A hét végén Pécsre megyünk. Tiltakozunk a háború ellen. Ezt tesszük Budapesten, ezért mentünk az utcára Nyíregyházán, és megyünk Kecskeméten, Tatabányán és szerte az országban.

Ködfelhőket akarunk eloszlatni. Attól, hogy Pesten nem dörögnek az ágyúk, még háború van. Attól, hogy az elesettek hulláit nem magyar temetőkben temetik el, hanem valahol Ukrajnában és Oroszországban, nos, attól még nagyon is háború van.

Attól, hogy Magyarországon mi még nem éhezünk, hogy nincs áruhiány, attól még mi fizetjük a háború, a szankciók költségeit. A kormány egyelőre még kenegeti a szuarét, kötelező akciókkal vonja el a figyelmünket, de ettől még baj van.

A béke nem egyszerűen azt jelenti, hogy nem lőnek ismeretlen célpontokra. Egy éve, egy hónapja tudta volt bárki is, hogy hol van Bahmut. Kijev még hagyján, de Bahmut?

A tűzszünet követelése szép dolog. De mi a garancia arra, hogy a felek a tűzszünetből értelmes békét akarnak?  A magyar kormány követelése az azonnali tűzszünetről ezért tűnik értelmetlennek, sőt most már komikusnak.

A háború után jó békének kell jönnie. A háború ugyanis azért tör ki, mert az a szerződéses rendszer, ami egy korábbi háború eredménye volt, már nem működik.

Az ukrajnai háborút nem lehet úgy befejezni, hogy oroszok menjetek haza, felejtsétek el, hogy a Krím, a Donbasz valaha is orosz volt! De az sem járható, hogy Ukrajnát, egy sohasem létező országot, amelynek lakossága már jórészt el is hagyta az országot, most beírjuk a győztesek közé.

A béke akkor lesz jó és tartós, ha a realitásokra épül, ha korrigálja az elmúlt évtizedek hiányosságait, tévedéseit és sőt bűneit.

Igen, Oroszország vélhetően ilyen békét akar. De mi nem Oroszország mellett emelünk szót, hanem Magyarország mellett. Ez a háború, és következő béke arról fog szólni, hogy milyen lesz az az Európa, ahol fogunk élni.

Európa teli amerikaiakkal? Vagy Európa amerikai katonák és minden más külföldi katona nélkül?  Putyin nem azt kérte a nyugattól, hogy hagyják el Varsót, Budapestet, Prágát és jöjjön a szocializmus. Putyin azt kérte, hogy a nyugat ne telepítsen az orosz kertek aljára atomfegyvereket, sőt katonákat se. Miután a nyugat nemet mondott, Putyin azt üzente: Ok, ha nem, hát nem, de akkor ne lepődjetek meg, ha visszaverünk titeket, mint Nagy Péter a svédeket, Kutuzov a franciákat, Sztálin a németeket!

De ez nem a mi ügyünk! Mi nem Oroszországért aggódunk, bár szeretjük az oroszokat, és tudjuk, hogy sokkal kevesebb kárt okoztak nekünk a történelemben, mint az amerikaiak.

A mi ügyünk az, hogy a nagy háborúk végén mi mindig veszítünk katonailag, ami nem olyan meglepő, mert a magyar honvédelmi miniszter archaikus ömlengésétől eltérően a magyar hadsereg a 20. században sohasem védte meg a magyar hazát. Sőt, amit védett, az nem a magyar haza volt, hanem valami idegen diktátorok vágyálmai.

Viszont veszítünk politikailag, hiszen mindig olyan világot erőltetnek ránk, amit nem szeretünk, ami nekünk nem jó, ami nem megoldja, hanem csak újjászüli a határainkon túli magyarság problémáját.

A Fidesz magyar állampolgárságot adott a határon túli magyaroknak, de ettől a probléma még probléma maradt. A Fidesz soha követte a kínaiak útját. Sohasem mondta, hogy Kárpátalja nem ukrán, hanem magyar, hogy a Székelyföld is magyar. A kínaiak sohasem hagytak kétséget afelől, hogy Tajvan Kína része, és egy szép napon visszafog kerülni az anyaországhoz, ahogy Hongkong és Makaó is visszatért.

A mi érdekünk egy átfogó béke, amely lerendez egy sor kérdést. Olyan rendszert teremtsen, amely Oroszország és Európa megállapodására épül, és nem amerikai ígérvényekre.

Mi vesztesei vagyunk Trianonnak, Párizsnak, de nem vagyunk nyertese a Szovjetunió szétverése utáni egyezkedésnek sem.  A horvátok kikaparták maguknak az etnikailag tiszta Horvátországot. A csehek is vidámul élnek a németek árnyékában, miután a szegényebb Szlovákia történelmi koloncától megszabadultak.

És mi? A szocik és a liberálisok bevették, hogy a határok „átjárhatóak”, nincs jelentősége, hogy valaki Aradon magyar vagy Debrecenben. A konzervatívok nyomatják az ilyen-olyan autonómiák ügyét, de ehhez senki sem partnerünk.

Nem fura, hogy mi, munkáspártiak hozakodunk elő a történelmi igazságtétel gondolatával?
Bár, tudják, mit? Az ilyen gondolatokhoz nagy történelmi bátorság kell. Ne felejtsük el, az egységes Kínát nem a pekingi császárok, nem a regionális kiskirályok teremtették, sőt még csak nem a polgári Kína atyja, Szun Jat-szen, hanem Mao és utódai.

Nagyon kérem a nagypolitika igen tisztelt képviselőit, hagyjanak fel az oroszok mindennapos „legagresszorozásával!” A magyar államfő se mondjon olyat, hogy béke csak akkor lesz, ha az oroszok kivonulnak! És egyáltalán azt tartsuk szem előtt, ami nekünk jó! Nem Bidennek, nem Zelenszkijnek, még csak nem is Putyinnak, hanem azt, ami nekünk jó!