„Magyarország független, demokratikus jogállam.” – olvashatjuk az Alaptörvényben.  Alkotói el akartak határolódni a múlttól. Ami volt régen, az „kommunista diktatúra”, „zsarnoki uralom”, annak pedig vége!

Tíz éve is folyt harc a liberálisok és konzervatívok között, de akkor még nem merült fel annak szükségessége, hogy a magyar elit megkülönböztesse magát más tőkés országoktól. Az illiberális demokrácia fogalma még nem is létezett.

2012 óta azonban a tőkés világ mély válságban van. A tőkésországok könyörtelen csatákat vívnak a piacok újrafelosztásáért, sőt az emberek feletti szellemi uralomért is. A hadseregek kora nem múlt el, de most azé az igazi hatalom, aki az emberek agyát uralja.

A tőkés elit érdeke az, hogy a tömegek, a népek felejtsék el a múlt szocializmusát, és eszükbe se jusson, hogy a tőkés rendszeren kívül is lehet értelmes emberi élet. Ebben nincs különbség liberális és konzervatív között.

De a liberálisok és a konzervatívok egymás ellen is küzdenek, az agyak újrafelosztásáért. Amerikában, Németországban és persze Hollandiában jogállam van, Oroszországban, Kínában és persze Magyarországon pedig nincs jogállam.  Ezt halljuk a liberálisoktól. A konzervatív oldal pedig arról beszél, hogy nem vagyunk egyformák, és a demokráciának van nem liberális formája is.

A liberális és konzervatív demokrácia közös vonása, hogy a tőke érdekeit érvényesítik. A tőke, a gyárak, a bankok érdekeit kényszerítik rá az emberekre.

Mindketten azt akarják elhitetni, hogy a többpártrendszer, a parlamentarizmus, a hatalmi ágak megosztása a legoptimálisabb intézményei az emberi társadalomnak. Ebből adódik az tétel, hogy csak azok a barátaim, ahol ugyanilyen rendszerek működnek.

A liberális és konzervatív felfogás azonban különbözik is egymástól.  A liberálisok univerzális, nemzetek feletti szabályokat akarnak, a konzervatívok bizonyos közös vonások mellett a saját nemzeti megoldásokat. A liberálisok az egyén jogát abszolutizálják, a konzervatívok a közösség jogát helyezik előtérbe. A liberálisok nem ismernek se hagyományt, se vallást, a konzervatívok a kereszténységből merítenek.

Melyiket szeressük mi? Egyiket sem! És azért nem, mert mindkét rendszer mögött, a lényeges különbségek ellenére, a pénz, a tőke áll. A jog három dolgot szabályoz.

Egyrészt, az általános együttélés szabályait, például az emberi élet védelmét. Másrészt, azokat a szabályokat, amelyek a tőkések uralmát biztosítják a tömegek felett. Ide tartozik a munka törvénykönyve, a sztrájktörvény, de maga a választási törvény is.

Harmadrészt, a jog tartalmazza azokat a normákat, amelyek a tőkésosztály különböző csoportjai közötti viszonyt rögzítik. Ilyen a választási törvény, a médiatörvény és egy sor más dolog.

Ebből az is világos, hogy a jogot a politika határozza meg, a jog pedig a politikát szolgálja. Ahogyan régen mondták, a jog a politika szolgálóleánya.

Ma a népnek nincs érdemi lehetősége beleszólni a döntésekbe. A demokrácia a négyévenkénti választásra korlátozódik. A választáson érdemben csak a kapitalizmust akaró pártok vehetnek részt. A népszavazás ritka és korlátozott. A nemzeti konzultáció jó, de semmire sem kötelez. Nincs lehetőség a döntések ellenőrzésére sem. A képviselőket nem lehet visszahívni.

A mi ideálunk olyan jogrendszer, amely az embert szolgálja, az ő életét teszi könnyebbé. Mi jogállamnak tekintjük azt a rendszert, ahol törvények szabályozzák a jogokat és kötelességeket, és a jog mindenki számára kötelező. Mi szocialista jogállamot akarunk, ahol a jog a többséget, a népet szolgálja. A feladat az, hogy a kor technikai viszonyait figyelembe véve kialakítsuk azokat a módszereket, amelyekkel a többség, a nép részt vehet a döntések meghozatalában és a végrehajtás ellenőrzésében.

A szocializmus jogrendszere miatt nincs miért szégyenkeznünk. A szocializmus olyan jogokat biztosított, amelyeket a tőkés rendszer nem tud. Jogot a munkához, az ingyenes oktatáshoz és egészségügyhöz. A szocializmus a közösség érdekeit az egyén érdekei elé helyezte, de nem nyomta el az egyént.

A szocializmus szemére vetik a diktatúrát és szembe állítják a mai tőkés demokráciával.  Valójában a diktatúra és a demokrácia sem valamiféle isteni teremtmény. Aki a hatalmat gyakorolja, és képes akaratát ráerőltetni a társadalom más csoportjaira, az diktatúrát valósít meg. Nem mindegy azonban, hogy a kisebbség kényszeríti rá az akaratát a többségre, vagy fordítva.

A demokrácia a nép uralmát jelenti. Azt a helyzetet, amikor a többség akarata és érdekei érvényesülnek. Furcsa, de igaz: a többség diktatúrája nem más, mint demokrácia.

A jog nem lehet azonos mindenütt. Ami az egyik helyen jó, az nem biztos, hogy jó másutt is. Az idegen példák másolása semmi jóra nem vezet. Magyarországon másoltak már szovjet modellt, az sem jött be. Az amerikai vagy nyugat-európai modellt is bűn lenne másolni.

A liberális tőke ma a liberális demokráciamodellt tekinti nem csak jónak, de kötelezőnek is a világra nézve. Életveszélyes politika! Az emberiség csak akkor kerülheti el a háborút, ha egymás rendszereit elfogadjuk, és elismerjük a népek jogát, hogy saját maguk döntsenek arról, hogy miként akarnak élni.