Az Alkotmánybíróság (AB) először szerepelt az április 12-i választások óta, és mondhatni, leszerepelt. A köztársasági elnök június 11-én feltett egy nem túl bonyolult kérdést. Az AB egykori elnökeként nyilván tudta, hogy mit lehet kérdezni, és talán azt is, hogy egykori kollégái mire képesek. Külön-külön és együtt.
A világ ma a túlélésért küzd. A nemzetek küzdelmében lesznek győztesek és lesznek vesztesek. Ez utóbbiból vélhetően több lesz.
A múltban szenvedtünk el sebeket, de túléltük. A múlt túlélése azonban nem ad biztosítást a jövőre. Veszíthetünk, meghalhatunk, megszűnhetünk nemzetként létezni.
A német kancellár személyes internetes oldalain nem szerepel a magyar miniszterelnök berlini látogatása. Megvolt, túl vagyunk rajta, jobb nem gondolni rá! Valami ilyesmi járhat Friedrich Merz fejében.
A Tisza győzelme jó hír Európának, jó hír Németországnak, jó hír Ukrajnának – mondta ki az igazságot a kancellár a közös sajtótájékoztatón. Nyugi, a patrióták akadékoskodásának véget lehet vetni az EU-ban. A németeknek meg lehet mondani, hogy ne reménykedjenek az AfD-ben. Az ukránok pedig várhatják az újabb aranykonvojokat, mert menni fognak, és most már a magyarok se fogják megállítani.
Manapság rendszerváltásként, új honfoglalásként igyekeznek eladni az április 12-i választás eredményét. A cél nem csak az, hogy új mítoszt teremtsenek. Büntetlenségre formálnak maguknak jogot. A nép ránk szavazott, mindent szabad!
Kormányülés Ópusztaszeren! Ez azért nem semmi! Ilyen se volt még a történelemben. Még azok is felkapták a fejüket, akik már hozzászoktak az új hatalom szimbolizmusához. Azt már mindenki érti, hogy új kormány, tehát új ország, sőt új világ. Na de visszanyúlni Árpádhoz, szinte új honfoglalást hirdetni?
