Képeslapküldés

Képeslapküldés

Munkáspárt programjai

A Magyar Munkáspárt programja

Miért van az?

Egy szabályt ismerünk:

Fogjunk össze a jövőnkért

Támogatni kívánom anyagilag a Munkáspártot

Megjelent A Szabadság legújabb száma: Megjelent A Szabadság legújabb száma:

PayPal adomány

Levelezésem

Hírlevélre feliratkozás

Csatlakozz infólistánkhoz, ahol minden fontos információról értesülhetsz.

HÍRLEVÉLRE VALÓ FELIRATKOZÁSHOZ
Ide írd az e-mail címed:

A menekültügy és Amerika

Bassár el-Aszad elnök

A menekülthullámot az USA, a NATO, az EU, s annak részeként Magyarország, egy szóval a tőke szándékosan és erőszakosan idézte elő. A Munkáspárt helyesen értékeli a menekülthullám mögötti tényezőket. A tőke, az USA nyilvánvaló stratégiai célja az, hogy minden államot alárendeljen saját céljainak. Azokat, amelyek még nem feküdtek le a tőkés országoknak, a porba kell taszítani. Eszméiket, vezetőiket, gazdaságukat meg kell semmisíteni.

Hogyan történt eddig? Előbb elkezdték előbb úgynevezett „humanitárius” beavatkozással, azaz valójában intervenciós lázítással. Ezután következtek a „megmentő” akciók. Ide tartozik a fegyveres konfliktusok kirobbantása, amelyek során bábkormányok kerülnek hatalomra, mint régebben Dél-Koreában, mostanában Egyiptomban és Tunéziában.
Több esetben azonban az ilyen „megmentő” akciók hatására sem tudtak működőképes bábkormányok a hatalomba kerülni. Ez történt Líbiában, Irakban, ahol az addig hatalmon lévő kormányok megdöntése után katasztrofális káosz uralkodik.
A tőkének, az USA-nak nem tetsző országok „pacifikálása” milliárdokba kerül. Cserébe viszont a tőke, az USA ölébe hullnak egész országok, ahol a helyreállításba természetesen a saját tőkés cégeik szállnak be. Közben kirabolják az adott ország természeti forrásait, lakosságát, és jelentős extraprofitra tesznek szert. A befektetés jelentős, de a tőkések remélik, hogy megtérül.
A fenti „eljárással” viszont mégis volt egy baj. Sok európai emberben nem alakult ki maradéktalanul az a meggyőződés, hogy az ő adópénzükön, idegen helyeken végrehajtott háborús akciók valóban jogosak. Ilyenkor az emberek kérdéseket tesznek fel. Miért nem találták meg Irakban a feltételezett tömegpusztító fegyvereket. Lehet, hogy átvertek bennünket?
És itt jön a zseniális megoldás. Az európai országok lakosainak testközelbe kell hozni a közel-keleti, ázsiai országokat. El kell érni, hogy ők is lássák, érezzék, hogy igen is jogos volt az USA, az EU, a NATO beavatkozása. Kerül, amibe kerül, belső ellenzéki csoportokat kell létrehozni, fel kell fegyverezni őket, polgárháborúkat kell kirobbantani. A nyomor, a fegyveres harc, a sanyargatások és a gyilkosságok megteszik a hatásukat: a helyi lakosok elindulnak Európa felé a béke és a jobb élet reményében.
Csapjunk hozzá még egy kis csábítást is! Ígérjük meg, hogy jöhetnek Európába! Adjunk nekik és a családjuknak annyi pénzt, hogy vállalják a „menekülést”! Ez legyen a munkájuk, amiért fizetünk. Fizessünk annyit, amennyire gondolni sem mertek volna, fizessünk annyit, amennyiért hajlandók a vándorlás kockázatait vállalni! Ilyen egyszerű a tőkés körök logikája.

De ezzel még nincs vége. A kivándorlók viselkedésükkel keltsenek minél nagyobb visszatetszést és óriási vitát egész Európában! A következő lépcsőben, de csak akkor, be kell dobni az európai köztudatba, hogy ezt az állapotot Bassár el-Aszad szíriai elnök idézte elő! Legjobb, ha John Kerry amerikai külügyminiszter százszor egymás után elmondja, hogy Aszad a válság alapvető oka. „A könyörtelen diktátor, aki háborút indított saját népe ellen, nem lehet része a rendezésnek.”
Ezután nyugodtan meg lehet támadni a „pacifikálandó” országot, ebben az esetben Szíriát, és az európai polgárok pedig – az eddigiekkel ellentétben – egységesen fognak ujjongani, remélve, hogy azonnal megszabadulnak a menekültek áradatától és fellélegezhetnek végre.
Az USA és az ő értékrendjüket elfogadó európai liberális körök azt szuggerálják, hogy a „humanitárius és jóléti” Európának be kell fogadnia a menekültek millióit. Az európaiak hosszú ideig el lesznek foglalva a menekültügy „megemésztésével,” meggyengül a gazdaságuk. Mindennek a nyertese pedig az USA, az amerikai tőke.

Benyovszky Gábor