Régóta nem írtam, nem beszéltem az MSZP-ről, mert minek. Az MSZP ma nem rúg labdába, és úgy tűnik, hogy már nem is fog. A múlton pedig már túl vagyunk. Visszarúgni azért sem érdemes, mert ott már nincs senki.

De, hát most évforduló van. Ahogy a honlapukon írják „harmincöt évvel ezelőtt alapították az MSZP-t, amely közösség a demokráciát, a szociális igazságosságot és a társadalmi egyenlőség kérdését tűzte zászlajára.” 

Lelkük rá, ha ők így gondolják! Én másként látom.

Az MSZP elfuserálta a saját történelmét, és kárt okozott az ország egészének. Erős szociáldemokrata párttá válhatott volna, amely ugyan nem akar szocializmust, de a kapitalizmust igyekszik elviselhetőbbé tenni a tömegek számára. Megteremthette volna a magyar fejlődés szociáldemokrata alternatíváját.

Ennek lett volna realitása, hiszen a szociáldemokrácia a 19. századtól jelen volt a magyar társadalomban. Szinte összenőttek a szakszervezetekkel. A magyar munkás mindig is inkább szocdem volt, mintsem kommunista.

A szociáldemokrata gondolatok és személyiségek a szocializmus idején is itt voltak, túlélték a nehéz éveket, a hatalom szerves részeseivé váltak.

A szocdemek 1989-ben azonban hálátlan szerepet vállaltak fel. Az MSZP a szocializmus megbuktatásának, a tőkés rendszer megteremtésének és konszolidálásának pártja lett.

Vállalták a kádári örökséggel rendelkező MSZMP szétverését. Ha az 1990-es választásokon a több mint 700 ezer taggal rendelkező MSZMP is indulhatott volna, könnyen lehet, hogy nem lett volna rendszerváltás. Meg kellett akadályozni! Bármi áron!

Az MSZMP szétverésére korábban elképzelhetetlen összefogás jött létre. A szocdemek összeálltak a párt nacionalista és pragmatista elemeivel.  A „demokrácia, a szociális igazságosság, az egyenlőség” szép jelszavai a nép beetetését szolgálták. Az eredmény nem maradt el. Az MSZMP-t feloszlatták, így nem lehetett akadálya a tőkés rendszerváltásnak.

Az MSZP 1994-ben ismét szerepet kapott, ezúttal a fiatal tőkés rendszer konszolidálását bízta rájuk a tőke. Az MSZP régi és új elitje kapva kapott az alkalmon. Hatalomra juthattak, igaz, szövetségben a liberális SZDSZ-szel.

A szocdem elit nem tartotta túl nagynak az árat.  A liberalizmus elfogadható volt számukra. Az MSZP elkövette második történelmi bűnét: megfosztotta az országot a szociáldemokrata alternatívától. A Horn-kormány, majd később Medgyessy, Gyurcsány és Bajnai kormányainak már nincs közük a szociáldemokráciához. Baloldali jelszavakkal liberális kapitalizmust csináltak.

Az MSZP vezetésével olyan liberális kormányok alakultak, amelyek teljes mértékben kiszolgáltatták Magyarországot a nyugati nagytőkének. A kapitalizmus válságára nem szociáldemokrata választ adtak, hanem liberálist, alárendelve mindent a piacnak.

A stratégiai ágazatok eladása a külföldnek, a hazai fejlődés hozzákapcsolása a nyugati hitelek felvételéhez modern gyarmattá változtatták az országot. Nem akadályozták, sőt támogatták az Európai Unió nemzetek feletti jellegének erősítését. Az elsők között ratifikálták a lisszaboni szerződést, amely a nemzetállamok jelentős korlátozását jelezte.

A szociáldemokrata alternatíva kiiktatása még két dolgot jelentett. Egyrészt, utat nyitottak a kétpólusú politika, a konzervatív és liberális koncepciók előtt, ami a közélet, a társadalom megosztottságát is eredményezte. Másrészt, elzárták az utat a kapitalizmust bíráló és a kapitalizmust ellenző erők együttműködése előtt.

Az elmúlt években az MSZP megcsappant erőivel az „ellenzéki összefogás” mellé állt, ami gyakorlatilag egy DK vezette ingatag, ellentmondásos, velejéig rothadt tömböt jelentett. Az MSZP számos személyisége túllépett a parlamenti harc keretein, és az Orbán-kormány megbuktatása érdekében vállalták az erőszakos akciók taktikáját a parlamenti munka obstrukciójától kezdve az MTV-székházba való behatolásig. Képviselőik a nemzetközi fórumokon a legitim magyar kormány ellen agitálták, és a külföld beavatkozását sürgették.

Magyar Pétert nem az MSZP szülte, de az MSZP politikája elősegítette a közhangulat olyan alakulását, amelyen a Tisza Párt jelentős erővé tudott előre lepni. Ilyen értelemben a Magyar Péter jelenség a szocdemeknek is köszönhető.

Ne felejtsük el azt sem, hogy az MSZP mindent megtett azért, hogy elvegye a Munkáspárt szavazóit. Az 1990-es években megakadályozták egy baloldali választási párt létrehozását a Munkáspárt és a Kapolyi László vezette MSZDP részvételével. Később a Munkáspárt szétverésével próbálkoztak.

Az MSZP és a Munkáspárt két párt, két válasz a múltra, de a holnapra csak egyikük ad választ. Az MSZP elvetette a szocialista múltat, a Munkáspárt őrzi mindazt, ami jó volt benne.

Az MSZP feladta baloldaliságát, alávetette magát a liberálisoknak. A Munkáspárt kitartott a dolgozó emberek, nép érdekeinek képviselete mellett.

Ma egyre többen látják, hogy a kapitalizmus válságára, a háborúra, a migrációra nincs kapitalista válasz. Az MSZP nem tudott és nem akart elrugaszkodni a mától, a kapitalizmustól, így nem tud alternatívát kínálni.

A Munkáspárt egy új világrendet sürget, és egy új társadalom alternatíváját vázolja fel, mely a pénz helyett az emberek érdekeire épül. Mi adunk választ. Mi a holnapot kínáljuk.