MUNKASPART.HU

A Munkáspárt hivatalos honlapja

  
  
  

Miért van az?

Egy szabályt ismerünk:

A Munkáspárt programja

Fogjunk össze a jövőnkért

Támogatni kívánom anyagilag a Munkáspártot

Megjelent A Szabadság legújabb száma: Megjelent A Szabadság legújabb száma:

Levelezésem

PayPal adomány

Hírlevélre feliratkozás

Csatlakozz infólistánkhoz, ahol minden fontos információról értesülhetsz.

HÍRLEVÉLRE VALÓ FELIRATKOZÁSHOZ
Ide írd az e-mail címed:


Írja be az alábbi képen látható biztonsági kódot:

Omladozik az európai ház

Thürmer Gyula

A menekültügy hurrikánként rázta meg Európa falait. Az elmúlt hetek fényében ez már aligha kérdés. Persze vannak olyanok, akik kitartóan ismételgetik, hogy szó sincs hurrikánról. Az egész egy kedves nyárvégi fuvallat, szellő, amely friss levegőt hoz. Úgyhogy, nem bezárni kell az ablakokat, hanem kitárni és mélyen beszívni. Mármint azt, ami jön. A multikulturális szépségeszme liberális szerelmeseit azonban egy pár dolog igencsak cáfolja.

Például el tudták volna valaha is képzelni, hogy a magyar külügyminisztériumba bekéretik az osztrák nagykövetet, és tiltakoznak amiatt, hogy Ausztria kancellárja Hitlerhez hasonlította a magyar miniszterelnököt? Mert, ha még Horthyhoz hasonlítja, az sem lett volna udvarias, de legalább magyar. De Hitler? Pont ti beszéltek Hitlerről, mondhatnák a szomszédunk történelmében kicsit is járatos olvasok, pont ti, osztrákok, akik 1938 tavaszán kétszázötvenezren ujjongtatok Hitlernek a bécsi Hősök terén? Szerencsére nem mondják, vagy legalább is hangosan nem.

Vagy el tudták volna képzelni, hogy horvát rendőrök fegyveresen magyar területre lépjenek, a politikusaik pedig kioktassák európaiságból, jogállamiságból meg ilyesmikből a magyar vezetőket? Pont a horvátok? Fasizmust és fasisztákat keresve az ő történelmükben nem kell hetven évet visszamenni. Franjo Tuđman „modern Horvátországa” vajon nem fasiszta diktatúrával és a szerbek elleni népirtással született meg? Attól, hogy nem beszélünk az igazságról minden nap, az igazság még igazság marad.

A menekültügy nem friss szellőt hoz, hanem elmélyíti az európai tőkés országok válságát. Nyílt diplomáciai háború folyik olyan országok között, amelyek egyébként a NATO-ban vagy az EU-ban hűséget esküdtek egymásnak. A történelem szemetét nem azért seperték félre, mert az nincs. Azért hallgattak róla, mert a saját és az európai tőkés rendszer megerősítését momentán fontosabbnak tartották. A menekültügy azonban már felszínre hozta a szemetet, és ki tudja, még mi kerül elő.

A menekültügy megmutatta, hogy válságban van az európai kapitalizmus és az EU. Az EU is felelős azért, hogy háborút indítottak Líbia, Szíria ellen. A következményeket pedig nem képesek kezelni. Ki kellene mondani, vagy legalább is be kellene ismerni, hogy az EU és a NATO hiába adott fegyvert a terroristák kezébe, nem tudták Aszad elnök rendszerét megdönteni, és abba kellene hagyni a terroristák támogatását. De vajon képesek-e erre az EU vezetői?

A menekültügy megingatta a tőkés Európa jogi rendszerét is. A menekültügy kezelésére 2003-ban sok féle kompromisszum árán, de megegyeztek az EU-országok és megszülték a Dublin-II rendeletet, amit aztán tovább cizelláltak. 2015-ben pedig az látjuk, hogy egyes EU-országok nem tartják be, másoknak pedig rendkívüli erőfeszítésekbe kerül betartásuk. Akkor pedig valami nem stimmel. A magyar kormány is csak úgy tudta ellenőrzése alatt tartani a folyamatokat, hogy szinte naponta módosította a törvényeket. Ez sem tűnik túl stabil útnak.

A menekültügy megrázta a tőkés Európa elveit és intézményi rendszerét. Ellentmondásba kerültek a liberális elvek és a valóság. Egyes EU-országok hívják a bevándorlókat, de nem tudnak velük mit kezdeni. A liberális elvek alapján a határok védelmét rábízták a rendőrökre, mondván, hogy ez nem katonai feladat. Csakhogy a határvédelem nem merül ki az útlevélkezelésben. Mostanság kiderült, hogy a tőkés Európa külső határain csak az nem jön be, aki nem akar. A bajt mindenki érzi, de az érdekegyeztetésre illetékes Európa Tanács pedig hetekig nem ül össze, mert képtelen a 28 EU-tag eltérő érdekeit összehangolni.

A menekültügy megrázta a kormányok és a polgárok közötti viszonyt. A kormányok és az emberek közötti bizalmatlanság természetesen nem most kezdődött. Európa dolgozói egyre kevésbé hisznek olyan rendszerben, amely nem tud mindenkinek munkát adni. Egyre kevésbé érzik jónak azt a rendszert, melyben pár ezer milliárdos uralkodik 500 millió EU-polgár felett. A menekültügy kapcsán pedig azt látják az emberek, hogy a kormányok nem azt teszik, amit elvárnak tőlük.

A menekültügy hurrikánja nem sodorja el a tőkés rendszert. De vitathatatlanul megrázta falait. A menekültügy még jól is jön egyes tőkés köröknek. Nem kell beszélni arról, hogy a görög válság még nem futott le. Nem kell beszélni Ukrajnáról, ahol az EU és az USA asszisztálása ellenére az ország rohan a káosz felé.

Most törik a fejüket a megoldáson. Obama már bejelentette: az USA kész beszállni. Az amerikai segítséget már ismerjük. Bevisznek bennünket a mocsárba, aztán megígérik, hogy jó pénzért kihúznak. Sok jót nem ígér az sem, ha a németek alatt egyesülünk. Volt már ilyen a 20. században, csak akkor másként hívták a kancellárt. Ma is isszuk a levét. Szóval, óvatosan! Omladozik az európai ház.

Thürmer Gyula