mozgásteret is kínált nekik. Nem kérte a visegrádiaktól, hogy álljanak át hozzá, csak azt, hogy a nyugati döntéseknél ne legyenek pápábbak a pápánál. Kína pénzt és jelentős beruházásokat nyomott a térségbe, ráadásul olyan területeken, ahol a nyugat nem adott volna. Kinek jutna eszébe az EU-ban pénzt adni a Belgrád-Budapest vasútra?

A visegrádiak ekkor kezdték úgy érezni, hogy kicsit terhes az az európai rend, ahol a németek és a franciák mindent eldöntenek, ők meg végrehajtják. Merkel is átlátta ezt a helyzet és egy lengyelt, Donald Tuskot tették meg az EU elnökévé. Az EU-s pénzekből is többet jutott, de ettől sem a lengyelek, sem a magyarok, sem a többiek nem voltak beljebb.

A botrány Ukrajnánál robbant ki. Az EU német és francia vezetői úgy vélték, hogy az EU válságát új piacok megszerzésével kell megoldani. Ukrajna szabad préda, gyerünk! Gyorsan kiderült azonban, hogy ezt legalább hárman nem akarják: az amerikaiak, az oroszok, és az ukránok nagy része. Merkel és Hollande nagy ötlete Ukrajnában polgárháborúhoz vezetett, Oroszország és az EU viszonyában gazdasági háborúhoz, katonai téren pedig reális eshetőséggé vált a NATO és Oroszország közötti háború.

A visegrádiak a hangos bírálaton kívül nem nagyon tudtak mit csinálni. Rendre aláírták az EU-szankciókat, a NATO-döntéseket, aztán otthon morogtak. Aktív cselekvésre a migránsügy indította őket. A németeknek és a franciáknak kell az olcsó munkaerő, a németek mosakodnak még mindig a holokauszt miatt, és mi fizessük az egésznek az árát? Azt már nem! – mondták a visegrádiak.

A  német-francia elit multikulturális társadalmi víziója is megrettentette a visegrádi elitet, amely éppen ellenkezőleg azzal van elfoglalva, hogy felépítse saját nemzeti történelmét, távolabbi történelmi és lélektani gyökerekhez kösse mai politikai ambícióit.

Az 1991 óta lényegében csak vegetáló Visegrádi Együttműködés újjászületett. A közös nevező ma még a migráns-betelepítés elutasítása, de már megfogalmazódnak a közös vágyak is. A V4  vezetői nem akarnak kilépni az EU-ból. Jogot akarnak arra, hogy beleszólhassanak az EU sorsába. Nem kiválni akarnak, hanem az EU-n belül önálló intézményként elfogadtatni a V4-t. Nagyobb függetlenséget akarnak az Oroszországhoz és Kínához fűződő kapcsolataikban. Ne korlátozzák őket a nagyok, amikor azok teljes gőzzel egyezkednek a kínaiakkal és talán az oroszokkal is! Nagyobb önállóságot a Balkánon! Nagyobb lehetőséget a kelet-európai piacokon!  Hiszen most jöhetnek a nagy falatok: privatizálás Belaruszban, Szerbiában, a Balkánon, újjáépítés Ukrajnában. Csupa vonzó üzlet! Pénz! Pénz!

Merkel most bajban van. Bajban van az EU elitje is. Soha vissza nem térő alkalom a V4 elitjének. De sietnek másért is. 1991-ben, az alapításkor Václav Havel, Lech Wałęsa és a mi Antall Józsefünk attól rettent meg, hogy nem sikerül a tőkés rendszerváltást befejezniük, és visszajön a szocializmus. Most tudják, hogy népeik felébredhetnek álmukból, és megkérdezhetik: minek nekünk olyan rendszer, amely 27 év alatt sem volt képes elérni, hogy annyit keressünk, mint a németek vagy az osztrákok? Minek nekünk olyan rendszer, amely nem képes megvédeni bennünket a háborúktól, a migránsoktól?

Thürmer Gyula