Május elseje legszebb ünnepeink egyike. A munkára emlékeztet, melyre mindannyiunknak szüksége van. A munkásra, a dolgozóra emlékeztet, közös sorsunkra.

Felidézi a régmúlt történetét, a világ dolgozóinak harcát a nyolcórás munkaidőért. Eszünkbe juttatja, hogy ma is kapitalizmus van, és ha jobb életet akarunk, tennünk kell a tőke, a pénz uralma ellen.

A kapitalizmusban nem építhetünk magunknak külön bejáratú oázist. Nem várhatjuk, hogy a tőkés csináljon jobb életet, még akkor sem, ha minden tőkés párt minden választáson ezt ígéri.

Van megoldás? Van! De csak egy van. Ha megértjük, hogy mi dolgozók vagyunk, és nem milliomosok. Ha megértjük, hogy a dolgozók csak együtt érhetnek el sikert. Ha belépünk a szakszervezetbe. Ha harcolunk a jogainkért. Ha szolidárisak vagyunk a többiekkel. Ha nem arra várunk, hogy valaki csinál nekünk egy jobb világot, hanem mi vesszük sorsunkat a kezünkbe. Mi teremthetünk jobb életet! Mi alkothatunk új világot.