A szabadság a kapitalizmus legszebb és legnagyobb hazugsága. A francia forradalom a szabadság, a testvériség, az egyenlőség álmát hirdette meg. Mi lehet ennél szebb?

A forradalom utat engedett a szabad cselekvés előtt. Gyűlölt földesurakat kergettek el, hercegeket lehetett lefejezni, sőt magát a királyt is. A jobbágy örült, hogy felszabadult, már nem függ a földesurától, akaratában szabad munkássá vált.

De a forradalom elmúlt. A tőke szándékai lemeztelenednek. Egy dolog számít: a pénz. Ami növeli a profitot, jó, ami nem, az rossz.

A munkás, a dolgozó számára a szabadság csak annyit tesz, hogy szabadon kereshet munkát. A tőkésnek a dolgozó szabadsága csak eszköz. Szabadok, de éhesek, dolgozni csak oda mehetnek, ahova a tőkés felveszi. A tőkés pedig akkor veszi fel, ha ettől a profitja több lesz.

De megmaradt az álom. A jobbágyból csak isteni csoda folytán lehet földesúr, de a munkásból lehet gazdag vállalkozó. Szabad vagy, vállalkozz, légy kreatív! Az erősebbé a világ! Millióból egy-kettőnek valóban sikerült, de milliók hiszik el a hazugságot, hogy sikerülhet.

Nem ez az álom sodort rengeteg embert a rendszerváltók zászlói alá? Hány ember hitte el, hogy milliomosok lehetnek? És hányan váltak ténylegesen milliomossá?

A tőkés a kezdet kezdetén egyedül nem tudta legyőzni a királyokat, hercegeket és grófokat. A rendszerváltók sem tudták 1989-ben egyedül legyőzni a szocializmust. A nép is kellett hozzá. A tőkés ezért a népnek ígért szabadságot. De a győztes kapitalizmusnak nem kell a nép. Isten őrizz, a végén még komolyan venné a szabadságot!

A nép már csak költői hivatkozás az alkotmányokban. A nép szabadsága helyébe a négyévenkénti választások lépnek. A választási törvény nem azért van, hogy a nép bejusson a hatalomba, hanem azért, hogy ne jusson be. Ugye emlékszünk? Amikor a Munkáspárt közel állt a négy százalékhoz, ötre emelték a bejutási küszöböt. Most, amikor harmadik erőként jelenhetünk meg a választásokon, magasabbra emelik a lécet a listaállításhoz.

A liberális tőke odáig jutott, hogy neki a nép, mint emberek összessége sem kell. Jöjjön a mesterséges intelligencia, a gép nem tüntet, nem sztrájkol! Ne kínlódjunk a saját népünkkel, adjunk neki annyi pénzt, hogy befogja a száját, hosszú távon váltsuk le őket migránsokkal! Mindegy, hogy milyen nyelven beszél, milyen a vallása, csak ránk szavazzon!

A kapitalizmus megígéri, hogy bárki bármit gondolhat és azt szabadon elmondhatja, leírhatja. Nincs tovább királyi cenzúra, gondolataiért senki sem kerül az inkvizíció elé. De a szólásszabadság addig terjed, amíg a tőkés érdekeit nem zavarja. Már Kossuth, a demokrata is betiltatta Táncsics újságját, mert munkásforradalom nem hiányzott a felemelkedő magyar vállalkozói osztálynak.

A sajtószabadság ígérete a rendszerváltás híveivé, sőt élharcosaivá tette az írni tudó értelmiséget. De csillagórájuk elmúlt. A tőke mondja meg, mit írhatnak meg és mit nem.

A médiából, sőt a szellemi életből kitiltották Marxot, Leninről nem is beszélve. A kormányt lehet bírálni, a tőkés rendszert nem.

Törvényi tilalomfákat is állítottak. Nem lehet tagadni a holokauszt létezését, amit még el is lehetne fogadni. De három évre lecsukhatják azt is, aki „a kommunista rendszerek által elkövetett népirtás vagy más, emberiesség elleni cselekmények tényét tagadja.” Sőt még azt is, aki a jogszerűségüket igazolni próbálná. Önök szerint mi köze ennek a szabadsághoz, a testvériségről és egyenlőségről nem is beszélve?

A szabadság a kapitalizmus legszebb és legnagyobb hazugsága. Itt van korunk nagy találmánya az internet. Én még a CompuServe korszakában jutottam ki a világhálóra. Tele álmokkal, mint sokan mások. Tanulhatunk, okosodhatunk, bejárhatjuk a világ múzeumait, könyveket kölcsönözhetünk, ez aztán modern szabadság! Aztán lassan, de biztosan fizetőssé tették azt, ami érték, és elárasztották a netet mindazzal, ami szemét.

A közösségi oldalakkal megbolondították az embereket. Elhitették velük, hogy közösséget alkotnak, miközben éppen elszigetelték őket egymástól. A koronavírus óriási lapáttal tett rá. A tőke ma képes az emberek szinte minden pillanatát ellenőrizni. Képes úgy terelni az embereket, hogy azok közben elhiggyék: mi szabadok vagyunk. Borzalom!

A liberális tőke szemünk láttára méri az utolsó csapásokat a szabadság eszméjére. Ne a korlátozásokra, a tilalmakra gondoljanak! Azok mindig voltak, megszoktuk őket. Most a szabadságot a szabadsággal teszik tönkre.

Mindenben szabad vagyok. Én döntöm el, hogy betartom-e KRESZ-t, bömböltetem-e a zenét hajnalig, keresztbe állok-e a parkolóban, vagy sem. Én döntöm el, hogy mi a jó. Jó-e, hogy gyerek összekarcolja a parkoló kocsikat, leköpi a tanárát, és ő akarja eldönteni, hogy mit tanítsanak az iskolában. Én döntöm el, hogy fiú vagyok vagy lány. Jogom van változtatni, akár többször is.

A liberalizmus a pénz totális uralma előtt nyit utat. Olyan világot teremt, ahol valóban csak egy mérce van, a profit. A liberális tőke a profitja érdekében most feláldozni készül mindent, amit elődjeink teremtettek, amin felnőttünk, amit szerettünk. Szabadságot hirdet, valójában börtönt teremt. Az embert, mint egyént emeli piedesztálra, de az embert, mint közösségi lényt, mint nemzetet, mint népet pusztítja el.