Huszonhárom éve, 1999. március 24-én a NATO repülői és rakétái megindultak Jugoszlávia ellen. Az agressziót „humanitárius intervenciónak” keresztelték el. Arra hivatkoztak, hogy Koszovót meg kell menteni az „etnikai tisztogatástól.” Valójában a Slobodan Milošević vezette Jugoszláviát akarták térdre kényszeríteni, amely nem volt hajlandó úgy táncolni, ahogyan a nyugat fütyült. A NATO könyörtelenül pusztította a gyárakat, iskolákat, a dunai hidakat, kórházakat. Két és félezer embert öltek meg, köztük négyszáz gyermeket. „Mi csak gyerekek voltunk” – olvasható az emlékművön.
A háború ellen egyetlen NATO-állam sem emelte fel a szavát. Az első Orbán-kormány a NATO rendelkezésére bocsájtotta a magyar légteret, vasutakat, közutakat. Az agresszió ellen csak a Munkáspárt tiltakozott, csak a Munkáspárt mondta ki, hogy ez nem a mi háborúnk.
