Sztrájkoltak a pedagógusok. Nem először, és vélhetően nem is utoljára. Kevés a bér, nagy a megterhelés, nincs elég önállóság, és még az oltás is kötelező. Nagyjából mindezek megváltoztatását akarták elérni a kormánnyal folytatott tárgyalásokkal, illetve a kétórás munkabeszüntetéssel.
Ki gondolta volna, hogy harminc év után is lehet újat adni a magyar politikában? A Munkáspárt és az ISZOMM választási összefogása, a Baloldali Szövetség nagyon sok ember régi igényét, sőt elvárását váltja valóra, de ezzel együtt új szereplőt hoz a politikai életbe. Ilyen még nem volt!
Teljes mértékben egyetértek az ellenzékkel, az EU-val, az amerikai elnökkel, sőt a római pápával is. Le a korrupcióval! Le vele!
Nagyívű egyetértésünknek vélhetően itt vége is. Ugyanis én hozzáteszek még egy mondatot. A korrupciót nem a jelenlegi magyar kormány találta fel, nem is ő csinálja egyedül. Korrupció mindenütt lehet, ahol a pénz és a hatalom találkozik egymással. Sőt, most tessék megfogódzkodni, korrupció a szocializmusban is fertőzhet, de igazából a tőkés rendszer betegsége.
A várólisták problémáját könnyen megoldaná külsős cégek bevonása az egészségügybe – nyilatkozta minap Márki-Zay Péter. Vagyis, gyerünk privatizálni az egészségügyet! A kormánypárti propaganda rögtön leütötte a magasnak vélt labdát, mondván, hogy ilyen az úgynevezett „baloldal”. Annak idején Gyurcsányék is el akarták adni a kórházakat. Magyarán szólva, az anyjukat is eladnák.
A Munkáspárt évek óta mondja, hogy az európai ház falai omladoznak. Ha omladoznak, akkor jobb nem megvárni, amíg fejünkre hullanak a téglák. Akkor már késő! Cselekedni kell!
Nem mondtuk rögtön, hogy lépjünk ki az EU-ból. A magyar emberek többsége azt hitte, azt remélte, hogy az EU-csatlakozással lezárhatjuk viszontagsággal teli történelmünket és az európai úri klubba kerülünk. Végre mehettünk külföldre dolgozni, jobb pénzért, mint itthon, a vízum nélküli szabad utazás élménye, mi tagadás, sokakat magával ragadott.
