Harminckettedik évünket kezdjük el. Ellenfeleink sokszor el akartak törölni bennünket, de mi itt vagyunk.

A járvány sok számításunkat keresztülhúzta. De nincs okunk sem szégyenkezésre, sem kishitűségre. A Munkáspárt ma is országos párt, és megvan mindenünk ahhoz, hogy az is maradjunk a következő időszakban is.

A világban is, idehaza is háborús hangulat van. Ez a tőkések egymás elleni háborúja. A másik piacaira, a másik pénzére fáj mindegyik foga. A harc könyörtelen. Már többről van szó, mint a világ újrafelosztása. A válság a tőkés rendet sodorta a szakadék szélére. A tőkések abban bíznak, hogy a másik tőkéscsoportok legyőzésével magát a tőkés rendet, a pénz uralmát is megmentik.

Itt jövünk mi a képbe. A covid a napnál világosabban megmutatta, hogy a tőkés rend válságban van. Az emberek a válságot minden korábbinál jobban érzik a saját bőrükön.

A kiút nem látszik. Sokan érzik, hogy valami másra van szükség, nem a szokványosra, nem a hagyományosra. A Munkáspártot lehet szidni, a szocializmust lehet kiátkozni, de világos, hogy a jelenlegi pártokkal, a pénz uralmával szemben minőségileg más választási lehetőséget csak a Munkáspárt mutat fel.

Az emberek a válságok idején gyorsan tanulnak. Tudják, hogy más világ következne be, ha a milliárdosokat adóztatnák meg keményen, és nem folyton folyvást velünk fizettetnének meg mindent. Már régen nem lenne korrupció, ha a dolgozók kollektívái ellenőrizhetnék az állami pénzek elköltését. Nem lennének erkölcsi botrányok, ha visszahívhatók lennének a képviselők.  Függetlenségünket is visszanyernénk, ha kilépnénk az EU-ból és a NATO-ból, sőt új távlatok nyílnának meg előttünk.

Mi a modern közösségi társadalmat ajánljuk. Mi nem a pénz uralmát akarjuk átmenteni, mint az összes többi párt, hanem egy másik világot akarunk az embereknek.

Sokaknak tetszik a gondolat. Más kérdés, hogy akarják-e ma a mait erre a más világra cserélni. A dilemma valós. Jó lenne az a másik, igazságos világ, de végülis ma sem halunk éhen, van kocsink, van mobilunk. És ezért nem kell tenni, csak befogni a szánkat, és négy évente szavazni az egyikre vagy a másikra.

De mi van, ha kitör a háború vagy ha a fejünkre omlik az európai ház?  A járványt sem lehetett a határok lezárásával megakadályozni, még kevésbé lehetne megakadályozni, hogy a  világ változásai megrendítsék a magyar tőkés rendet is.

Ha változik a világ, akkor lesz ránk szükség igazán. A háború elindult. Most jönnek az első nagy csaták, beleértve a parlamenti választást is.

Készek vagyunk a háborúra? Maradjunk annyiban, hogy készülünk. Van a mi pártunknak egy sajátossága. Időről-időre nehéz helyzetbe kerülünk, elcsüggedünk. Aztán összerázzuk magunkat, talpra állunk, és megyünk tovább. Most is össze kell ráznunk magunkat.

Ugye, megértik, ha nem mondok el mindent. A Balszemmelt hála istennek ellenfeleink is olvassák. Miért fecsegnénk ki titkainkat? Annyit azért elmondok, hogy a 27. kongresszusunkon komoly stratégiai programot hirdettünk. Azt mondtuk ki, hogy már nem elég rutinból cselekedni. Ha magasabb szintre akarunk kerülni, ha történelmi hivatásunkat be akarjuk tölteni, újra, frissre, korszerűre van szükség. Ezen az úton kell haladnunk.

Tudjuk, hogy új tagokat nem tudunk a régi módszerekkel megnyerni a pártnak. Új módszerek kellenek, és már tanuljuk ezeket.

A modern háborúkban döntő szerepe van a csapatok közötti kommunikációnak. A korszerű információs rendszerek nem csak a tájékoztatást szolgálják, hanem azt is, hogy a hadsereg minden katonája azonosan értse feladatát és a leghatékonyabban cselekedjen.

Így van ez a politikában is, és ez alól a Munkáspárt sem húzhatja ki magát. A járvány megmutatta, hogy korszerű eszközök nélkül bénák vagyunk. Nagyot léptünk előre. Az okostelefon, az internet, a videokonferencia része fegyvertárunknak, de szeretnénk, ha mindenki használná.

Ha nem jutunk el minden párttaghoz, akkor a párt tagjainak egy része nem fogja érteni a politikánkat. A Munkáspárt akkor fog működni, harcolni, ha minden tagja megteszi azt, amire képes. Van, aki az utcán tud helyt állni, van, aki pénzzel tud segíteni.

Ha nem érti szándékainkat, akkor nem fogja segíteni megvalósításukat. Érzéseiben, és főleg emlékeiben ragaszkodni fog a szocializmus eszméjéhez, de csak ennyi és nem több.

A párt „korunk esze, becsülete és lelkiismerete”. Lenin mondta e szavakat. Nagy szavak, furcsán hangzanak ma. De vajon nem akkor értük el a legnagyobb sikereket, amikor hittünk sok mindenben, többek között a nagy szavakban is? Higgyünk a közösségi társadalom nagyszerű eszméjében, higgyünk pártunkban, dolgozzunk is, és akkor biztosan lesz jövőnk.