MUNKASPART.HU

A Munkáspárt hivatalos honlapja

  
  
  

Miért van az?

Egy szabályt ismerünk:

A Munkáspárt programja

Fogjunk össze a jövőnkért

Támogatni kívánom anyagilag a Munkáspártot

Megjelent A Szabadság legújabb száma: Megjelent A Szabadság legújabb száma:

Levelezésem

PayPal adomány

Hírlevélre feliratkozás

Csatlakozz infólistánkhoz, ahol minden fontos információról értesülhetsz.

HÍRLEVÉLRE VALÓ FELIRATKOZÁSHOZ
Ide írd az e-mail címed:


Írja be az alábbi képen látható biztonsági kódot:

Ha meg akarunk élni még egy ezer évet…

Ha meg akarunk élni még egy ezer évet…

Szent Jobb-körmeneten még sohasem voltam, és ahogy elnézem a dolgokat, aligha leszek, bár a politikában is igaz a mondás: soha se mondd, hogy soha! A Szent Jobb nemzeti történelmünk része, és egyidejűleg katolikus ereklye is. Ezer év alatt a nemzeti és az egyházi összenőtt, s fölösleges minden kísérlet, hogy szétválasszák.

Én nem tiltottam volna a körmenetet, ahogyan ezt tették az ötvenes években. De nem tartom szerencsésnek azt sem, hogy a körmeneten katonák viszik az ereklyét, ahogyan ez manapság van. S nagy kérdés, hogy ott kell-e lennie az állam számos vezetőjének. Szerintem nem, de ha történetesen nem menne el a mai miniszterelnök, attól mi még ellenzék maradnánk.

A Munkáspárt is megemlékezik az államalapításról, és Szent Istvánról is.  Nem azért, mert azonosulnánk a feudális kor értéivel és eszméivel. Másért. István egy adott korban biztosította a magyarság túlélését, s ezért tiszteletet, elismerést, szobrot érdemel az utókortól.  Túlélés? Igen, higgyék el, ez a legtöbb, amit egy magyar politikus megtehet.

Augusztus 20-án nem istenkáromlás megkérdezni, hogy leszünk-e mi, magyarok néhány évtized múlva. Könnyen lehet, hogy nem leszünk. Hogy baj van a mai világgal, gondolom, ezt senki sem vitatja. Rengeteg külső hatás zúdul ránk, és nem tudjuk, miként is kell ellenük harcolni.

Itt van mindjárt a szabványosítás. Ma a tőke mindenkit szabványosítani akar, mondván, hogy ami bevált az autóiparban, miért nem működne a társadalompolitikában. Ezzel szemben nem tudsz védekezni. A bankok egységes szabályok szerint dolgoznak, és nyomon követik minden lépésedet. A mobilszolgáltatók pontosan tudják, hogy hol vagy. A médiával együtt ismerik, és formálják a szokásaidat. A szabványosított világban nincs helye nemzetnek, népnek. Az ember már nem humán lény, hanem munkaerő és fogyasztó. Lassan nevünk sem lesz, egy adat leszünk egy chipen.

Vagy vegyük az integrációs kényszert! Mindenki rohan az Európai Unióba, mert ebben látják a jövőt, s csak kevesen akarják tudomásul venni, hogy valójában az EU nyel le bennünket. Hogy vannak jó dolgok az Európai Unióban, sőt segíti a fejlődésünket? A rómaiak is remek utakat, vízvezetékeket, sőt amfiteátrumokat építettek nálunk, de ettől Pannónia csak egy meghódított terület maradt, és nem önálló ország. Az EU remek autópályákat, infrastrukturális fejlődést hozott, és most, amikor túl vagyunk a tapsoláson, akkor látjuk, hogy az EU nem vesz bennünket emberszámba, vagy mondhatnám, nemzetszámba. Úgy kezel bennünket, mint az európai birodalom egy darabját.

Vagy itt van a migráció. A migráció ma nem csupán azt jelenti, hogy idegenekkel találkozunk. Idegenekkel találkoztunk korábban is, de túléltük. Találkoztunk más vallásokkal is, voltak vallásháborúk is, de ezeket is túléltük. A migráció ma teljesen más kultúrát, más vallást hoz. Mi ki akarnánk egyezni, ők uralkodni akarnak.

A liberálisok szolidaritásról papolnak. Szolidaritás? Kivel, hogyan? Azzal, aki a te földedre, a te házadra vágyik?  A liberálisok a szolidaritást, a befogadást tőlünk várják el, tőlünk a dolgozó emberektől, akiket nem vet fel a pénz. A migránsokat azok csábították ide, akiknél a pénz, a tőke van. Ők indítottak háborúkat a Közel-Keleten és Afganisztánban, ők ölték meg Kadhafit és Szaddam Huszeint, ők tették tönkre szerencsétlen milliók életét.

Kitől függ a túlélésünk? Amerikától, Európától vagy éppenséggel Kínától? A túlélés alapvetően tőlünk függ. Kis országként keresnünk kell az integrációt, de ha beleolvadunk a birodalomba, végünk van. Nyitottnak kell lennünk a külvilág felé, átvenni másoktól, ami jó, és honosítani a mi viszonyaink között, de nem alárendelni magunkat más értékeknek.

Tanulni és tanítani az embereket, és nem elhinni, hogy a középszerűség és az igénytelenség visz előre bennünket. Adjunk számítógépet, okostelefont mindenki kezébe, segítségükkel hódítsuk meg világot, és ne engedjük, hogy a világ hódítson meg bennünket.

Tanulni és beszélni mások nyelvét, de megőrizni és védeni a sajátunkat. Gazdagodni mások kultúrájából, de nem elvetni a sajátunkat. A nyelv és a kultúra, a számítástechnika nyelvén szólva, a legjobb tűzfal, a legjobb védekezés a ránk törő vírusokkal szemben.

És még valami. Nem tudom, észrevették-e, hogy lépten nyomon a pénzbe, a tőkébe ütközünk. A túlterhelt autópályákról átterelnénk az áruszállítást a vasútra, de ez ma még nem érdeke a tőkének. Nagyhatalom lehetnénk az oktatásban, de inkább a külföldi cégeknek képezünk embereket, mert ez az ő érdekük.

Sokan szólalnak fel a bennünket fenyegető veszélyek ellen, de pár lépés után akadályba ütköznek. Nem érdeke a tőkének. S az, aki a tőke pénzétől függ, a tőke elkötelezettje, nem is tud kilépni az uralma alól.

Nos, akkor vágjuk át a gordiuszi csomót! Képzeljünk el egy világot, ahol nem a pénz uralkodik! Egy világot, ahol minden a helyére kerül: a magyar magyar lesz, az ember ember, az egyén egyén. Képzeljük el, és teremtsük is meg! Feltéve, ha meg akarunk élni még egy ezer évet.

Thürmer Gyula