Közeledik a Húsvét. Az idén már nagypéntek is ünnep, amiben szerintem semmi kivetnivaló nincs. Húsvét eddig is munkaszüneti nap volt.  Ez annak is tükre, hogy a kereszténység az évszázadok során mélyen beleivódott tudatunkba, sőt szokásainkba. Kádár híres mondása, miszerint aki nincs ellenünk, az velünk van, a Bibliából származik. Ahol nincs vezetés, elvész a nép - olvassuk ugyanott, és vajon nem tapasztaltuk számtalanszor ennek igazságát? Mondjuk, amikor 27 éve a magyar dolgozók vezetők nélkül maradtak, akik szervezhették volna a néphatalom védelmét.

A hit bonyolult dolog.  Hisz Ön Istenben Mr. Langdon?- kérdezi az Angyalok és démonok című filmben az egyházat a pápa halála után átmenetileg vezető camerlengo az amerikai tudóst, akit Tom Hanks alakít.  Én készséggel elhiszem, amit a Vatikán és a Biblia hirdet – mondja a főhős. Mire a pap: Nem azt kérdeztem, hogy elhiszi-e, amit Istenről állítunk. Azt kérdeztem, hisz-e Istenben. Én tudós vagyok – válaszolja Langdon. Az eszem tudja, hogy a vallásnak van valóságalapja. De a szívem még nem kapta meg a hit ajándékát.

A film nagy siker volt, s nem csak azért, mert a katolikus egyház története, sőt mai élete is számtalan izgalmas titkot rejt. Siker volt, mert valamennyien hívők vagyunk. Hiszünk valamiben. A legnehezebb helyzetben is reménykedünk, s a remény mögött sokszor semmi más nem áll, csak a hitünk.

Ugyanakkor nem vagyunk hívők, nem járunk templomba, nem követjük az egyházak előírásait. De vajon el kell ítélnünk azt, aki a kilátástalanság pillanatában a hithez fordul? Akinek a véggel való küzdelemben nem marad más társa, csak a hit?

Manapság naponta olvassák a fejünkre, hogy az ötvenes években üldözték az egyházat, tiltották a vallást. A dolog persze csak részben igaz. Apám honvédtiszt volt, akit a párt küldött a Néphadseregbe a gyári gép mellől. A tisztek nem járhattak templomba, ez igaz. Szegény nagymamám titokban vitt el a Bazilikába, hogy megkereszteljenek. Otthon volt némi ijedelem, de apámat nem büntették meg, még pártfegyelmit sem kapott.

Bezártak templomokat? Igen. Szerintem nem kellett volna, túlkapás volt. Bár pár hónapja Hollandiában láttam egy szép katolikus templomot, amiből a protestáns hollandok tornatermet csináltak. Enyhén szólva ez is túlkapás, de lenne egy-két keményebb szavam.

Megszüntették az egyházi oktatást? Igen, ez igaz. A szocialista korszak heves bírálói azonban hallgatnak arról, hogy az egyház és az állam szétválasztása nem a szocialista forradalmak követelése, hanem még a francia forradalom tűzte zászlajára 1789-ben. És még valami! Melyik hatalom nem igyekszik a társadalom tagjait a saját gondolkodása alapján befolyásolni? Ma talán nem ez van?

Lenint azzal szokás az utókor előtt lejáratni, hogy nyílt vallásellenességgel vádolják. A vallás ópium a nép számára, emlegetik, és az idézetet Leninnek tulajdonítják. Pedig szegény Lenin csak Marx gondolatát ismételgette. Marx „A hegeli jogfilozófia kritikája” című írásában valóban kijelenti, hogy a vallás ópium a nép számára.

Lenin viszont azt magyarázta, hogy vallás nem ugyanaz a szegények és a gazdagok számára. Karácsonykor, amikor folyik a nagy jótékonykodás eszembe jutnak Lenin szavai: „Aki egész életében dolgozik és nélkülöz, azt a vallás arra tanítja, hogy legyen alázatos és türelmes földi életében, s mennyei jutalom reményével vigasztalja. Azokat pedig, akik mások munkájából élnek, a vallás arra tanítja, hogy legyenek jótékonyak földi életükben, s ezzel nagyon olcsó mentséget ajánl nekik kizsákmányoló létükre, jutányos áron ad nekik jegyet a mennyei boldogságra.” Szerintem nagyon igaza volt.

De mi tévők legyünk mi 2017-ben? Marx felfogása szerint a világ anyagi eredetű. Ez nagyon lényeges pontja a marxizmusnak, ugyanis, ha a világ anyagi eredetű, akkor meg lehet változtatni. Ha valamilyen külső erőtől függünk, ha sorsunk Isten, Allah, Budha vagy bárki más kezében van, akkor kár hadakoznunk a fennálló viszonyok ellen, sorsunk eleve elrendeltetett. Marx és a későbbi marxisták éppen arról igyekeztek meggyőzni a dolgozókat, hogy a sorsuk az ő kezükben van.

Nos, ez a mi dolgunk is. A dolgozók életét senki sem fogja alapvetően megváltoztatni, csak maguk a dolgozók. Nem várhatunk ajándékot a tőkés kormányoktól, és külvilági erők csodás beavatkozására sem számíthatunk. Az a miénk, amit kiharcolunk magunknak.

Ez olyan igazság, amelyhez sokan eljuthatnak a mai világban. Azok is, akik otthonról vallásos nevelést hoztak. Azok is, akik egyházi iskolába jártak. Természetesen azok is, akik templomba járnak, mert hisznek Istenben. De a templomból kijőve ők is dolgozó emberek, olyanok, akiknek nincs tőkéjük. Olyanok, akik vesztesnek érzik magukat a mai világban. Igen, más a világnézetünk, de egy világban élünk, egy a sorsunk, egy a gondunk, egy a harcunk is. Igen, hívő ember is lehet a Munkáspárt tagja. Barátként, harcostársként fogadjuk őket.

Békés, boldog húsvéti ünnepeket!

Thürmer Gyula