Mindig európai ember akartam lenni. A Fazekasban imádtam Kosztolányit. Csodáltam. Európa szinte minden nagy nyelvén beszélt, s titokban reméltem, hogy egyszer talán nekem is sikerülhet. „Egy új világ kezdődik minden nyelv küszöbén” – vallotta. Idővel én is megértettem, hogy Európát megismerni, befogadni, megszeretni, európaivá válni csak a nyelvein keresztül lehet.
A könyv az emberiség egyik legnagyobb találmánya. Egyszerre ad intellektuális igazolványt önmagamról, üzenetet küld a jelennek és összeköt a jövővel, sőt az örökkévalósággal.
A könyv én vagyok, akár írom, akár olvasom. Az egyéniségemet fejezi ki. Ilyen vagyok, ezt szeretem, azt gyűlölöm.
Semjén Zsolt helye most már biztosítottnak látszik a történelemkönyvekben. Tizenegy magyart kimenteni orosz hadifogságból, ez azért nem semmi! Mondhatni hadicsel a javából.
Hirtelenjében csak Hadik András hadicsele jut eszembe, aki 1757-ben elfoglalta Berlint. Mi magyarok ritkán szoktuk Berlint elfoglalni, és arra sem volt még példa, hogy orosz hadifogságból mentsünk ki magyarokat.
Kedves ismerősöm tollat, pontosabban számítógépet ragadott, és félretéve közismert jólneveltségét megkérdezte a világtól: mi a túrót keresünk mi Koszovóban?
Az eredetiben a túró szó helyett egy másik kifejezés szerepel. De nem akarok idegen tollakkal ékeskedni, úgyhogy a túrót helyettesítsék be Önök. A magyar nyelv elég széles skálát kínál a választásra.
Az idén ősszel huszonharmadik alkalommal jönnek össze évenkénti tanácskozásukra a világ kommunista és munkáspártjai. A kommunista pártok mindig is törekedtek nemzetközi összefogásra. Az együttműködés formáját mindig a kor szükségletei és lehetőségei határozták meg.
