Mondhatják, nekünk teljesen mindegy, hogy ki Csehország új köztársasági elnöke. Nos, ez igaz is lenne, ha nem egy veszélyes folyamatot látnánk. Közép-Európa liberalizálása, vagy mondhatjuk, hogy liberális elfoglalása ugyanis újabb szakaszához érkezett.

Petr Pavel, az új köztársaság elnök csak névleg volt független jelölt, a cseh liberális kormánypártok totális támogatásával indult.

Petr Pavel mindjárt azzal indított, hogy felhívta Zelenszkij ukrán elnököt és Csehország teljes támogatásáról biztosította. A „teljes” manapság azt is jelenheti, hogy előbb fegyvereket, majd tankokat adnak az ukránoknak, a végén maga Csehország is a háború részese lesz. Ezt a veszélyt nyilván sokan értik Csehországban. Nem véletlen, hogy a vesztes jelölt, a konzervatív Andrej Babiš azzal kampányolt, hogy ő nem viszi háborúba Csehországot.

Petr Pavel még egy üzenet értékű telefonhívást jelentett be: beszélni fog Tajvan elnökével. Nincs félreértés, nem a Kínai Népköztársaság elnökével, hanem Tajvan vezetőjével.

Hát igen, a liberális nyugati klubba meg kell venni a belépőt. Ehhez ma szeretni kell az ukránokat és Tajvant, és gyűlölni Oroszországot és a Kínai Népköztársaságot.

De hogy kerül a csizma az asztalra, vagy hogy lesz a cseh tábornokból köztársasági elnök? A 2000-es évek első évtizedeiben még értelmes vezetők voltak a nagy EU-országokban, akik belátták, hogy a kelet-európai rendszerváltások lezajlottak, de nem problémamentesen. A 2008-as gazdasági válságot az EU új tagállami nehezebben viselték. Ezek az országok a szocializmusból jöttek, és ha nem sikerül a problémáikat megoldani, akár vissza is vágyhatnak oda.

De a francia és a német vezetés legalább ilyen veszélynek tartotta, hogy ezek országok olyan védekezési mechanizmusokat építenek ki, amelyek korlátozhatják a német és a francia befolyás addig korlátlan érvényesülését. A nemzeti öntudat erősödése, a vallás, a nyugati modelltől eltérő politikai és jogi megoldások pontosan ezt a veszélyt jelentették.  A Fidesz hatalomra jutása 2010-ben ilyen üzenet hordozott.

Angela Merkel, akkori német kancellár úgy látta, hogy a kelet-európai országokat le kell csillapítani, azt a látszatot keltve, hogy ők is beleszólhatnak a nagyok ügyeibe. De mindenek előtt meg kell osztani őket. Nem szabad megengedni, hogy a négy visegrádi ország hatékony regionális integrációt építsen ki, és konkurenciát jelentsen a németek és franciák uralta EU-nak.

Így lett az Európa Tanács elnöke a lengyel Donald Tusk, a cseh Petr Pavel tábornok pedig a NATO Katonai Tanács elnöke. A magyarok az osztogatásból kimaradtak. Nem először, és nem utoljára.

Csehország fontos volt a németeknek, igyekeztek minden erővel maguk mellé állítani. Voltak azonban akadályok. A cseh parlamentben kezdettől fogva jelen volt a cseh kommunisták pártja, melyet erejük miatt nem lehetett megkerülni. A kommunistákat tehát támadni kell, ki kell ebrudalni a parlamentből. Ezt a 2021-es parlamenti választáson tudták elérni, amikor Cseh- és Morvaország Kommunista Pártja kiesett a parlamentből.

Gondot jelentett a köztársasági elnök, Miloš Zeman személye is, aki rokonszenvezett Oroszországgal és Kínával, és számos esetben konfliktusba került a cseh kormánnyal. A visegrádiak és Kína, illetve Oroszország együttműködése a liberálisok rémálma volt. Zeman ráadásul még a kommunistákkal is szóba állt, ami főben járó bűn.

A cseh politikai paletta most bezárult: liberális kormány, liberális elnök.   A nyugati liberális körök ilyen rendszerekről álmodnak. Szlovákia már ilyen. Lengyelország még nem teljesen ilyen, de ilyenné válhat. Magyarországot pedig sehogy nem tudják megemészteni, mivel itt a kormány is, a köztársasági elnök is konzervatív.

Csehország liberális elfoglalásával veszélybe kerül a négy visegrádi ország együttműködése, ami némi védelmet jelentett a külső nyomásokkal szemben, ahogyan ezt a migránsügyben láttuk is.

Lengyelország kezdettől fogva az Oroszország elleni háború híve. Ráadásul 2023-ban parlamenti választások lesznek, s nem tartják kizártnak az egykori Merkel-kedvenc, a liberális Donald Tusk győzelmét.

A liberális agresszió ellen fellépett  Cseh- és Morvaország Kommunista Pártja, de a könyörtelen antikommunista kampány, az oroszellenes hisztéria és a saját szervezetlenségük miatt a  cseh elnökválasztáson nem tudott elindulni Josef Skála, a kommunisták jelöltje. A cseh konzervatívok is belerúgtak azokba, akik érdemben tettek a liberális térhódítás ellen.

Közép-Európa liberalizálása, vagy mondhatjuk, hogy liberális elfoglalása újabb szakaszához érkezett. A tét a térség függetlensége. Saját utunkat járjuk, vagy beolvadunk a liberális világbirodalomba?