Tudunk-e választani jövő tavasszal? Ön tud választani? Úgy értem, hogy nem csak szavazni ide vagy oda, hanem alternatívák, utak, koncepciók között választani. Tudunk-e választani, vagy csak szavazni?

A rendszerváltáskor megetették velünk, hogy a választás a demokrácia netovábbja. Mi vagyunk a nép. De véletlenül se gondolják, hogy mi a hatalomnak birtokosai vagyunk. Nem, nem, nem! Hova is jutnánk így? A nép, azaz mi, csak a hatalom forrása vagyunk.

A hatalmat képviselőink útján gyakoroljuk. Az Alaptörvényben persze az is benne van, hogy kivételesen közvetlenül is gyakorolhatnánk. Csakhogy kivételes esetek felénk nem nagyon vannak. Olyan ez, mint amikor a férjet megkérdezik, hogy ki dönt a családban. Kis ügyekben a feleségem, nagy ügyekben én. De nagy ügyek mostanság nincsenek.

Itt jönnek a képbe a pártok. Az Alaptörvény gyönyörűen ír róluk. Ember legyen a talpán, aki nem sírja el magát. „A pártok közreműködnek a nép akaratának kialakításában és kinyilvánításában.”

Ugye értik? Mi, az isten adta nép nem vagyunk képesek kialakítani, hogy mit akarunk, segítség kell. Kimondani se tudjuk, hogy mi tetszik és mi nem, ehhez is a pártok kellenek.

Tudják, nem az a fő baj, hogy a hatalom tényleges birtokosai ezt komolyan gondolják. A farkason nem kell számon kérni, hogy miért ragadozó. Farkas, tehát ragadozó. A hatalom birtokosai is ragadozók a maguk módján. Nem osztoznak a zsákmányon. A néppel főleg nem.

A fő baj az, hogy mi, a nép belenyugszunk ebbe. Elfogadjuk, természetesnek tartjuk. Nem lázadunk ellene. Vagy, ha vannak is kételyeink, nem csinálunk ügyet belőlük. Nem mondjuk, hogy rossz az a rendszer, ahol a nevünkben, de nélkülünk tesznek mindent.

Elhitetik velünk, hogy nem ez a rendszer a rossz, hanem a rendszerváltás előtti volt rossz. Vagyis szidjuk, átkozzuk ki a múltat, és minél jobban kiátkozzuk, annál jobb lesz a jelen.

Vagy egész egyszerűen higgyük el, hogy a pártok tényleg azt akarják, amit mi, tényleg csak az gondjuk, hogy minél jobban kifejezzék a mi akaratunkat. Ha elhisszük, akkor nincs szükség választásra. Nem kell ismerni alternatívákat, megoldási lehetőségeket, semmi ilyen nem kell! Szavazni kell az egyik vagy a másik pártra, arra, amelyik a kedvencünk, vagy amelyiket legkevésbé utáljuk!

A demokrácia, a néphatalom ilyen felfogása nagyon nyugisan folyt három évtizeden át. Ugyanaz a magyar nép az egyik választáson az MDF-nek hitte el, hogy ők a nyugodt erő, amely a szocializmus viharos vége után nyugalmat és virágzást hoz. Mikor kiderült, hogy elsikkasztották az országot, és a sok szép helyett nyomort, munkanélküliséget hoztak, a nép gyorsan átállt a szocialisták oldalára.

Ennél naivabbak már nem is lehettünk volna. Horn Gyula ránk kacsintott, mi meg elhittük, hogy ő Kádár János reinkarnációja. Persze kiderült a turpisság, amikor a nyugatnak eladták a bankokat, a kereskedelmet, meg mindent, ami még a nép egykori vagyonából maradt.

Sebaj, mondtunk akkor, mármint, mi a nép! Jöjjenek a fiatalok, az első Fidesz-kormány. Aztán megint a szocialisták, mert az gondoltuk, hogy most már jó lesz, mert már nincs mit lopni. De volt! Még bennünket is megrövidítettek.

Immáron tizenegy éve viszont lehorgonyoztunk a nyugalom kikötőjében. A Fidesz minden választáson megkapja többségünk, sőt abszolút többségünk szavazatát. Mondhatják persze, hogy én, te, ő, mi, ti, ők nem szavaztunk rájuk. Nem így van! A választók többsége szavazott. Nagyon sokan a közömbösségükkel, nem mentek a választásra. Még többen azzal, hogy elmentek a választásra, és pillanatnyi érzelmeik alapján szavaztak.

A hatalom birtokosai megérezték, hogy ez így nem mehet a végtelenségig. Az emberek előbb-utóbb dönteni, választani akarnak, és nem csak szavazni. Különösen most, amikor a koronavírus teljesen érthetetlen élethelyzeteket teremtett, zavart és félelmet hozott az emberekre. Azaz ránk.

Mit tett a hatalom? Olyan helyzetet kell teremteni, hogy ne legyen kik között választani.  Szavazz a liberálisokra vagy a konzervatívokra! Bárhogy döntesz, marad a pénz uralma. Marad az a rendszer, amikor te csak forrása vagy a hatalomnak, és nem birtokosa, de még gyakorlója sem.

Lehet ezen az úton továbbmenni, de előbb-utóbb baj lesz belőle. Az emberek megunják. Nem kérnek abból, hogy általánossá és örökké váljon minden, amit a járványkor ideiglenesként ránk erőltettek. S akkor jönnek a sztrájkok, a tüntetések. A dolgozók rájönnek, hogy ők dolgozók és nem tőkések, és elindul a harc.

Szívesen mondanám, hogy induljon csak és forgassuk meg a világot. De tudom, hogy ez most még nem megy. De harcoljunk ki magunknak egy kis lépést! Érjük el, hogy jövőre választhassunk is, ne csak szavazhassunk.

A Munkáspárt ezért kezdeményezte a választási törvény módosítását. Legyen egy szuperlista, amelyen keresztül bejuthat a Munkáspárt a parlamentbe, és végre lesznek olyanok, akik nem formálni és kinyilvánítani akarják a népakaratot, hanem képviselni, védeni és győzelemre juttatni.