“Éppen hetven esztendeje, 1947. február 10-én Gyöngyösi János külügyminiszter aláírta a párizsi Luxembourg palotában a második világháborút lezáró békeszerződést, amely a „bűnös nemzettel” szemben a Szovjetunió politikai, gazdasági és anyagi törekvéseit érvényesítette, és a szovjet érdekszférába került Magyarországnak még a trianoni békediktátumnál is súlyosabb feltételeket szabott. Ezen békeszerződés a mai napig meghatározza mozgásterünket a Kárpát-medencében.” (http://magyarhirlap.hu)

Ez így nem igaz! Pár dologra nem ártana emlékezni. Egy, a Szovjetunió 1941-ben felajánlotta, hogy elismeri Magyarország területi gyarapodását, ha Magyarország nem lép be a háborúba. A Horthy-rendszer ennek ellenére belépett. Kettő, Romániában 1944 augusztusában letartóztatták Antonescu fasiszta diktátort, felmondták a román-német szövetséget és Románia a Szovjetunió oldalán harcolt Németország ellen. A magyar kormány erre nem volt képes. A párizsi békéért nem a Szovjetuniót kell okolni, A magyar uralkodó osztály korlátoltságáért fizettünk.