Kínára tekintett világ ezen a héten. Még azok is odafigyeltek, akik nem szeretik Kínát. Nem lehetett nem látni, hogy a történelem új fejezetét írják ott. A Sanghaji Együttműködés Szervezetének csúcstalálkozója Tianjinben. Huszonhat állam- és kormányfő a pekingi díszszemlén. Orosz-kínai csúcs!  Kínai-indiai csúcs! És mind egy gondolat mentén: működjünk együtt olyan közös otthon építésében, amelyet az összetartás és a kölcsönös bizalom, a béke és nyugalom, a jólét és fejlődés, a jószomszédi viszony és barátság, a méltányosság és igazságosság jellemez.

Gondoltak már Önök arra, hogy mi történt volna, ha Japán 1941 decemberében megtámadja a Szovjetuniót? Hogy alakult volna a szovjet-német háború, ha nem tudják a szovjet hadosztályokat a Távol-Keletről Moszkva alá vezényelni? Mi történt volna, ha 1941. december 5-én Zsukov csapatai nem tudnak ellentámadást indítani? Mi lett volna, ha Hitler elfoglalja Moszkvát?

Mindez nem következett be. Japán nem támadta meg a Szovjetuniót. És nem azért nem támadta meg, mert Japán lebombázta Pearl Harbort, és az amerikaiak ellen indított háborút. Az amerikaiak ellen a tengeren és a levegőben folyt a háború. A japán hadsereg erőinek zömét a kínai front kötötte le. Amíg Kína, a kínai nép ellenállt, szó sem lehetett a Szovjetunió megtámadásáról.

Belegondoltak Önök, hogy milyen keveset is tudunk arról, ami a kínai népnek jutott osztályrészéül a háborúban? Nekünk a második világháborút a szovjet­német front, a holokauszt, Magyarország megszállása, esetleg az afrikai front jelenti. De semmit, bántóan semmit sem tudunk a japánok háborújáról Kína ellen. Tudjuk-e, hogy 35 millió kínai ember halt meg, esett el, pusztult el a háborúban? Tudjuk-e, hogy a japán militaristák ugyanúgy ki akarták irtani a kínaiakat, ahogyan a német fasiszták a szlávokat, vagy éppenséggel a zsidókat és a cigányokat? Tudjuk-e, hogy a japán­kínai háború fő terhét Mao parasztkatonái vitték a vállukon?

Kína fantasztikus sikereire gyakorta rácsodálkozunk. De vajon belegondolunk-e, hogy e sikerek gyökerei valahol ott húzódnak a kínai hegyekben, az egykori csatatereken? Az éhező, nyomorúságosán öltözött kínai parasztban volt hit és erő, hogy szembeszálljon a jól táplált, jól felszerelt ellenséggel. Hitt erkölcsi fölényében, hitt abban, hogy a kínai nép ötezer éves kultúra megtestesítője. Tudta, hogy Kínát meg lehet szorongatni, de nem lehet legyőzni. Tudta, hogy Kínát senki sem veheti el a kínaiaktól.

A kínai paraszt, a földműves, a föld nélküli proletár, a kisboltos, a maroknyi városi munkás a japánok elleni küzdelemben még valamit megtanult: tartós békét és biztonságot, jólétet és társadalmi harmóniát csak egy új Kína teremtheti meg. Már nem hitt Csang Kaj-sek szavainak, nem hitte el, hogy a tőkés úton, az amerikaiak útján boldogulhat. Az ő álma akkor az új és demokratikus Kína, az új és szocialista Kína lett. Ez az új ország született meg 1949 őszén.

Most, 2025 őszén együtt ünneplünk kínai barátainkkal. Tudjuk, hogy felmérhetetlen emberi és anyagi áldozatuk nélkülözhetetlen volt a fasizmus legyőzésében. Tiszteljük a kínai nép sok évtizedes küzdelmét a hegemónia, az egypólusú világ minden formája ellen, következetes kitartását a békés egymás mellett élés elvei mellett.

A japán agresszorok feletti kínai győzelem 80. évfordulóján nem feledhetjük, hogy a Kínai Népköztársaság ma is a nemzetközi béke fontos biztosítéka.

A nyugati világ háborúja Oroszország ellen már régen túllépte volna Ukrajna határait, már régen egy új világháború szedné áldozatait, ha Kína nem áll ki határozottan a béke mellett.

Az Európai Unió vezetői a közel múltban alapos leckét kaptak abból, hogy Kína nem partner sem a fegyvercsörtetésben, sem az ENSZ alapokmányában rögzített elvek eltörlésében, sem a világkereskedelem szétverésében. De kész a gazdasági és technológiai fejlődésben elért fantasztikus eredményeivel segíteni egy új világrend megteremtését.

Támogatjuk Kína harcát a békéért és a globális biztonságért. Reméljük, hogy a nemzetközi közösség tanul a történelemből, és az emberiség képes lesz megvédeni a háború utáni nemzetközi rendet, megvédeni a nemzetközi igazságosságot, és határozottan szembeszállni a hegemónia és a hatalmi politika minden formájával.

A kínai nép győzelmeinek és sikereinek építője a Kínai Kommunista Párt. A kínai sajátosságú szocializmus a kínai nép meggyőző válasza korunk nagy kérdéseire. Olyan civilizációs program, amelynek sikeres fejlődése bátorítja a világ más népeit is. A Kínai Népköztársaság sikerei bizonyítják, hogy a szocializmus nem a múlt. A szocializmus a jelen és a jövő!

A Magyar Munkáspárt és a Kínai Kommunista Párt barátsága és együttműködése közös elveinken és érdekeinken alapul. Vigyázunk rá, mint szemünk fényére.

Tiszteletünket fejezzük ki a kínai népnek a japánok elleni háborújában elesetteknek, meghajlunk a kínai nép hősiessége és bátorsága előtt. Boldog ünnepet kívánunk Kína népének.

Fotó: https://en.people.cn/NMediaFile/2025/0829/FOREIGN1756449799601UX5W2DQHK1.jpg