A mai játékok ideig-óráig szórakoztatják a gyermeket, de nem késztetik előrelátásra, önálló tervezésre, perspektivikus gondolkodásra. A fakocka valaha a legegyszerűbb játékok közé tartozott. Nem voltak a programozók által előírt szabályok, a gyermek kedve és fantáziája szerint rakta össze a kockákat, az ő víziója szült új valóságot.

Nagyszerű emberekkel találkoztam Baranya megyében. Nem tudom, hogy játszottak-e gyermekként fakockákkal, de felnőttként, felelős politikusként, vállalkozóként lenyűgöző intellektuális nyíltsággal és szakértelemmel rakják össze a jövő építőkockáit.

A Mohács 500 nem egyszerű megemlékezés a mohácsi csata évfordulójáról.  Egyszerre nyit perspektívát a múltba, enged friss levegőt évszázadok gondolkodásába és mutatja fel a jövő pilléreit.

Miért kellene ötszáz év múltával is vesztesként jellemezni magunkat és folytatni a múlt önostorozását? A Mohács 500 tervezői felhasználták a mai tudomány eredményeit. A mohácsi csatában nem egy elhanyagolt, rosszul irányított magyar sereg vett részt, hanem az akkori európai szinten lévő korszerű erő. Egy szuperhatalom, a török birodalom hadseregétől kikapni nem szégyen volt, hanem hősies helytállás.

Mohácson ez az új szemlélet hatotta át a történelmi emlékhelyek felújítását, ennek szellemében formálódik át a város arculata. Nem kell szégyellnünk magunkat. Közép-európaiak, magyarok vagyunk, van hősi múltunk és lehet sikeres jövőnk, ha képesek vagyunk perspektivikusan gondolkodni és a jövő vízióját megragadni.

A mohácsi Duna-híd egy ilyen vízió része. A ma talán meglenne nélküle, hiszen a Dunán át lehet ma is kelni. De a holnap, a holnapután új megoldásokat követel. Az új híd és a hozzá kapcsolódó utak összekötik a déli magyar városokat, modern közlekedési vonalakat teremtenek hazánk és a balkáni térség között. A korábbi kormány közép- és dél-európai távlatokban gondolkodott, a tervezőknek volt víziójuk, és bátorságuk nagyban gondolkodni, kétszer kétpályás utat tervezni. Az áprilisi választás győztesei nem látnak az orruknál tovább, pillanatnyi politikai érdekből a jövőt sodorják veszélybe.

A magyar vidéknek élnie kell, a magyar falura szükség van a 21. században is. Erről beszélgettünk Mohács és a térség felelős személyiségeivel, gazdasági szakembereivel, vállalkozóival.

Az ő szavuknak hitele van, hiszen már nem keveset tettek le az asztalra. Mohács fejlődése, a nagyszabású építkezések, az emberekről való értelmes gondoskodás, beleértve a szinte egyedülálló ingyenes városi parkolóházak építését, önmagukért beszélnek.

A mezőgazdaságból ma még meg lehet élni, mondták el vállalkozók, akik nemcsak pénzügyi döntéseket hoznak, de maguk is traktorra, kombájnra ülnek. Tudják, mit ér a baranyai föld, tudják, hogy több lábon állva túl lehet élni a nehézségeket, de holnap másra van szükség.

A klímaváltozás, az EU politikája, az ukránok megjelenése miatt mindent meg kell változtatni. Mást és másként kell termelni, haladni kell a technikai haladással, a mesterséges intelligenciával.  A magyar paraszt tudja, hogy mi a dolga, hangzott el, de a változás túl nagy ahhoz, hogy csak tőle várják a megoldást. A mindenkori kormánynak kutyakötelessége segíteni, és megtenni azt, amit az ország fejlesztése terén csak ő tud megtenni. Sajnos, ez ma még nem látszik!

A magyar falu sorsa nem csak mezőgazdaságban dől el.  A mai háziorvosi rendszer számtalan sebből vérzik, és már rövid távon is veszélyezteti a legfőbb termelőerőt, a magyar embereket. Pénzzel nem lehet mindent megoldani, új szemléletre van szükség, víziókra az egészségügy terén is.

Az iskola nem csak oktatási intézmény, hanem a települések szellemi életének része. Ha bezárják, ha összevonják őket, civilizációs értékeket semmisítenek meg és kihúzzák a szellemi talajt a magyar vidék jövője alól. Szellemi szuverenitásunk is eldől a mostani a politikai csatákban. Senkinek sincs joga pillanatnyi hatalmi érdekekért a jövőtől megfosztani a magyarságot.

Új világ alakul körülöttünk. Nem mi formáljuk ezt a világot, de tőlünk függ, hogy képesek leszünk-e túlélni ebben a világban, sőt kapcsolódni a perspektivikus folyamataihoz.

A kormányok dolga nem az, hogy a múltat rugdossák. A magyar történelem nem 2026 áprilisában kezdődött. A múlt értékeit nem lerombolni kell, hanem rájuk támaszkodva hidakat építeni a jövőbe. A politikai intézmények átalakításával nem a múltra kell csapást mérni, hanem a jövő kihívásaihoz kell hatékony szervezeteket építeni. A gazdasági döntésekkel nem egyedi problémákat kell kezelni, hanem a jövőt építő stratégiát kell megjelölni.

A mohácsiak egyszerre nyitottak perspektívát a múltba és a jövőbe. Magyarország nem számolhatja fel a múltját, mert ezzel önmagát számolná fel. Nem rendelheti alá magát a politikai és gazdasági piac pillanatnyi hullámainak, hanem a hosszú távú létezését kell megteremteni. Szeretnénk, ha utódaink száz év múlva egy magabiztos és független ország büszke polgáraiként ünnepelnék a Mohács 600-at is. De víziók nélkül nincs jövő!