Oroszország nem fogja megtámadni Magyarországot. Ezt nem Putyin elnök mondta nekem, nem vagyunk ilyen nexusban, de el tudom képzelni, hogy a miniszterelnöknek megmondta. Feltételezem, hogy Lavrov külügyminiszter se mondott mást magyar partnerének.

Felelős orosz politikai személyiségek, köztük a második legnagyobb parlamenti párt, az orosz kommunisták vezetői, akik jó viszonyt ápolnak az orosz elnökkel, és van szavuk az orosz politikában, nekem is világosan kijelentették: Oroszország honvédő háborút folytat és nem Európát akarja megtámadni.

Mégis mitől a félelem? Lehet, hogy valakik éppen abban érdekeltek, hogy az emberek figyelmét teljesen lekössék a háborús hírek? Ne firtassuk, hogy a háborús pszichózis keltése mennyivel járult hozzá a kormánypártok kétharmadához! Túl vagyunk rajta, most már secko jedno.

Arról azonban érdemes lenne beszélni, hogy a mostani bajok, a drasztikus áremelés és a többi valóban a háború következményei-e vagy a háborút használják arra, hogy az emberekkel lenyelessék azt, amit nem szabadna lenyeletni. Ez bizony nagyon nem secko jedno.

Mitől a félelem? Nyilván attól is, hogy senki sem beszél őszintén, de annál több a félreérthető mondat. 

Furcsa kijelentések hangoztak el például Szent István ünnepén. A köztársasági elnök asszony az Úristen segedelmét kérte, hogy a magyar katonáknak „ne kelljen honvédő küzdelmet vívniuk, ne engedje őket hódító háborúkba, és ne váljunk nagyhatalmak küzdőterévé!”

Ez persze három különböző dolog. Hódító háborúba nem az Úristen küldi a magyar katonát, hanem a magyar kormány, a magyar parlament, ne kenjük másra a felelősséget! Egyelőre nem küldik a magyar katonákat külföldre, mondjuk Ukrajnába, de itt is van sumákolás. Mi van például nem harcoló katonát küld Magyarország, hanem katonaorvosokat, vagy hadtáputánpótlást?

Azt talán meg lehetne akadályozni, hogy a nagyhatalmak játszadozzanak velünk, de ennek érdekében nem sok történik. A kormány nem száll szembe sem az EU, sem a NATO döntéseivel. Úgy vélik, hogy csak rossz alternatívák vannak, és arra várnak, hogy talán lesznek kevésbé rosszak.

Mikor kell honvédő küzdelmet folytatnunk? Nyilván akkor, ha megtámadnak bennünket. Ki fogja Magyarországot megtámadni? A NATO jelenlegi felfogása szerint Oroszország.  Ezek szerint készülnünk kell arra, hogy Oroszország megtámad bennünket?

Szent István Napján nyilatkozott a Honvédség parancsnoka is. Nem irigylem a mai kiskatonákat, akiknek álmukból felkeltve is tudniuk kell elöljáróik nevét. De ki tudja megjegyezni, hogy a miniszter Szalay-Bobrovniczky Kristóf, a Honvédség parancsnoka meg Ruszin-Szendi Romulusz?

Na, szóval Ruszin-Szendi tábornok bejelentette, hogy nem csak fegyverkezünk, de a Vezérkar intézményét is visszaállítjuk. Vezérkar mindig kell, de háború idején nélkülözhetetlen. Az első Orbán-kormány 2001-ben tévedett, megszüntették. De Vezérkar nélkül ki szervezné meg egy harcoló hadsereg hadműveleteit, utánpótlását katonákkal, üzemanyaggal, lőszerrel, fegyverrel, élelmiszerrel és még rengeteg egyéb dologgal? Nos, a Vezérkar helyreállítása azt jelenti, hogy hadba vonulunk?

Vannak persze józan kijelentések. Földi László, aki a magyar polgári hírszerzés egyik vezetője volt, tudja, hogy miről beszél. Ráadásul benne van a főáramlatban, a mainstreamben.  Ő a Védett Társadalom Alapítvány elnöke, és szívesen kérdezi a média. Földi minap kijelentette, hogy Putyin a háború elindításával egy jóval nagyobb háborút, a harmadik világháborút akadályozta meg. Oroszországnak esze ágában sincs Európa ellen fordulni. Nincs ilyen szándéka, és nem is lenne ehhez ereje.

Ilyenkor üt vissza, hogy lassan senki sem ismeri a történelmet vagy fittyet hány rá. 1945-ben Sztálin csapatai, több millió szovjet katona, öt év háborús tapasztalatával felvértezve ott állt Berlinben. De nem gondoltak arra, hogy Párizsig elmennek, pedig a távolság ezer kilométer. Nem bírta volna el a szovjet gazdaság, a szovjet nép sem akarta. Ma sincs ez másként.

Mit akar Oroszország? Ismerje el a világ, hogy az orosz nem szolganép, nem német vagy amerikai Lebensraum! Tartsák tiszteletben Oroszország biztonsági érdekeit!

Vannak területi viták? Vannak! De a nyugat azokat a területeket vitatja el Oroszországtól, melyek történelmileg orosz fennhatóság alatt voltak. Krím-félsziget, Donbasz, amely már a cári orosz időkben Oroszország szíve volt. Nem véletlen, hogy Hitler csapatai bármi áron meg akarták tartani. Ma hallgatnak Moldáviáról, amely Besszarábia néven szintén az orosz birodalom része volt.

Az oroszokról sokat beszélnek, de miért hallgat mindenki a lengyel vezetés Nagy-Lengyelország elképzeléseiről? Donbaszt nem vehetik vissza az oroszok, de a lengyelek szemet vethetnek Belarusz nyugati részére? Miért nem tiltakozik senki az ellen, hogy a románok Moldáviát szeretnék maguknak? Miért nem szól senki, hogy a nyugat nem hajlandó Koszovót Szerbia részeként elismerni?

Európában vannak területi kérdések.  Ezeket meg lehet oldani. Vagy háborúval, vagy tárgyalásokkal. Mi tárgyalásokat akarunk. Tárgyalásokat és megegyezést Oroszországgal.

De mindenekelőtt abba kell hagyni Oroszország békeszándékának megkérdőjelezését, a célozgatásokat! A magyar vezetéstől egyenes beszédet akarunk és határozott cselekvést! Az ide is, oda is politika sohasem jött be történelmünk során, sőt mindig mi fizetünk rá.

Mi, emberek, pedig ne üljünk fel a propagandának! Ne féljünk Oroszországtól! Nem támadja meg Magyarországot!