Thürmer Gyula írása

Tamás Gáspár Miklós az ellenzéki előválasztás második fordulója előtt azt találta mondani, hogy baloldali embernek nincs kire szavaznia, ha Dobrev és Márki-Zay a választék. Tamás Gáspár Miklós, amióta felcserélte Romániát Magyarországgal, valami olyasmi szerepet játszik, mint Gapon pópa az oroszok 1905-ös forradalmában. Hülyíti a népet, finomabban szólva leszereli, tévutakra viszi a tömegek küzdelmét a tőke, a pénz hatalma ellen.

Ha az illető úr valóban a baloldalért aggódna, akkor azt kellene üzennie minden barátjának, szakszervezeteknek, civilszervezeteknek, befolyásos értelmiségieknek, hogy álljatok a Munkáspárt mellé. Ne azt mondjátok, hogy a Munkáspárt kicsi, hanem segítsétek, hogy erős legyen! Ne azt ismételgessétek, hogy a Munkáspártot nem látni a médiában, hanem adjatok szót neki.

A Munkáspárt baloldaliságához nem férhet kétség.  Nemzeti elkötelezettsége pedig nem Fidesz-barátságot jelent, hanem a magyar függetlenség miatti aggodalmat. Ha tetszik, ha nem, ma a Munkáspárt a baloldal. Aki baloldali, jószívvel és tiszta lelkiismerettel valóban nem szavazhat a mostani szereplőkre. De a Munkáspártra igenis szavazhat!

Dobrev Klárát tegnap még istenítették a vidéki piacokon, mondván, hogy ő visszahozza mindazt, amire szívesen emlékezünk a szocializmusból. „A Klára” nagyapja kommunista volt, az anyja is, „A Klára” is kommunista – mondták sokan.

Dobrev álbaloldaliságán viszonylag könnyű volt átlátni, ha valaki hajlandó volt számba venni, hogy a férje milliárdos, és milyen támogatást kapott az európai liberális tőkétől az elmúlt hónapokban. Valószínűleg sokan át is láttak a politikai szitán, ezért kapva kaptak Márki-Zay megjelenésén és Dobrev lekerült a napirendről. Hogy végleg-e, azt még nem tudjuk. Még akármi lehet.

Márki-Zay se nem baloldali, se nem jobboldali. Márki-Zay a Jolly Joker, a dzsóker, ami bármilyen kombinációban jól jöhet, sőt akár bejöhet.  A dzsóker sohasem egyedül szerepel, mindig más kártyákkal együtt adja ki a kívánt eredményt.

Most sincs ez másként. Az ellenzéki előválasztás tökéletes alkalom volt, hogy a szereplők kinyírják egymást. Erőszak nélkül, demokratikusan, kvázi választás útján, de nem kevésbé kíméletlenül.  Jakab Péter kiesett, Fekete-Győr András szintúgy. Karácsony se nagyon álmodhat arról, hogy valaha is beköltözik a Karmelita kolostorba. Bár, emlékeznek a régi James Bond filmre? Never say never again! Soha ne mondd, hogy soha!

Kis hazánkban most mindenki találgatja, hogy honnan került elő ez a fura figura, mármint Márk-Zay. Egyesek szerint a Fidesz találta ki, hogy szétverje az ellenzéki összefogást. Mások szerint az amerikaiak és talán a franciák állnak mögötte, akik versenyképes alternatívát akarnak felállítani Orbánnal szemben. Ki tudja.

Van azért sok minden, amit biztosan tudunk. Márki-Zay kampánya rengeteg pénzbe került. Órák alatt megjelentek az utcai plakátokon, a metrón, a buszon, és a Viber is az ő képével indít. Ez nagyon nagy pénz.

Biztosan tudjuk, hogy profik állnak a háttérben. Márki-Zay megszólalásaiban semmi természetes sincs. Minden mondata, minden gesztusa előre ki van találva, mérnöki precizitással be van lőve.

Biztosan tudjuk Márki-Zay taktikáját. Mindig támadni, egy percig se védekezni. Úgy adogatni a labdákat, hogy az ellenfél ne tudja visszaadni.

Rákényszeríteni az ellenfélre a saját játékát, saját taktikáját, nem engedni, hogy az ellenfél átvegye a kezdeményezést.

Barátságos arcot mutatni, kezet nyújtani az ellenfélnek, elaltatni az ellenfél éberségét, majd összezavarni, idegronccsá tenni, a végén lecsapni rá. Céltudatosan, könyörtelenül, és hatásosan végezni vele.

Ez az amerikai stílus, ez Amerika! Olyan politikai és emberi magatartás, ami idegen tőlünk. Nagyon nem szeretem az importált amerikai szokásokat, a Halloweent, a Black Fridayt, de még a Valentin napot sem, de azok legalább nem ártalmasak. Az agresszivitásból, a könyörtelenségből, a felsőbbrendűségből azonban végképp nem kérek.

Ahogyan egy gyümölcstermelő ismerősöm magyarázta, az egzotikus gyümölcsökkel nem csak a gyümölcs jön be, hanem az ottani kártevők is. Kártevők, amik ellen még nem tudunk védekezni.

A Munkáspárt nem vett részt és később sem fog részt venni előválasztási kampányokban. Mi a politikát a nép, az emberek szolgálatának tekintjük, és nem cirkusznak.

A tőkés demokráciát még harminc év után is csak tanulgatjuk és nem tudjuk minden csínját-bínját. Mindig akadnak ügyeletes proféták, akikről nem hisszük el, hogy hamisak.

Elfelejtjük, hogy a választás nem a demokrácia ünnepe, ahogyan régóta hirdetik, hanem egy eszköz. A kormánypártok bárhol a világban a hatalmat akarják így megtartani, az ellenzék pedig a hatalmat megszerezni. A kettő egyszerre nem sikerülhet, ezért ölik, gyilkolják egymást, jórészt szavakban, ritkábban a gyakorlatban is.

Egy dologban azonban egyetértenek. Ne jussanak hatalomra azok, akiknek nincs tőkéjük. Ugyanis, ha ők hatalomra jutnak, akkor elveszik, államosítják, társadalmasítják a bankjukat, a gyárukat és persze a hatalmukat.

A dzsóker a francia kártyában van, a magyarban nincs. A magyar kártyában akkor van piros ultid, ha a piros hetes is nálad van. Nincs behelyettesítés, nincs import. Mi magyar kártyát akarunk játszani.