Bizonyára ismerik Gálvölgyi János humoros jelenetét. Gondod van, problémák gyötörnek, ne borulj ki mindenen, csak végy be egy „Leszarom-tablettát”, és mindjárt könnyebb lesz!
Nos, elnézést a primitív szavakért! Körbejárhatnám, kereshetnék illő szavakat, de félő, hogy elveszne a lényeg. Sajnos, többről van szó, mint egy humoros jelentről. Mintha egy egész ország rendre bevenné a Leszarom-tablettát.
„Nem a hatalomért, hanem a hazáért, a magyarokért dolgozunk” – üzente Magyar Péter a kongresszusukról. A Kanizsa Aréna falait nyilván jó erősre építették, hogy ekkora hazugság hallatán sem szakadt le a mennyezet.
Nem tudom észrevették-e: nálunk nem csinálnak filmeket a szocializmus évtizedeiről. Kivételt az '56-os téma jelent, arról pedig már annyi bőrt lehúztak, hogy itthon ezért már nem mennek be a moziba. A tanút, Bacsó Péter halhatatlan filmjét ismételgetik, de azt egyrészt még 1969-ben forgatták, nem most, és az ötvenes évekről szól, nem arról, ami 1956 után történt.
Budapest főpolgármestere tíz percre leállíttatta a budapesti közlekedést. Példátlan, ilyen még nem volt! Illetve, miket is mondok? Volt! Sztálin temetésének napján, 1953 március 7-én öt percre mindent leállítottak buszt, villamos, hajót, vonatot, mindent.
Az emberek többsége ritkán, talán sohasem mondja ki azt, hogy kapitalizmus. Minek is? Nagy szavak, a politizálóknak valók! Van nekünk elég bajunk, mondják sokan, nem érünk rá ilyennel foglalkozni!
