A várólisták problémáját könnyen megoldaná külsős cégek bevonása az egészségügybe  – nyilatkozta minap Márki-Zay Péter. Vagyis, gyerünk privatizálni az egészségügyet! A kormánypárti propaganda rögtön leütötte a magasnak vélt labdát, mondván, hogy ilyen az úgynevezett „baloldal”. Annak idején Gyurcsányék is el akarták adni a kórházakat. Magyarán szólva, az anyjukat is eladnák.

Milyen is ma a magyar egészségügy? Állami? Magán? Egyik sem, a magyar egészségügy vegyes. A házi orvosi rendszer lényegében vásárolható magánpraxisok összessége és nem állami szolgáltatás. A kórházak állami kézben vannak, de az állami kórház orvosai dolgoznak a magánklinikákon is. Az állami kórháznak vásárolnak drága gépeket, amelyeket aztán magánpraxisban is használnak, jó pénzért! CT-MR-vizsgálatokat természetesen végeznek az állami intézményekben, de erre a szolgáltatásra jelentős magánklinikai hálózat épült ki. A patikák is magánkézben vannak.

A rendszerváltás előtt, a szocializmusban az egészségügy teljesen állami feladat volt. Ehhez átfogó intézményrendszer és ugyancsak átfogó társadalombiztosítási rendszer állt rendelkezésre.  A rendszerváltás után a tőke azonnal elkezdte keresni azokat a területeket, ahol profitot, pénzt lehet csinálni viszonylag könnyen.

Az állami egészségügy teljes privatizálása nem jöhetett szóba. Részben azért, mert senki sem tudta megmondani, hogy mibe kerül, mondjuk a János Kórház. De azért sem, mert az állami, következésképpen ingyenes egészségügy az emberek többsége számára a szocializmus olyan vívmánya volt, amelyről nem akartak lemondani. Harminc éve még éltek azok a nemzedékek, amelyek pontosan emlékeztek az 1948 előtti időkre, amikor a doktor úrnak fizetni kellett, s annak, akinek nem volt miből, legfeljebb a szegénykórház jutott.

Az állami egészségügy privatizálásához szükséges politikai bátorság, mondhatni vakmerőség, először a Medgyessy-, majd a Gyurcsány-kormányban jelent meg.  Legyen minden piaci alapú, mondták. Az emberek fizessenek az ellátásért! Jöjjön létre magánbiztosítási rendszer! Mindenki olyan ellátásra számítson, amennyi pénzt befizet!

Medgyessy Pétert nyomta a partner, a liberális SZDSZ, és nyomták a külföldi befektetők is. Akkoriban már nem sok minden eladható maradt állami kézben, profitra viszont sokan vágytak.  A nagy terv készen állt, de nem sikerült megvalósítani.

Ebben oroszlánszerepe volt a Munkáspártnak. 2004-ben népszavazást kezdeményeztünk a kórházak eladása ellen. Sokan tettek keresztbe nekünk. Megpróbálták megvásárolni a Munkáspárt vezetőit.  De mi álltuk a sarat.

Szerencsére akkor az ellenzékben lévő Fidesz is ellenezte a privatizációt és így hivatalosan is támogatták a Munkáspárt kezdeményezését. A végeredmény ismert: a népszavazás a számtalan trükk miatt nem volt eredményes, de az egészségügyet azóta se merte senki eladni.

Ma más a probléma. Az Orbán-kormány nem akarja eladni az állami egészségügyet, de nem költ rá eleget ahhoz, hogy az egészségügy mindenki számára hozzáférhető, magas szintű ellátást biztosítson. Ugyanakkor ösztönzi a magántőke bekapcsolódását az egészségügybe.

A koronavírus-járvány bizonyította az állami, vagy többségében állami egészségügyi rendszerek nagyobb hatékonyságát. Ennek tökéletes példája Kína, amely képes volt minden erőforrását egyetlen cél, az emberek megmentése szolgálatába állítani.

De ne menjünk Kínába! A magyar kormány viszonylag gyorsan tudta mobilizálni az ország erőforrásait, és harcképes egységgé formálni az egészségügyet. Erre nálunk gazdagabb országok sem voltak képesek, az USA sem és mások sem. A döntő oka ennek az, hogy azokban az országokban teljesen elkülönül egymástól a magán- és az állami egészségügy. Nincs átjárás, nincs szolidaritás.

Félünk attól, hogy a mostani vegyes rendszer lényegét tekintve eltolódik a magánrendszer felé. A liberálisok győzelme esetén gyorsabban, a konzervatívoknál lassabban. A kapitalizmus lényegét nem a pártok határozzák meg. A tőkének pénz kell. A tőke azok mellé áll, akinek pénze van. A többi nem számít. Pontosabban szólva, a közegészségügy addig a szintig csökkenthető, amíg nem tör ki tömeges társadalmi ellenállás.

A Munkáspárt másként gondolkodik. Az emberek egészsége mindenekelőtt! Ez csak akkor valósul meg, ha az egészségügyet társadalmi ügyként fogjuk fel. A közös társadalmi ügyet pedig csak állami egészségügy képes valóra váltani.

Több pénzt, akár a GDP 10 százalékát, lehet a kapitalizmusban is az egészségügyre költeni. De ez nem elég! Esélyegyenlőséget akarunk teremteni az egészségügyben. Megbízható, ingyenes, mindenki számára azonos színvonalon elérhető, várólista nélküli orvosi ellátás a célunk.  A magánegészségügyi kórházakat, rendelőket társadalmi tulajdonba kell venni. A háziorvosi ellátás is legyen állami feladat. Ehhez van új társadalomra szükség, új közösségi társadalomra, ahol az ember az úr, és nem a pénz.