Háború holnap? Ugyan már! Ki akarhat háborút manapság? A háborút az államok akkor választják, ha más eszközökkel nem tudják céljaikat elérni, illetve a háborúval elérhető haszon nagyobb, mint a háború anyagi és emberi költségei. Ez lenne ma a helyzet?

Az EU szemünk láttára kínlódik. A második világháború után arra hozták létre, hogy a németek és franciák békében uralkodhassanak Európa felett. Ez ma már nem megy. A németek és franciák megpróbálják letörni Magyarország és a többi visegrádi állam ellenállását, de a jog és a politikai zsarolás egyelőre nem segít. De egy háborús konfliktus, ahol félre kell tenni a vitákat, és oda kell állni a nagyok mellé, miért is ne?

Az EU érzi stratégiai gyengeségét Oroszországgal szemben. Nem csak azért, mert az EU nagy része nem tud meglenni az orosz gáz nélkül. Döntően azért érzi, mert nem tudja akaratát ráerőszakolni az oroszokra. Egy orosz-kínai közös fellépés Európában pedig az EU végét jelentené.

Az EU háborút kezdett Belarusz ellen. A fegyverek még nem dörögnek, de már merénylet készült a belarusz elnök ellen, és minap lelőtték a belarusz állambiztonság egy tisztjét. A gazdasági és médiaháború pedig teljes gőzzel folyik.

Lukasenko elnököt akarják megdönteni és Belaruszt beolvasztani a nyugati tömbbe. De ne legyen illúziónk: a figyelmeztetés a renitens EU-tagoknak is szól. Nem lehet kekeckedni az EU-val, azaz a németekkel és a franciákkal, mert úgy járhattok, mint a belaruszok!

A szándék világos. De elég-e leállítani a kereskedelmet, beszüntetni a légiközlekedést? Elég-e kitiltani a belarusz vezetőket az EU-ból? Elég-e pénzzel tömni az emigrációban élő belarusz ellenzéki vezetőket?

Egyelőre úgy tűnik, hogy nem elég, valami más is kell. Akkor most háborút indít az EU, az USA és a NATO Belarusz ellen? Aligha! A belarusz hadsereg nem adná meg magát, hanem visszalőne a NATO katonáira, és az oroszok sem hagynák annyiban. Melyik NATO-állam akarná, hogy katonái a keleti fronton haljanak meg?

Legyen háború, de inkább kis háború, ellenőrizhető és fenntartható konfliktus! A forgatókönyvek már készülnek. Mit szólnának ahhoz, ha mondjuk, migránsok támadnák meg a lengyel és litván határőröket? Azonnal be lehetne jelenteni, hogy a migránsokat a „belaruszok béreltek fel és dobták át.” Na, ez már érdekes! Ha a belaruszok kezdik, még ha az nem is igaz, akkor a NATO már „védekezhet”!

És akkor kezdődhet a „béketeremtés”! Nemzetközi erőket vezényelnek a térségbe. Ne németeket, mert ők rossz emlékeket ébresztenek! Ne lengyeleket, mert az átlag belarusz zsebében kinyílik a bicska a lengyeleket látva. De mondjuk, csehek, szlovákok! Ők is szlávok! Vagy mondjuk, magyarok, akiket szeretnek a belaruszok!

De vehetünk-e mérget arra, hogy az ukrán lőporos hordó nem robban fel? Képes-e Zelenszkij Ukrajnája rábírni Donbasz és Luhanszk népét, hogy adják fel függetlenségüket és térjenek vissza Ukrajna kebelébe? Aligha! Elég a „kis háború”, ami most folyik? Úgy tűnik, hogy nem! Akkor provokáljunk ki egy nagy háborút! Bizonyítsuk, hogy orosz terroristák jönnek belarusz segítséggel a demokratikus ukrán kormány megdöntésére! Máris megvan a casus belli, az ürügy a háborúra.

Bennünket nem érint a háború! Sokan gondolják így. De Magyarország máris részese a háborús készülődésnek. Budapesten NATO katonai kórház van, Pápán a NATO nehéz légi szállító ezrede, Székesfehérváron NATO hadosztály-parancsnokság. Most magyar tábornok került a koszovói NATO-kontingens élére. Kipróbálják, mire vagyunk képesek.

Az Orbán-kormány szerződésben ismerte el, hogy „USA fegyveres erőinek tevékenysége hozzájárul Magyarország biztonságához” és megállapodtak „az USA Magyarországon tartózkodó fegyveres erőinek méltányos és fenntartható támogatásában.” Az Orbán-kormány mentségére legyen mondva, hogy nehezen adták be a derekukat, de azért beadták. Úgyhogy ne legyen kétségünk: ha lesz háború Európában, mi nem maradhatunk ki belőle.

A NATO hadügyminiszterei minap döntöttek arról, hogy ki kell dolgozni a lehetséges orosz agresszió elleni fellépés terveit. A három kicsi balti állam és a lengyelek hónapok óta papolnak az orosz támadás veszélyéről. A miniszterek döntése után ez már nem csak propaganda. Megindul a háborús gépezet.

De akar-e Moszkva háborút? Jevtusenko tette fel versében a kérdést még 1961-ben, a hidegháború legkeményebb időszakában. A költő persze a szocialista Szovjetunióról beszélt, nem a mai tőkés Oroszországról. De félre téve az ideológiát, akar-e Moszkva háborút ma?

Nem! Az oroszok ma gazdasági és politikai eszközökkel elérik céljukat. Nincs szükségük háborúra. Sikerül megakadályozni, hogy a nyugat egységesen Oroszország ellen forduljon. Több EU-ország számára létkérdés az orosz piac. Orosz vezetéssel egyre életképesebb európai-ázsiai integráció jön létre, amely holnap kihívója lehet az EU-nak. Persze Oroszország is készül arra, hogy szükség esetén megvédje önmagát és szövetségeseit.

Vigyázat! Félrevezetnek bennünket! Elaltatni akarnak, elvonni a figyelmünket! Ne törődjünk a szegénységgel, az egészségügy válságos állapotával, szidjuk inkább az oroszokat! Ne a német, francia, magyar milliárdosokat gyűlöljük, hanem Lukasenkót! Ne akarjunk az EU-ból kilépni, hanem zárjuk inkább össze a sorokat! Feledjük el, hogy a háború a milliárdosoknak gazdagodás, a népeknek, az embereknek pusztulás, nyomor, kiszolgáltatottság.

Nem feledjük! Mi nem akarunk háborút! És Ön? Önök?

Thürmer Gyula