A román állam pedig az elmúlt száz esztendőben rengetegszer gondoskodott arról, hogy az országban élő magyarok ne másként ítéljék meg 1918. december elsejét, mint ahogy most. A száz évvel ezelőtti ígéreteket nem tartották be, ezért szerintem az a normális reakció, hogy meg kell ugyan adnunk egymásnak a tiszteletet, de ez nem jelenti az, hogy kölcsönösen tudunk örülni egymás ünnepeinek. Azt várom a román államtól, hogy az 1918-as nagygyűlésen elfogadott dokumentumok követően, az akkori ígéreteket – lefordítva a 21-ik századra – betartsa. És ha betartja, akkor biztos eljön az idő, amikor 1918-ra is másként tekintünk, mint most. De ismétlem: ehhez kell tennie valamit annak, aki az ígéreteit nem tartotta be. Ezen senkinek nem kell felháborodni, őszinte, tisztességes beszédre van szükség ebben a kérdésben. Ebből kiindulva talán el lehet indulni egy olyan úton, amelynek végén változhat 1918 magyarok általi megítélése. (http://www.maszol.ro)

Ami az egyik nemzetnek ünnep, az a másiknak lehet gyász is. Nehéz elvárni, hogy a magyarság ünnepelje a magyar területek románná nyilvánítását. Az erdélyi magyarság alapvető joga, hogy rendelkezzék autonómiával. Az EU felelőssége lenne, hogy ennek érvény szerezzen. A román ünnepségek mérete zavarhatja a szomszédos Magyarországot. Alig száz éve a román hadsereg Budapesten masírozott.