Soha ilyen büszke nem voltam a Munkáspártra, mint ezen a választáson. Nem az erőnkre, annak fogytán vagyunk. Nem a szervezettségünkre, mert ott sok a baj. A hitünkre voltam büszke, arra, hogy mi sohasem hajoltunk meg.

A Fidesz-pultjainál hosszú sorokban vártak az emberek, hogy aláírhassanak. Na ja, ki ne akarna a győztesek közé tartozni? Sokan meg is mondták: mi a győztesekre szavazunk! Egyszerű, nem kellenek elvek, csak a győztes személyét kell eltalálni.

Tolongtak a liberálisok sárgára festett asztalainál is. Bárkit, csak ne Orbánt! Együtt mindenkivel! Igen, mindenkivel! Ne gondolkodj, csak írd alá! Csepelen sokakat még az sem zavart, hogy a sárgák mellé odatolták a Jobbik zöld asztalait. Az MSZP-sek pedig a hirtelen jött esőben a sárga pólóra a régi vörös dzsekijüket húzták.

Vissza mindent, amit elvettek tőlünk! Hova lett a csepeli gyár? A biztonság, a nyugodt élet?  Senkinek sem jutott eszébe, hogy mindezt nem most vették el, hanem harminc éve, a rendszerváltáskor.

Együtt szolgáltam apáddal! De nem írom nektek alá, ti árulók vagytok! Nem támogatjátok az ellenzéki összefogást! – vágta a szemembe a Nyugatinál a Néphadsereg egykori ezredese. Már este volt, türelmem is végéhez közeledett. Tudja, ezredes úr, keményen aláhúzva az úr szót, az a szerencséje, hogy apám már nincs köztünk. Ő biztosan szembe köpné magát. Együtt esküdtek fel a néphatalomra. De maga megszegte esküjét, és most árulásra biztat bennünket is. Szégyellje magát!

Maguk az egyetlen párt, amely harminc éve ugyanazt mondja. Következetesek, tisztességesek, becsületesek! Nem szavazok magukra, de aláírom. Kellenek ezek az értékek! Száz ember közül hatvan-hetven ezekkel a szavakkal támogatott bennünket. Volt, aki hozzátette: tisztességes magyarok vagytok!

Sok konzervatív ember rokonszenvét nyertük el. Persze, nem mindenkiét. Elsősorban az idősebbekét, akik hisznek ugyan a polgári rendben, de érzik, látják, hogy a pénz, amire épül ez a polgári rend, az ő hagyományos értékeiket is szétrombolja. Ha a pénz uralkodik, vége az elvhűségnek, tisztességnek, becsületnek.

Tudja ezt a Fidesz is. Éppen ezért próbálja a kapitalizmus nyilvánvaló rombolását új eszmékkel eltakarni. A Fidesz tudja, hogy hit és elvek nélkül az ő világuknak is vége szakadhat. És ne csak a migráció elleni küzdelemre gondoljanak! Van más is. Európában a kereszténységnek vissza kell erősödnie! – mondta minap is a miniszterelnök. A stabilitást mi nagy értéknek tartjuk. Mi, magyarok szeretünk ott keresni utat, ahol mások csak a bozótot látják. – tette hozzá a hétvégén. Kereszténység, stabilitás, találékonyság, és persze család.

A kérdés nem az, hogy jók-e ezek az elvek. Jók! A kérdés az, hogy a pénz uralma mit enged megvalósulni belőlük.

Az idősebb nemzedékek értékeiket találták meg a Fideszben. A középgenerációk látják, hogy nem kell elfogadni az elveket, csak igent kell rájuk mondani, és nyitott az út az érvényesülésre. A legfiatalabbakat nem érdeklik az elvek. Abban hisznek, hogy mindent meg fognak kapni, anélkül hogy bármit is kellene adniuk.

A liberálisok pont erre játszanak. Amíg a konzervatív oldal új-régi eszmékkel igyekszik áthidalni a mai polgári társadalom nyilvánvaló értékválságát, addig a liberálisok a pénz uralmát kínálják nekünk a maga csupaszságában.

Nem kellenek elvek, azok csak kötöttséget jelentenek! Nem kellenek nemzetek, nagy közös európai család kell! Nem kell hagyományos család, az emberek szabad döntésük szerint állhassanak össze bárkivel! Nem kellenek iskolai kötöttségek, nem kell egységes oktatás, mindenki tanulja azt, amit akar, olyan tankönyvből, amilyet akar!

Nem kellenek barátok, hiszen a Facebookon mindenki a barátod lehet. Nem kellenek szabályok, nem kell tisztelet, a Facebookon bárkit bárhova elküldhetsz, ráadásul be sem kell mutatkoznod.

Mi a következetességet, a tisztességet, a megbecsülést, az emberséget, a rendet állítjuk a pénz agressziójával szembe. Mit érünk el vele? Hát igen, sokaknak egy letűnt világ utolsó mohikánjai vagyunk. De másoknak reményt adunk, hogy nem halt még ki minden, ami emberi, s talán elkerülhető az világ, ahol a pénz urai a fejünkbe ültetett csippekkel fognak bennünket irányítani.

Thürmer Gyula