Nekünk, magyar dolgozó embereknek nem lehet érdekünk egy olyan ország, amelyben életünket idegen hatalmak szabják meg. – mondta Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke. Ma is a szabadságért és függetlenségért küzdünk. Tűzzük ki ma a kokárdát, tegyük mellé Kossuth képét! Mutassuk meg országnak-világnak, hogy független Magyarországot akarunk, munkával, szabadsággal, jóléttel.

(A beszéd teljes szövege itt olvasható)

Thürmer Gyula,

a Munkáspárt elnökének beszéde

(Budapest, 2021. március 15.)

Honfitársaim!

Honfitársaim, itthon és határainkon túl!

Március 15-e legtisztább és legteljesebb nemzeti ünnepünk.

Nem a mai politikai élet szüleménye. Benne él népünkben, nemzetünkben. Miénk az ünnep, függetlenül attól, hogy ki szegény és ki gazdag, ki milyen társadalmi réteghez tartozik.

Ünnepelünk, kokárdát öltünk, de nem parancsszóra. Hitből, meggyőződésből, tiszteletből.

Március ünnepe lelkesít bennünket, hitet és energiát ad ma is, pedig 173 éve történt.

A Munkáspárt ma itt, Kossuth Lajos szobránál, Kispesten helyezi el az emlékezés virágait. Minden évben eljövünk ide. Mint ahogyan elmegyünk a forradalom és szabadságharc emlékhelyeihez Szegeden, Hódmezővásárhelyen, Miskolcon, Vácon, Makón, Békéscsabán és még számtalan helyen az országban.

Az idén nem mehetünk mindenhova, de lélekben, gondolatainkkal mindenütt ott vagyunk. Meghajlunk a magyar forradalom és szabadságharc hősei előtt.

Magunk előtt látjuk Kossuthot és Széchenyit, Batthyányt és Szemerét.

Meghajlunk Petőfi, Jókai, Vasvári, a márciusi ifjak előtt.

Lélekben újra kiszabadítjuk börtönéből Táncsicsot.

Tisztelettel emlékezünk a mártírokra, a magyar szabadságharc hadvezérei, az aradi vértanúkra.

Barátaim!

1848 márciusa felszabadította a jobbágyokat. Elhárította az utat a magyar társadalom polgári fejlődése előtt. Valósággá válhatott mindaz, amiről a reformkor nagyjai, Széchenyi, Wesselényi és a többiek álmodtak. Magyarország esélyt kapott arra, hogy modern országgá váljon.

De 1848-49 fordulatot, határozott, radikális fordulatot hozott a magyar sors nagy kérdésében, a függetlenség ügyében.

Kossuth volt az, aki feltette a kérdést, amelyet évszázadonként legalább egyszer minden magyar politikusnak fel kell tenni. Függetlenség vagy német orientáció, illetve a németeken keresztül való csatlakozás Európához?

Kossuth felismerte, hogy a saját útját járó Magyarország nem fér bele az osztrák elképzelésekbe. Az osztrákoknak csak egy út elfogadható: a feltétlen hűség. Magyarország esetleg kapcsolódhat az európai fejlődéshez, de csak az osztrák orientáción keresztül.

Az akkori magyar uralkodó osztálynak nem volt gondja a német orientációval.  1848 tavaszán a hirtelen beszökkenő meleg miatt az első független magyar kormány vezetői gyakran nyitott ablak mellett üléseztek. A korabeli feljegyzések szerint kihallatszott a német szó. Gyakran előfordult, hogy a forradalom bonyolult rendelkezéseit németül kellett elmagyarázni a miniszterelnöknek. Batthyány, a magyar arisztokrata a némethez szokott.

A legnagyobb magyar, Széchenyi István lelki drámáját is az érti meg, aki tudja: Széchenyi szülőháza nem valahol a magyar Alföldön van, hanem Bécsben, a Herrengasse 5. szám alatt, egy nagyobb kőhajításnyira az osztrák császárok palotájától.

Kossuth érti meg, hogy Ausztria számára Magyarország sohasem lesz több, mint egy terület, amely megvásárolja a drága osztrák ipari termékeket és cserébe ellátja olcsó, de jó élelmiszerrel az osztrákokat. Egy tartomány, amely katonát ad a hadseregnek és munkáskezeket a gazdaságnak. Európa határa Bécsben van, az európai civilizáció megtestesítője Ausztria, punktum.

Kossuth megteszi a magyar történelem egyik legbátrabb lépését, szakít a Habsburg-házzal. A magyar függetlenség meghirdetése egyben külpolitikai orientációváltást jelent. A világ nem Ausztria.

Az orientációváltás kossuthi terve álom marad. A magyar uralkodó osztály nem érdekelt az osztrák-német orientációval való szakításban. 1867 és 1918 között az Osztrák-Magyar Monarchia rendszere tág teret ad a gyarapodáshoz, a fejlődéshez, és egyben ez jelenti a külső biztosítékot arra, hogy a magyar paraszt és munkás még véletlenül se emeljen kezet a tőkés-feudális rend uraira.

1920-ban Trianon az egész nemzetet gyalázza meg, de a pofont a magyar uralkodó osztály kapja. Fel kellene adni a hagyományos német elkötelezettséget, de nem merik, nem akarják megtenni. Oroszországtól, a forradalom rémétől jobban félnek, mint Hitler fasizmusától. A végeredmény ismert. Akárhogyan is szépítgessék a dolgot, Magyarország néhány évtized alatt két nagy háborút is elveszít.

De vajon megoldás-e ma a németek vezérelte Európa? Minden történelmi tapasztalatunk azt sugallja, hogy nem. A német tőke a pénz logikája miatt európai hatalmat akar. Éppen emiatt kerül konfliktusba Oroszországgal és most már Kínával is.

A német ambíciókat felerősíti a liberális erők globális támadása, amit Biden az amerikai politika alapelvévé tett.

A magyar uralkodó osztály dilemma elé került. Nincs közvetlen választási kényszere, de tudja, hogy előbb utóbb előállhat olyan helyzet, amikor választani kell: teljes azonosulás a német orientációval és vagy radikális orientációváltás. A „kicsit oda-kicsit ide” politika sohasem volt hosszútávon sikeres. Most sem lenne az.

Úgyhogy, nem ártana új partnerek, új szövetségesek után nézni. Amerika, mint a tavalyi alma, kívül még mosolyog, de belül rothad. Oroszország nem adja meg magát, kár erre spekulálni. Európa kínlódik a válsággal és a járvánnyal, Kína és sok más ország megoldotta. A technikai és tudományos haladást már nem Németország testesíti meg, hanem Kína.

Az évszázad döntése előtt állunk. Kikerülni nem lehet. Dönteni kell, ma vagy holnap, de dönteni.

Nekünk, magyar dolgozó embereknek nem lehet érdekünk egy olyan ország, amelyben életünket idegen hatalmak szabják meg. Ma is a szabadságért és függetlenségért küzdünk.

Tűzzük ki ma a kokárdát, tegyük mellé Kossuth képét! Adjuk meg a jelet, hogy él a nép! Mutassuk meg országnak-világnak, hogy független Magyarországot akarunk, munkával, szabadsággal, jóléttel.

Éljen örökké a forradalom és szabadságharc eszméje!
Éljen a szabadság!
Éljen a haza!