Az idén ősszel huszonharmadik alkalommal jönnek össze évenkénti tanácskozásukra a világ kommunista és munkáspártjai. A kommunista pártok mindig is törekedtek nemzetközi összefogásra. Az együttműködés formáját mindig a kor szükségletei és lehetőségei határozták meg.

Az évenkénti találkozók rendszere az 1990-es években született, amikor az európai szocialista rendszerek megdöntése után a pártok válságos helyzetbe kerültek. A tét a fennmaradásuk, a válság túlélése volt. Az együttműködés máig működő formája jól szolgálta ezt a célt.

Az objektív helyzet azonban változóban van. Nincs forradalmi helyzet, de számos olyan tényező jelent meg, amely elvezethet a forradalmi helyzethez. Ilyen többek között a kapitalizmus, és a tőkés intézmények válsága, beleértve az Európai Uniót. Ilyen az európai, sőt világháború lehetősége.

Bármelyik tényező radikálisan megváltoztathatja a világ helyzetét, és bekövetkezhet a pillanat, amikor a kommunista pártoknak teljesíteni kell történelmi küldetésüket, a kapitalizmus felszámolását és a szocializmus megteremtését.

Az új helyzet új együttműködési formákat követel. A kommunista pártok túlnyomó többsége ma még nem lenne képes teljesíteni történelmi küldetését, de erre is fel lehet készülni. Új együttműködési formák segíthetik e folyamatot.

A kérdés az, hogy képesek vagyunk-e új korszakot nyitni a kommunista és munkáspártok összefogásában?

A tanácskozási folyamatban résztvevő pártok külön-külön is, együtt is nagyon fontos értékekkel rendelkeznek. Mindenek előtt rendelkeznek a tőke elleni harc számos tapasztalatával. Ide tartozik az illegalitás viszonyai közötti harc, a hatalom megszerzéséért folytatott küzdelem. A pártok egy része rendelkezik a hatalomgyakorlás tapasztalatával is, sőt, néhányan már azt is tudják, hogy mit kell tenni a hatalom elvesztése után.

A pártok közös értéke, hogy alapvetően a marxizmus talaján állnak. Kinek-kinek megvan a saját koncepciója a szocializmusról, de a tőkés rendet meg akarják változtatni.

S ami a legfontosabb: a világ szemében mi képviseljük a szocializmus eszméjét. Ez nem csak a múltat jelenti, hanem egy alternatívát a mai világ gondjainak megoldására. A tőkés erők éppen ezért akarják nem csak az eszmét, de magukat a pártokat is megsemmisíteni.

A pártok nemzetközi együttműködése nem helyettesíti a hazai munkát, de segítheti a pártok tájékozódását, az egymástól való tanulást. Legfőbb jelentősége az üzenet, amit küldenek a világnak: együtt vagyunk, együtt küzdünk a kapitalizmus ellen.

Ezt a lehetőséget csak akkor tudjuk kihasználni, ha a pártok együttműködési módszereit radikálisan korszerűsítjük.  Ez nehéz feladat, de a Magyar Munkáspárt úgy véli, hogy hozzá kell kezdeni, ha élni akarunk.

Mire van szükség a változó helyzetben? Több információra és rendszeres véleménycserére!   A jelenlegi Munkacsoport rendszeres üléseivel, online és személyes formában, ez megoldható lenne már most is. Az új felfogásban működő Munkacsoport tapasztalatai alapján lehetne tovább lépni, például egy állandó titkárság létrehozása és közös akciók lebonyolítása felé.

Az idei izmiri találkozón szükséges lenne meghallgatni egymást, hogy ki mit gondol a jövőről. Nem a múltról, a jövőről, ami válaszokat vár tőlünk!

Közös akciókra is szükség van! De nem csak úgy, hogy megemlékezünk a mozgalom ünnepeiről, hanem úgy is, hogy konkrét akciókat folytatunk az adott pillanat meghatározó eseményei kapcsán.

A munkamódszerek radikális korszerűsítésére is szükség van! Az évenkénti tanácskozásoknak nem kell témát adni, hiszen mindenről szó van. Nincs szükség közös közleményekre, elegendő üzenet az, hogy együtt vagyunk. A pártok előre megküldhetik mondanivalójukat, és a tanácskozások érdemi vita és tapasztalatcsere fórumai válhatnának.

Érvényesítenünk kell néhány alapelvet.  El kell fogadnunk, hogy a marxisták vagyunk, de a marxizmus akkor működik jól, ha konkrét helyzetekben segíti a konkrét megoldások megtalálását.

El kell fogadnunk, hogy minden párt a sajátos nemzeti körülmények között dolgozik. Bizalommal kell lennünk egymás munkája iránt. A marxizmus védelme és fejlesztése nem egyes pártok joga, hanem valamennyiünk közös kötelessége.

A pártjaink jelenlegi sokoldalú együttműködését tovább lehet fejleszteni. De erről dönteni kell, és meg kell csinálni. Kezdjük el június 10-én a Munkacsoport ülésén, és folytassuk októberben, Izmirben!

Ha nem tesszük, az objektív helyzet kényszerítő hatása alatt új együttműködési formák születhetnek, leértékelve, és jelentéktelenné téve az évenkénti tanácskozásokat. Döntsük el: akarunk-e új korszakot nyitni!