Nem születtem Salgótarjánban, de Salgótarján olyan város, amelyről szívesen mondanám: itt születtem. Irigylem barátaim nyelvét, ahogy palóc tájszólással ejtik ki a szavakat. Szavuknak nemcsak tartalma van, de íze is.

Valamikor még a múlt században, de nehéz is ezt kimondani, a hetvenes években jártam itt először. Talán ekkor volt ereje teljében a város. Szocialista város vagyunk, mondták még azok is, akiknek nem minden tetszett abban a rendszerben. Salgótarjánt a szocializmus szülte, s az itt élők tették naggyá. Erről még azok sem vitatkozhatnak, akik ma szívből utálják a szocializmust. A szocialista kor tudatos iparpolitikája nélkül Salgótarján egyszerű bányásztelepülés maradt volna.

Apropó bányászság! A múlt héten részt vettem az 1946. évi széncsata 70. évfordulóján rendezett ünnepségen. Kedves idős emberek, egykori bányászok egyensapkában. De helyesbítek: nem egykori bányászok, hanem csak egyszerűen bányászok. A bányászember élete végéig bányász marad, hiszen ez nem csak munka, hanem hivatás, életszemlélet, vallás. „Szerencse fel! Szerencse le! Ilyen a bányász élete” – még én is dúdolgattam a Bányászindulót, amikor a rendszerváltás utáni első választáson én lettem a Munkáspárt Nógrád megyei listavezetője.

Akkor 10,2 százalékot kaptunk, kevéssel maradtunk le az MSZP-től, Ha akkor az ország más megyéiben is úgy éreztek volna az emberek, mint a tarjániak, talán minden másként alakult volna. De hát ami volt, elveszett. Salgótarján számára nem csak egy ideológia, egy eszme veszett el, ahogyan sokan próbálják ma beállítani, hanem nagyon is konkrét dolgok. Az Acélgyár, az Öblösüveggyár, a Tűzhelygyár, a Síküveggyár, és velük együtt a munkásember biztos megélhetése, biztos jövője, biztonsága.

A tarjániak nagyon bíztak abban, hogy valaki csak megállítja a romlást, valaki csak visszahozza a múltat. Eleinte az MSZP-jelöltje lett a polgármester. Mindenki tudta, hogy az MSZP nem Kádár János pártja, de azért mégsem MDF, mégsem Fidesz, mégsem SZDSZ. Hátha! Hátha történik csoda!

De csoda nem történt. Nem is történhetett. Az MSZP nem arra vállalkozott, hogy visszahozza a szocializmust, hanem arra, hogy megerősítse a kapitalizmust. Azt a kapitalizmust, amely a tarjániaktól is, meg úgy általában tőlünk, magyaroktól elvette a nemzeti ipart, a teljes foglalkoztatottságot, a normális életet.

A szomorú a történetben az, hogy sokan nem hittek a szemüknek. Sokan nem hitték el, hogy az MSZP rosszat tesz velük. Még akkor sem hitték el, amikor MSZP-s volt a miniszterelnök is, a tarjáni polgármester is, a város szerencséje pedig ennek ellenére lefelé ment.

Aztán jöttek mások, jött a Fidesz. Már akkor lehetett érezni, hogy nem annyira a Fidesz nyert, mint inkább az MSZP veszített. A Fidesz sohasem nyerte meg a tarjáni munkás, a tarjáni a dolgozó, a tarjáni szegény szívét. A Fidesz nagyon nem is törődött ezzel. Menedzselték a várost, de nem tekintették szívügyüknek. Kis megye, kevés választókerület, nem oszt, nem szoroz az országos erőviszonyokban.

Elcsodálkozom, amikor a mostani választásokon az MSZP és a Fidesz jelöltjeit hallom. Nagyokat ígérgetnek, és egymást vádolják azzal, hogy nem szerették eléggé a várost, nem adtak pénzt, paripát, nem hoztak munkahelyeket. Kérdezem én: miért nem? Miért nem segítettek ezen a szerencsétlen városon? Zavarta őket a szocialista múlt? Jobban szerették a polgárvárost, Balassagyarmatot? Vagy miért nem? Miért nem teremtették újjá az ipart? Jó, nem a régit, de valami mást, valami újat! Miért vették el a főiskolát, amikor tudták, hogy az értelmiség nélkül maradt város elpusztul?

Salgótarjánban is minden négy évben volt választás. De valójában egyetlen polgármester, egyetlen testület sem mondhatja el magáról, hogy én Salgótarján népét képviselem. 2014-ben a tarjáni választók 59,3 százaléka nem szavazott. 2010-ben 63,1 százalék nem ment el. 2006-ban 51,3 százalék. Vagyis mindig egy kisebbség kormányoz, és mindegy, hogy MSZP-s kisebbség, vagy fideszes kisebbség. Tetszenek érteni? A mi nevünkben, a többség nevében!

Polgármester-jelöltként én azt mondtam: tegyük Salgótarján sorsát országos üggyé, közös népi üggyé! Salgótarján ma már olyan mélyen van, hogy nagy országos programok nélkül nem lehet a jövőjét biztosítani. Hozzon ide a kormány beruházásokat! Építse meg végre az autópályát!

De nem elég a kormány pénzére várni. Amit lehet, el kell kezdenie a salgótarjáni önkormányzatnak. Építsünk saját sertéstelepet, saját vágóhidat saját magunk ellátására! Rendhagyó dolog? Az! De manapság minden rendhagyó! Meg lehet csinálni? Meg! Kezdjük a munkahelyteremtést 20-30-50-100 munkahellyel! Bizonyítsuk be az embereknek, hogy képesek vagyunk rá! Utána már jön a többi, a többezer új munkahely!

Ne várjunk csodákat! Sem a Fidesz, sem az MSZP nem fogja jobbá tenni az itt élők életét. El vannak foglalva saját barátaikkal. A tarjáni népnek kell döntenie. Legyen 26 év után olyan polgármester, akit a nép, a dolgozók magukénak éreznek! Salgótarján, szerencse fel!

Thürmer Gyula