Országos Pártértekezletre jövünk össze október végén. A Munkáspárt aktíva gárdája találkozik. Azok, akiktől a párt mai munkája függ.

Nem a gondjainkról akarunk újból beszélni, hanem a megoldásokról. A lehetőségeinket akarjuk felmérni. Mire támaszkodhatunk három évtizedes utunkból? Milyen területeken cselekedhet ma a Munkáspárt? Milyen eszközeink vannak? Kikre számíthatunk?

Ha ezekre a kérdésekre választ kapunk, erősíthetjük párttagjaink hitét abban, hogy nem hiábavaló az, amit teszünk. Lendületet adhatunk a további munkánknak. Felvázolhatjuk mindazt, amit a polgári pártokkal szemben alternatívaként az embereknek ajánlani tudunk.

Élünk! Keveset vagy sokat jelent ez a szó? Sokat! Gondoljunk csak bele! Három évtized alatt sok vetélytársunk és ellenfelünk tűnt el. De mi itt vagyunk!

Itt vagyunk, élünk, mert nem adtuk fel elveinket és képesek voltunk újra és újra talpra állni, képesek voltunk megújulni.

Vállaltuk a szocializmust és Kádár János örökségét, de nem váltunk nosztalgiapárttá. Megvédtük hitünket és pártunkat az MSZP támadásaitól, nem ültünk fel a csábításaiknak sem. Újítottunk, de nem csatlakoztunk divatos álbaloldali mozgalmakhoz. Ha ezt tettük volna, valószínűleg már nem élnénk.

A Munkáspárt ma ismert márka a politikai piacon. Baloldali, nemzeti, ellenzéki párt vagyunk! Mindenki tudja, hogy mit kínálunk.

A mai politikát a Fidesz-KDNP és a liberális koalíció egymás elleni küzdelme jellemzi. Mindketten arra törekednek, hogy a dolgozó tömegek ne jelenhessenek meg önálló politikai alternatívaként.

Tiltanak, kiátkoznak mindent, ami a szocializmushoz köthető. Kisajátítják a mi jelszavainkat, követeléseinket a munkáról, a bérekről, az emberek támogatásáról. Igyekeznek elhitetni az emberekkel, hogy ők és csak ők képesek kielégíteni az igényeiket.

Mi marad nekünk? Miben tudunk mi mást mondani, sajátos, egyedi, munkáspárti programot kínálni?

A Fidesz nem privatizálta az állami egészségügyet, ahogyan a liberálisok akarták. A Fidesz engedi, hogy az állami egészségügy az ebek harmincadjára kerüljön. Akinek pénze van, menjen a magánszférába, akinek nincs, az vessen magára! Itt kell nekünk harcba szállni!

A nyugdíjrendszert ma nem az dönti el, hogy mi jó az embereknek. A tőke, a pénz dönt. Dolgozzunk többet, menjünk később nyugdíjba! Így jár jól a tőke. De mi mást mondunk. Minden nyugdíjas kapjon legalább 150 ezer forint nyugdíjat! A nők mehessenek 55 éves korban nyugdíjba, a férfiak 60 évesen! Ez az embereknek jó, és nekünk az ember a fontos! Itt is nekünk kell harcba szállni!

A magyar mezőgazdaságot szétverték a rendszerváltáskor. A Fidesz-kormány igyekszik újjászervezni. De nem merik hazazavarni a multinacionális bevásárlóközpontokat. Enélkül pedig nincs nemzeti önellátás és a világ élelmiszeréhségének kielégítéséből is kimaradunk. Akkor pedig harcoljunk mi!

A magyar szakszervezeti mozgalom megadta magát a tőkének, kiegyezett vele. Nem maradt se eszközük, de főleg erkölcsi tekintélyük arra, hogy a válság ellen harcba szólítsák a dolgozókat. Itt is van tennivalónk. Világosítsuk fel, mozgósítsuk a dolgozó embereket, akik még nem tudják, hogy akármilyen kormányok is jöjjenek, ők mindig csak a morzsákat fogják kapni. Mi a kenyeret akarjuk a kezükbe adni.

Reális-e ma a közösségi társadalomról, mint alternatíváról beszélni? Ajánlhatjuk-e a közösségi társadalmat, mint alternatívat mind a liberális, mind a konzervatív programokkal szemben?

Igen! A kapitalizmus nagy bajban van, és csak olyan megoldásról beszélnek, amely a tehetőseknek, a gazdagoknak jó. A kapitalizmus nem tud és nem is akar mindenkinek jólétet teremteni. A saját profitja rovására nem fogja a klímát védelmezni. Nem mond le a háborúból, hiszen mindig is a háborúktól remélte a kilábalást.

Az EU, a NATO, a tőkés rendszer más intézményei nem a mai problémák megoldására jöttek létre, és előbb-utóbb szétesnek.
Erősek vagyunk vagy gyengék? Ha gyengék lennénk, a hatalom minek tiltaná a vörös csillagot és a sarló-kalapácsot? Minek nyilvánítaná bűnös kornak a szocializmus negyven évét? Miért igyekezne bármi áron kitépni a szocializmus gyökereit?

Erősek vagyunk. Mi testesítjük meg a közösségi társadalom eszméjét. A mi szavainkkal szól a mához Kádár János.

A mi kötelességünk elmondani az embereknek, hogy a magyar szocializmus sok kérdést jobban oldott meg. De beszélnünk kell arról is, hogy Kína és más mai szocialista országok modelljei is jobb és emberibb megoldást kínálnak, mint a tőkés modellek.

Erősek vagyunk, mert mi tudjuk a gyógyírt. A társadalom alapjait kell megváltoztatni. Ha marad a kapitalizmus, előbb vagy utóbb elfeledhetjük a nemzeti függetlenséget. Sorost és társait, a mindent eltörlő globalizációt csak a közösségi társadalom állíthatja meg.

Bízzunk az erőnkben! Bízzunk elveinkben! Szolgáljuk az embereket, a népet, és győzni fogunk. És főleg dolgozzunk tovább!