Gratulálok! – szólított le a piacon egy ismerősöm. Gratulálok, mondja, nyert az angol „testvérpártjuk”, a Munkáspárt. Maguknak is ezt kell csinálni! Kedves ismerősöm olyan, mint a Svejkben Dub tartalékos hadnagy, aki ugyan civilben csak cseh nyelvet tanított, de a háborúban napóleoni képességeket fedezett fel magában, és ennek szelleménen szekálta a hivatásos tiszteket. Nem akarom bántani ismerősömet, de a lekvárfőzéshez kétségkívül jobban ért, mint a politikához.
Elnökök vagyunk, az Európai Unió soros elnökei. Mi, mindnyájan. Az EU-legendárium szerint a soros elnökséget nem egy ember, hanem egy tagállam látja el. Szóval, én, te, ő, mi, ti, ők, mindannyian.
A Munkáspárt elítéli az Európai Bíróság ítéletét. Igaz, hogy a magyar határvédelem és migránspolitika nem csak Magyarországot védte, hanem az egész EU-t, de ez senkit sem hat meg. Mikor volt hálás Nyugat-Európa azért, hogy a tatárokkal vagy a törökkel szemben védtük őket? Bennünket felégettek, legyilkoltak, kiraboltak, a nyugat meg élte világát.
Magyar Péter több mint személy, jelenség! A Tisza párt 1,3 millió szavazatot kapott az európai parlamenti választásokon. Magyar tömeggyűlései is meglepetést okoztak, de elérni a Fideszre leadott szavazatok 66,5 százalékát, nos, ez csak azért nem politikai atombomba, mert most nem a magyar parlamentbe választottunk képviselőket.
Június 12-e ünnep Oroszországban. Az új korszak új ünnepe. Eleinte a nevéről is vita volt. Nem háborús győzelemnek, nem forradalomnak állít emléket, és valláshoz sem kötődik. A máról szól, Oroszország önálló útjáról, függetlenségéről és szuverenitásáról. Így lett Oroszország Napja.
