Gratulálok! – szólított le a piacon egy ismerősöm. Gratulálok, mondja, nyert az angol „testvérpártjuk”, a Munkáspárt. Maguknak is ezt kell csinálni! Kedves ismerősöm olyan, mint a Svejkben Dub tartalékos hadnagy, aki ugyan civilben csak cseh nyelvet tanított, de a háborúban napóleoni képességeket fedezett fel magában, és ennek szelleménen szekálta a hivatásos tiszteket. Nem akarom bántani  ismerősömet, de a lekvárfőzéshez kétségkívül jobban ért, mint a politikához.

A brit Munkáspártnak, valójában Labour Party-nak semmi köze hozzánk, mint ahogy Sir Keir Starmer új miniszterelnöknek sincs köze se a munkásokhoz, se a baloldalhoz. Már amennyiben baloldalnak azt tekintjük, aki a tőke ellen van. Őlordsága nem, hogy nincs ellene a kapitalizmusnak, de most arra vállalkozott, hogy kimenti a szuaréból az angol tőkés rendszert.

Mindjárt el is küldte a hadügyminiszterét Zelenszkijhez, hogy ígérjen meg neki mindent, még azt is, hogy brit katonákkal védik meg Odesszát. Persze, a britek is „békét” akarnak, de szerintük a béke az ukránok győzelmét jelenti.

A magát baloldalinak nevező francia Új Népfront is azt hirdette a választásokon, hogy „Putyin agresszióját” meg kell állitani, „védeni kell az ukrán nép szuverenitását”, és annyi fegyvert kell adni Zelenszkijnek, hogy legyőzhesse az oroszokat. Nem mondom, szép kis „béketerv”, és az ilyen baloldal megéri a pénzét.

Az Új Népfront nagyon csúnyán félrevezeti az embereket.  Sajnos, ennek részese a Francia Kommunista Párt is. Háborút hirdettek Macron politikája, a nyugdíjkorhatár felemelése ellen, követelték az 1600 eurós minimálbér bevezetését, meg hasonló baloldalinak hangzó dolgokat. De például a migránsokat nem akarják megállítani, sőt szerintük humánusabb eljárást kell bevezetni.

A másik oldalon meghirdették, hogy Marine Le Pen az új fenyegetés, a szélsőjobboldal, aki ellen mindenkinek össze kell fogni. Nem véletlen a névválasztás. Az 1930-as évek francia népfrontjára emlékeztet, amely akkor a hitleri fasizmus terjeszkedését akarta megakadályozni. Marine Le Pen mozgalmát azonosítani a fasizmussal, az nagyjából olyan, mint Orbán Viktor kormányát Szálasi Ferenccel vagy Horthy Miklóssal azonosítanánk.

Mitől lenne fasizmus, ha valaki a migráció megszüntetését, az oroszok elleni háború leállítását, a francia nemzeti érdekek védelmét, az energia-ÁFA csökkentését követeli? A fasizmus nem ez.

A fasizmus a tőkések utolsó, rendkívüli fegyvere, amelyet bevetnek a tőke megmentésére. Ilyenkor már nincs demokrácia, nincs választás, politikai, ideológiai, katonai erőszakkal eltakarítanak mindent, ami a tőke, a bankok uralmát zavarja. Vajon ki akar ma minden akadályt eltakarítani a tőke elől, legyen az nemzeti határ, nemzeti tudat és szuverénitás? Nem a liberálisok?

De nekünk is megvan a magunk baja! Magyar Péter gyűlést rendezett a héten. Mindjárt új rendszerváltást hirdetett, amin persze nehogy azt tessenek érteni, hogy vissza akar menni a szocializmusba. Esze ágában sincs, neki jó a kapitalizmus, de igazán akkor lesz jó, ha ők lesznek fölül és nem a fideszesek.  Ezért „egy nagy rendszerváltó közösséget hozunk létre.” És persze nem akárhogyan, hanem „veletek és értetek.” Megint összeszedett mindent balról, jobbról, az ÁF- csökkentéstől a kórházi fertőzések felszámolásáig. És persze kijelentette, hogy a kormány „tönkretette a viszonyt szövetségeseinkkel”, Orbán meg „persona non grata” Európa „jobbik felén.”

Kényes kérdések most sem kerültek szóba. A NATO-t nem bántjuk, az EU-t se, a háború vagy béke szót ki se ejtjük a szánkon! Arról se hallottunk, hogy mibe került a mostani összeröffenés, és főleg, hogy ki fizette.

Eközben a magyar miniszterelnök kihasználta azt a tényt, hogy Magyarország az EU soros elnöke, elment Kijevbe, Moszkvába és Pekingbe is. Innen az útja Washingtonba vezetett, ahol a NATO tart csúcsértekezletet. Egy biztos: Orbán ma többet tud a háború befejezésének lehetőségeiről, mint bárki a NATO vezetői közül. A CIA meg a többi hírszerzés gyakran vékony jégre viszi saját megrendelőit, mivel azt jelentik az ellenfél szándékairól, amit a vezetés hallani akar.

Orbán elment mindenhova és megkérdezte. Orbán fogadták is azonnal mindenütt, mert bár tudják, hogy Magyarország kis ország, és nem a mi szavunk döntő, de akad végre egy felelős ember, aki nem jelszavakat ismételget, hanem tenni akar és tesz is a békéért.

A magyar miniszterelnököt nem dicsérnünk kell, bár azóta, hogy Andrássy Gyula az oroszokkal és a németekkel 1878-ban összehozta a berlini kongresszust, aligha jeleskedett ilyen mértékben magyar kormányfő a békeküzdelemben. Fanyaloghatnak, szitkozódhatnak az EU vezetői, tény, hogy Magyarország kivitelezhető utat mutatott a béke felé: tárgyalni és közösen megteremteni egy új világrendet.

Szóval, lássunk tisztán a dolgokban!