Aszad szíriai elnök kormánycsapatai visszafoglalták Palmüra városát az Iszlám Állam terrorista erőitől. Ez volt a húsvéti ünnepek egyik nagy híre. Nem volt könnyű meglelni, mivel a liberális világsajtó utál mindent, ami a mai szíriai rendszer sikereire utal. De a tény tény marad, Palmüra felszabadult.

Az elmúlt évtizedekben sokszor megfordultam Szíriában, hol a kormányzó Baath párt, hol a kommunisták meghívására. Vendéglátóim mindig megkérdezték: járt már Palmürában? Én mindig elmondtam, hogy eddig még nem. No, sebaj, így a barátaim, majd legközelebb! Palmürába el kell menni! Az emberiség bölcsője van itt, hiszen időszámításunk előtt már kétezer évvel város állt itt.

Palmürába talán még eljuthatok, de abba, a régi városba már biztosan nem. Az Iszlám Állam terroristái elpusztítottak mindent, amit csak lehetett. Pedig itt szinte minden kő a világörökség része. Ilyenkor óhatatlanul eszébe jut az embernek: ki is szülte meg az Iszlám Államot? A válasz egyértelmű: az amerikai imperializmus.

Szíria kulcsfontosságú a Közel-Keleten. Innen „belátni” a térséget, politikailag is, katonailag is. Egy erős Szíria mindig akadályozza Izrael terjeszkedését. Egy erős Szíria támaszt ad a palesztinoknak. Egy erős Szíria Irán és Oroszország szövetségese. Ennyi oknak a fele is elég ahhoz, hogy az USA gyűlölje a szíriai rendszert, és annak megtestesítőjét, Bassár el-Aszad elnököt.

Pedig, tudják, az Aszad-család soha sem volt kommunista. Szíria sem szocialista állam. Szíria mindig is az arab polgárság állama volt. Más dolog, hogy a szíriai uralkodó osztály történelmi tapasztalatai alapján tisztában van azzal, hogy stratégiai helyzete miatt Szíria nagyon kell a nagyhatalmaknak. Damaszkuszban ma is sokan beszélnek franciául, hiszen francia gyarmat volt.  Az arab polgárság az idők folyamán megértette, hogy saját útját kell járnia, ha nem akar gyarmat lenni. Az Aszad-család, a néhai Hafez al-Aszad és fia, a mostani elnök ennek az önállóságát, függetlenségét és szabadságát mindennél fontosabbnak tartó Szíria megtestesítője és jelképe.

A szír nép pedig megértette, hogy lehetne sok mindent másként csinálni, de ez a rendszer békét és biztonságot adott neki. A nyugat diktatúráról papol. De vajon diktatúra van-e ott, ahol kommunisták is vannak a parlamentben, sőt a kormányban, ahol szabad a vállalkozás, ahol milliónyi szervezet működhet, ahol nem csak állami sajtó van? A kérdés költői, mert a válasz nem érdekli az USA-t. Aszad elnököt akkor is meg akarná dönteni, ha egy az egyben lemásolná az amerikai rendszert. Kivéve persze, ha vállalná az USA rabszolgájának szerepét.

Bassár el-Aszad elnökkel három alkalommal találkoztam az elmúlt évtizedekben. Nem lett volna köteles fogadni egy ellenzéki magyar párt vezetőjét, de háromszor is megtette. Pontosan tudta, hogy a mi harcunk Budapesten az ő harcukat is segíti a Közel-Keleten. Az amerikai imperializmus közös ellenség, amely az arab népek önállósági törekvéseit ugyanúgy eltiporja, mint a kapitalizmus megszüntetéséért küzdő munkásmozgalmat.

Sajnos, ezt a kommunista és munkásmozgalomban sem érti mindenki. Amíg létezett a Szovjetunió, a korábbi szír elnök a szocialista országok által nagy becsben tartott szövetséges volt, aki úgymond igazságos háború folytatott az izraeli agresszorok és amerikai támogatóik ellen.

A mai Oroszország nem szocialista ország, és nem ideológiai alapon támogatja Aszad elnököt, hanem saját nagyhatalmi érdekei alapján. A pártok egy része úgy gondolja, hogy itt az egyik tőkés küzd a másik tőkés ellen. Nem dolgunk a szír elnököt támogatni. Szerintem annak idején Lenin másként gondolta. Akárhogy is legyen, Bassár el-Aszad háborúja igazságos háború. Nem fanyalogni kell, hanem támogatni.

Oroszország persze saját érdekeit követi. Meg akarja állítani az USA-t a Közel-Keleten, mert onnan egy ugrásra van Oroszország déli része. Putyin megértette, hogy Aszad legitim, a nép által választott és támogatott elnök. Senki a szírek közül ma nem képes rendet tenni. Az orosz légierő megtisztította az utat a szír kormánycsapatok előtt. A felderítési információk és az orosz fegyverek jó kezekbe kerültek, tudtak velük élni. Mindez együtt véve kényszerítette most az USA-t arra, hogy tárgyalóasztalhoz üljön.

A szír elnök fiatal ember, tavaly volt ötven.  Amikor először fogadott, a harmincas éveiben járt. Előbb tolmács útján beszéltünk, aztán átváltott angolra. Így jobban értjük egymást, mondta. Az Orbán-kormány bezáratta a budapesti szír nagykövetséget. Ideológiai alapon, amerikai érdekek alapján cselekedve. Nagykövetség nem lévén, innen üzenem: Elnök Úr, gratulálok Palmüra felszabadításához! Tartson ki!

Thürmer Gyula