Az orosz kőolajimport leállítására tett EU-javaslat „így, ebben a formájában felér egy magyar gazdaságra ledobott atombombával” – mondta múlt heti rádióinterjújában Orbán Viktor.

Ha magyar miniszterelnök szájából hangzik el ilyen kijelentés, az nem tekinthető egyszerű szónoki fogásnak. Orbán Viktorról pedig tudjuk, hogy nagy körültekintéssel válogatja meg szavait.

Akkor pedig baj van! Mindenekelőtt tudjuk azt, hogy az EU-ban van olyanok, akik minden további nélkül ledobnák a gazdasági atombombát Magyarországra. Minden tiszteletet megérdemelnek a kormány erőfeszítései, sőt küzdelmei, amelyeket az EU fórumain folytat a magyar érdekeket sértő, sőt a magyar létet veszélyeztető akciók ellen.

A kérdés, hogy meddig tud és meddig akar a kormány elmenni. Orbán Viktor az első perctől világossá tette, hogy az ő kormányzása idején Magyarország nem lép ki az EU-ból. Magyarország valóban rendre megszavazta az EU Oroszország elleni szankcióit is, csakhogy az egység ne sérüljön.

A miniszterelnök kitartóan keresi a közös pontokat, sőt a lehetséges szövetségeseket is, és ami a legfontosabb, próbál időt nyerni. Ennek a taktikának van alapja, hiszen a világhelyzet iszonyú gyorsasággal változik, ami az államok magatartására is hatással van.

Meg aztán az elmúlt években nem kevés dologról derült ki, hogy Magyarországnak van igaza. A válságot, sem a gazdaságit, sem az egészségügyit, nem lehet egyen receptek alapján elrendezni. A nagyhatalmak és a liberális tőke érdekeit kiszolgáló EU-vezetők ezt sohasem fogják nyíltan bevallani, de talán mérlegelni igen.

Nem tudom, hogy a miniszterelnök miben hisz. Abban-e hisz-e, hogy az EU átalakítható, megreformálható vagy inkább arra számít, hogy a fergeteges világfolyamatok kikényszerítik egy más típusú EU létrejöttét. Természetesen azt sem tudom, hogy miről beszélt öt órán át Putyin elnökkel Moszkvában. Egy dolgot azonban nem lehet nem észrevenni: felelős vezetők beszélnek arról, hogy az EU-n kívül is van világ.

Én személy szerint nem hiszem, hogy az EU-t meg lehet reformálni. Persze, az is kérdés, hogy mit értünk reformon. Az EU-t egykor azért hozták létre, hogy a német és a francia tőke közösen uralkodhasson Európában. Uralkodhasson Európa dolgozó tömegei és egyúttal a kisebb és szegényebb országok felett is.

A mostani EU változatlanul uralkodni akar a néptömegek felett, elnyomva a válságok nyomán sűrűsödő elégedetlenséget. A németek és a franciák továbbra is gyarmatuknak tekintik a kelet-európai országokat. Ebben nincs változás. Változás abban van, hogy a kelet-európai kicsik nem akarnak úgy táncolni, ahogyan az EU vezetői fütyülnek, mert tudják, hogy annak rossz vége lesz.

Egyre inkább érezzük, hogy az EU-t Nyugat-Európában kellene átalakítani. Ott kellene megdönteni a szélsőségesen liberális kormányokat. A francia szociáldemokrata baloldal, Jean-Luc Mélenchon például kezdhette volna azzal, hogy Macronnal szemben Marine Le Pen mellé állnak. Nem ezt tették. Hamis ideológiák alapján ismét az elnöki székbe engedték a liberális Macront.

Az EU liberális vezetői látják a konfliktushelyzetet. De úgy gondolják, hogy csak egy megoldás van: az EU-t teljesen alárendelni a liberális tőke érdekeinek, politikai értelemben mindenben kiegyezni az Egyesült Államokkal. Az olyan kelet-európai „lázadókkal”, mint a magyar miniszterelnök, pedig le kell számolni.

A leszámolás hallatán ne a legcsúnyábbra tessenek gondolni, bár a mai világban semmit sem lehet kizárni. A liberális EU-vezetés megpróbálta a magyar ellenzéket hatalomra juttatni. Nem ment! Április 3-a után rögtön megindult a támadás jogi, politikai és gazdasági téren is.

Most jönne a gazdasági atombomba. Mit várnak ettől az EU urai? Az árak emelkedjenek meg drasztikusan, omoljanak össze az ellátási rendszerek, zárjanak be a gyárak.  Emberek milliói maradjanak élelem, egészségügyi ellátás nélkül.

Arra számítanak, hogy ilyen helyzetet semmilyen alkotmánymódosítással sem lehet megakadályozni és a covid idején látott hatalomkoncentráció se segítene. Vagyis bukjon a miniszterelnök!

Igen ám, de a mai parlamenti ellenzék nem lenne képes válság idején a kormányzást átvenni. Döntően azért nem, mert az EU és az USA kiszolgálásán kívül nincsenek ötleteik. Másrészt, aligha engedné az a hárommillió ember, aki a mostani kormány mögé állt április 3-án.

Ilyen helyzetben felelős politizálás kell mindenki részéről. A gazdasági atomcsapást el kell kerülni, és ebben a kormány mellé kell állni. Ha mégis bekövetkezik, sok múlik a kormányon. Képes lesz-e a terheket megosztani a milliárdosok és a nép között, vagy mindent a népre hárít?

A háborúból ki kell maradni! A kormány legyen őszinte a néppel, csak akkor számíthat az emberek támogatására az amerikaiak követeléseivel szemben!

A parlamenti ellenzék ne a kormánnyal harcoljon, hanem tisztességesen képviselje azok hangját, akik a parlamentbe juttatták őket.

Új baloldali ellenzék, hiteles, valódi, működőképes baloldali ellenzék egyelőre nincs. De lehet, megszülethet!  Tudjuk, hogy a háború folytatása, sőt magasabb szinte emelése bennünket is belesodorhat a háborúba. Látjuk, hogy az EU-partnerek csak önmagukkal törődnek, és még a gazdasági atombombát is készek lennének ledobni ránk. Tudjuk, csak még nem merjük bevallani, hogy tömeges elszegényedés lesz a sorsunk. Tudjuk, hogy ha nincs hiteles, valódi, működőképes baloldal, az atomcsapást legfeljebb a milliárdosok élik túl.