Az MSZP hétvégi kongresszusa egy haldokló párt kongresszusa volt. Két társelnököt választottak Tóth Bertalan és Kunhalmi Ágnes személyében. Ilyen általában akkor történik, amikor egy párt nem tudja, hogy mit csináljon. A mostani két elnök azt jelenti, hogy nincs is elnök.

Az MSZP új vezetésének programja nem több, mint a Fidesz-programok elutasítása. Az Orbán-kormány esetleges leváltását továbbra is „rendszerváltásként” hirdetik, miközben világos, hogy szegénység, kiszolgáltatottság nem egyik vagy másik kormány miatt van, hanem azért, mert a pénz az úr. Az MSZP ezen sohasem akart változtatni és most sem akar.

Az MSZP híveinek gazdag része elment Gyurcsányhoz, a DK-ba. Ott nincs keresnivalója a Munkáspártnak. A Munkáspárt dolga, hogy magához vonzza azokat a dolgozói rétegeket, a társadalom nehéz viszonyok között élő tagjait, akik már értik, hogy a baloldal nem az MSZP és nem a DK, hanem a Munkáspárt. Akik értik, hogy az ő pártjuk nem az MSZP, nem a Párbeszéd, nem a Momentum, hanem a Munkáspárt.