Tudunk-e választani jövő tavasszal? Ön tud választani? Úgy értem, hogy nem csak szavazni ide vagy oda, hanem alternatívák, utak, koncepciók között választani. Tudunk-e választani, vagy csak szavazni?
A rendszerváltáskor megetették velünk, hogy a választás a demokrácia netovábbja. Mi vagyunk a nép. De véletlenül se gondolják, hogy mi a hatalomnak birtokosai vagyunk. Nem, nem, nem! Hova is jutnánk így? A nép, azaz mi, csak a hatalom forrása vagyunk.
Szeretem az arab konyhát. Damaszkusztól Marrákesig sok helyütt, sok mindent kipróbáltam, de a nagy álmom a bagdadi kardhal. Állítólag ott készítik a legjobban. De ahogyan Osztap Bender a „Tizenkét szék” főhőse sohasem jutott el álmai városába, Rió de Janeiróba, én sem voltam Bagdadban.
A szabadság a kapitalizmus legszebb és legnagyobb hazugsága. A francia forradalom a szabadság, a testvériség, az egyenlőség álmát hirdette meg. Mi lehet ennél szebb?
A forradalom utat engedett a szabad cselekvés előtt. Gyűlölt földesurakat kergettek el, hercegeket lehetett lefejezni, sőt magát a királyt is. A jobbágy örült, hogy felszabadult, már nem függ a földesurától, akaratában szabad munkássá vált.
Kell-e nekünk ma március 19-éről beszélni? Hogy mi volt március 19-én? Igen, manapság ez a kérdés is jogos. A modern kor iszonyú gyorsasággal mossa ki a történelmet az emberek emlékezetéből. Minek emlékezni? A mának, sőt a pillanatnak élünk! Ez ma a trendi.
A Fidesz és az Európai Néppárt, illetve a magyar kormány és az EU közötti vitáknak nincs semmi közük 1848-49 forradalmához. Vagy talán mégis?
Bárhogyan is próbálják modern jelszavakkal elhomályosítani a problémát, az szembe jön. Látványosan és egyértelműen.
Vajon a kérdés nem ma is a magyar függetlenség és önállóság, mint annak idején? Vajon nem jobb helyet keresünk-e ma is Európában, mint akkor?
