Védjük meg a békét! Védjük meg azzal is, hogy néven nevezzük a felelősöket. Ezt a háborút a NATO, az USA robbantotta ki, és az EU segédkezett hozzá. – mondta Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke a Szabadság téri szovjet emlékműnél rendezett gyűlésen.

Amíg volt szocializmus, Európában nem volt háború. Amíg léteztek a szocialista országok, senki sem mert világháborúval fenyegetni. A kapitalizmus nekünk a háborút hozta meg. Mi élni akarunk. Mi békét akarunk. Mi szocializmust akarunk.

A teljes beszéd elolvasható itt:

Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnökének beszéde

(Budapest, 2022. április 1.)

Barátaim!

Honfitársaim!

Védjük meg a békét! Védjük meg a keleti nyitást!

Kérem, ne csodálkozzanak! Kérdezhetik, miért nem emlékezéssel kezdem, hiszen a szovjet hősi emlékműnél vagyunk. Annál az emlékműnél, amely 1945. április 4-ére, a felszabadulás napjára emlékeztet.

Nos, azért kezdem így, mert 2022-et írunk. Háború van Kelet-Európában. A háború bármelyik pillanatban átlépheti a határokat. Bekövetkezhet az, amire még gondolni sem merünk: világméretű háborúba sodródhatunk.

A háború pusztításait, az emberek szenvedését még csak a híradókból ismerjük. Magyarország környékén még nem folynak hadműveletek. Magyar katonák még nem esnek el. Az épületeink épek. Készülünk a nyárra, és reméljük, hogy az egész csak egy rossz álom volt.

Magyarország még nem hadszíntér. De a kormány engedélyt adott arra, hogy a NATO katonákat telepítsen Magyarországra. Ki tudja, hányan jönnek és hova visznek bennünket.

Az orosz földgáz még jön, még nem kell fagyoskodni, de a többi EU-s szankció már bennünket is sújt.

Igen, a háború következményeit már érezzük. Több, mint félmillió ukrán ember lépte át a magyar határt. A magyar állam, a magyar társadalom menedéket, ételt, italt, munkát ad nekik. Ez pénzbe kerül. Nem várjuk, hogy Ukrajna fizessen érte, de annyit elvárunk, hogy mondjanak köszönetet.

Emelkednek az árak. A gazdasági háború lerombolja a normális kereskedelmet. Egy-két hónap alatt negyedével is emelkedhetnek az árak. És ez csak a kezdet! Ma még van miből kivédeni az inflációt. De mi lesz holnap? Mi lesz, ha elfogynak a megtakarításaink? Mi lesz, amikor már a kormány se fog segíteni, mert nem lesz pénz rá?

A háború átalakítja a világot. Lesznek nyertesek és vesztesek. Szeretnénk a nyertesek között lenni. Nagyon szeretnénk, de nem feledhetjük a 20. század történetét. Kétszer robbantottak ki világháborút, és mi kétszer voltunk a vesztesek között.

Védjük meg a békét! Védjük meg azzal is, hogy néven nevezzük a felelősöket. Ezt a háborút a NATO, az USA robbantotta ki, és az EU segédkezett hozzá.

Az USA és a NATO évek óta egyre több katonát és fegyvert telepít Oroszország határaihoz. Begyakorolják a kelet-európai háborút.

Lovat adnak a lengyel és baltikumi vezetők alá, akik bosszút akarnak állni minden oroszon a történelemben elszenvedett sérelmeikért.

Amerika Európát akarja maga alá gyűrni. Amerika a világot akarja uralni. Most Oroszország a fő akadály, Oroszország, mely nem akar úgy élni, ahogy az amerikaiak akarják.

Az EU válságban, az európai ház omladozik. Az EU nem volt képes megvédeni lakosait a covid pusztításától. Az EU piacokat akar, bármi áron. Az ellenzék fellázításával a törvényes hatalom ellen, ahogyan Belaruszban történt. Puccsal, ahogyan Kazahsztánban próbálkoztak. Vagy háborúval, európai háborúval.

Védjük meg a békét! Mondjuk meg bátran, hogy Ukrajnát egy velejéig romlott, nacionalista vezetés irányítja. Zelenszkij nem korunk hőse, nem az európai demokrácia védelmezője, ahogyan a nyugati média beállítja, hanem fasiszta.

Fasiszta, ahogyan ezt az orosz és belarusz emberek tudják és érzik. Hihetünk az orosz és a belarusz népnek. Hitler fasisztái úgy vélték, hogy az orosz, a belarusz nép nem méltó túlélésre. Üldözték, irtották, ölték, gyilkolták őket.

Az oroszok és belaruszok pontosan tudják, hogy az, ami ma Ukrajnában van, fasizmus. De tudják azt is, hogy az EU, az USA, amelyek oly kényesek a jogállami ügyekben, most hallgat. Nem tettek és nem tesznek semmit az ukrán fasiszták ellen.

Védjük meg a békét! Ne üljünk fel a nyugati médiának, ne legyünk áldozatai az információs háborúnak! Ne higgyük, hogy Zelenszkij, Biden, Macron és a többiek a „jó fiúk”, Putyin pedig a rossz, a gonosz.

Mi szolidárisak vagyunk az Oroszországi Föderáció Kommunista Pártjával, a Belarusz Kommunista Párttal, az Ukrán Kommunista Párttal. Mi is úgy gondoljuk, hogy ez a NATO és az USA háborúja Oroszország ellen. Az orosz népet akarják térdre kényszeríteni. Ki akarnak irtani minden erőt, mely a liberális tőke uralma ellen emeli fel szavát.

Barátaim!

Védjük meg a keleti nyitást! Védjük meg Magyarország jó viszonyát Oroszországgal! A magyar külpolitika nem lehet ideológiai dogmák, vagy ahogyan most mondják, „transzatlanti és európai értékek” rabja.

Mi itt vagyunk Európa közepén. Akármelyik oldalhoz is vonzódunk világnézetünk alapján, jó viszonyban kell lenni a másik oldallal is.

Oroszországgal, Belarusszal ne háborúzzunk, hanem működjünk együtt! Pragmatikusan, egymás értékeinek és érzéseinek tiszteletben tartásával!

Barátaim!

Ma elhelyezünk egy-egy szál virágot a szovjet hősi emlékműveken, itt Budapesten és másutt az országban. Tisztességből, emberségből és hálából is. Több, mint kétszázezer szovjet katona esett el nálunk. Ők meghaltak, mi túlélhettük a háborút.

Április 4-e előestéjén meghajlunk azok előtt, akik harcoltak a magyar szabadságért és emlékezve az áldozatokra is.

Emlékezünk azért is, hogy figyelmeztessünk: Magyarország sohasem jár jól, ha sorsát a nagyhatalmakhoz köti, és végképp katasztrófához vezet, ha háborúba sodródunk Oroszországgal.

Mondjunk nemet a háborúra, mondjunk nemet a fasizmusra! Mondjunk igent a békére, mondjunk igent a békés együttműködésre Oroszországgal és Belarusszal!

Felszabadulásról beszélünk, és joggal. 1944 márciusában a fasiszta Németország megszállta Magyarországot és hatalomra segítették a magyar fasisztákat, a nyilasokat. Vagyis, volt kiktől megszabadulni és felszabadulni.

Felszabadulásról beszélünk, sőt egy új élet kezdetéről. A szovjetek véget vetettek nyilas uralomnak, az ostromnak. Az akkor 16 éves apám feljöhetett a pincéből, és nem kellett félnie, hogy a nyilasok elviszik leventének. Szabad lett, dolgozhatott, tanulhatott, és a szegény pesti takarítónő gyereke alig hat évvel később az új hadsereg, a Néphadsereg tisztje lehetett.

Barátaim!

Honfitársaim!

Az idősebbek, a mi szüleink április 4-én indultak el egy új világ megteremtése felé, a szocializmus felé.

Lehet vitatkozni azon, hogy mi a jobb, a szocializmus vagy a kapitalizmus. Mi a jobb? Az, ha az ember dönt, vagy a pénz uralkodik felette?

De egyet biztosan tudunk. Amíg volt szocializmus, Európában nem volt háború. Amíg léteztek a szocialista országok, senki sem mert világháborúval fenyegetni. A kapitalizmus nekünk a háborút hozta meg.

Mi élni akarunk. Mi békét akarunk. Mi szocializmust akarunk.

Magyarország lépjen ki a NATO-ból! Magyarország legyen semleges ország!

A Semleges Magyarország Alapítvány nevében Fehérvári Zsolt felhívással fordult minden magyar emberhez: emeljük fel szavunkat a háború ellen! Követeljük a békét! Követeljük, hogy Magyarország lépjen ki a NATO-ból! Magyarország legyen semleges ország!

Magyarország felszabadulásának évfordulójára emlékezünk ma. – mondotta. 1945-ben Magyarország belerokkant egy háborúba, amibe szövetségeseink kényszerítettek bennünket.

Nem volt elég lecke? Nem értjük, hogy Magyarország csak vesztese lehet egy olyan háborúnak, amit a nagyhatalmak Oroszország ellen vívnak? Így volt az régen is, így van ez ma is.

A teljes beszéd elolvasható itt:

Fehérvári Zsolt beszéde

(Budapest, 2022. április 1.)

Tisztelt jelenlévők!

Barátaim!

Én a Semleges Magyarország Alapítványt képviselem. Azt a szervezetet, amely 1995 óta következetesen vallja, hogy Magyarországnak békében kell élni a világgal. Ehhez a semlegesség a legjobb eszköz.

A Semleges Magyarország Alapítvány a kilencvenes évek közepén született, amikor napirendre került Magyarország NATO-tagságának kérdése.

A kormányok, a parlamenti pártok egymásra licitálva bármi áron be akartak vinni bennünket a NATO-ba.

Mi mást mondtunk. Maradjunk ki a katonai blokkokból! Ne küldjünk magyar katonát idegen országokba! Ne engedjünk idegen katonákat magyar földre! Legyünk semleges ország!

Barátaim!

Emlékezzünk egy pillanatra a közelmúltra!

Huszonnégy esztendeje, 1997. november 16-án a magyar kormány feltett egy kérdést Magyarország népének: „Egyetért-e azzal, hogy a Magyar Köztársaság a NATO-hoz csatlakozva biztosítsa az ország védettségét?”

Igen, mindenkit kérdeztek! A kérdés valamennyiünknek szólt, hiszen népszavazás volt. Mindenkit kérdeztek, Önt is, téged is, engem is, mindenkit.

De válaszolni csak minden második magyar válaszolt. A választók fele el sem ment a népszavazásra. Hagyták, hogy mások döntsenek.

Mondhatják, hogy nem tudtuk, mivel is jár a NATO-tagság. Dehogy nem tudtuk! Nagyon is tudtuk. Csak az nem látta, aki nem akarta látni.

Még nem voltunk NATO-tagok, de a magyar kormány már 1995-ben hozzájárult ahhoz, hogy  NATO-csapatokat magyar területen keresztül dobjanak át Bosznia-Hercegovinába, ahol javában folyt a balkáni háború.

1995 decemberétől két szűk év alatt 300 ezer katona haladt át Magyarországon. Nem vettük észre őket?

13 ezer repülő és helikopter mozgott a magyar légtérben. Nem láttuk őket?

65 ezer harci jármű ment át a magyar utakon. Nem találkoztunk velük? Őket se láttuk?

Barátaim!

Mindezt tudtuk, láttuk, tapasztaltuk. De nem szóltunk, nem kiáltottunk föl, nem tiltakoztunk. Pedig Szarajevó 550 kilométerre van tőlünk. A háború a közvetlen közelünkben folyt.

1997. november 16-án, a népszavazáson a magyar kormány kérdésére 3,3 millió magyar igent mondott. Magyarországot 3,3 millió magyar szavazatával vitték be a NATO-ba. 3,3 millió ember akarata érvényesült 4,7 millió magyarral szemben.

És mi következett?

1999. március 12-én a NATO tagjai lettünk. Március 24-én a NATO megtámadta Jugoszláviát. A NATO szabadon használhatta a magyar légtért, a magyar utakat, a taszári légitámaszpontot. Magyarország teret adott a törvényes jugoszláv kormány elleni szervezkedésnek.

A NATO 78 napon keresztül bombázta Belgrádot, Újvidéket, lerombolta a dunai hidakat. Kórházakat, iskolákat, gyárakat lőtt szét rakétákkal.

De ez csak a kezdet volt.

1999-ben beléptünk a NATO-ba. Négy év múlva, 2003-ban Magyarország katonákat küldött Afganisztánba. A magyar katonák 18 évig maradtak Afganisztánban.

A kormányok elhitették velünk, hogy az afgán hegyek között a magyar Alföldet, a Dunántúlt, a magyar hazát védjük.

Elhitették velünk, hogy a biztonság oszthatatlan, és nekünk mennünk kell, ha Amerika hív bennünket.

De ezzel még nincs vége!

2004-ben az USA és a NATO elkezdett készülni egy új háborúra, immáron Kelet-Európában. Egyre másra vették fel az új országokat, Bulgáriát, Romániát, Szlovákiát, a balti államokat. Majd jöttek a balkáni országok, Albánia, Horvátország, Montenegró, sőt még Észak-Macedónia.

Nem tűnt fel senkinek sem, hogy a NATO keletre terjeszkedik?

A „nagy testvér”, Amerika ismét kért, sőt követelt Magyarországtól. Az Orbán-kormány engedett és 2019-ben aláírta a magyar-amerikai védelmi megállapodást. Az amerikai katonák most jöhetnek-mehetnek, úgy mozoghatnak Magyarországon, mintha otthon lennének.

Nem láttuk mindezt? Nem hallottuk az amerikai politikusok durva követeléseit?

Nem láttuk tavaly az amerikai tengerészgyalogság hajóit gyakorlatozni a Dunán?

Nem láttuk, hogy az USA és NATO felfegyverzi Ukrajnát?

Láttuk, nagyon is láttuk. De nem tiltakozott senki sem.

Egy józan, figyelmeztető hang volt a magyar politikában, a Munkáspárt hangja. A Munkáspárt elnöke évek óta, szinte minden nap figyelmeztetett a háború veszélyére. Ezerszer elmondta, hogy a NATO katonák tízezreit küldi Kelet-Európába. Nem lehet a húrt a végtelenségig feszíteni! Ne engedjük, hogy háború legyen!

A mostani a háborút a NATO akarta, a NATO készítette elő és NATO vívja, még akkor is, ha a fegyvereket ukrán katonák sütik el.

Magyarország a NATO-tagja. Bárhogyan is szépítgeti a kormány, ebben a háborúban benne vagyunk. Ímmel-ámmal ugyan, de megszavazzuk a NATO döntéseit. Rosszalljuk ugyan vérszomjas szomszédjaink terveit, de nem sokat teszünk ellenük.

Barátaim!

Magyarország felszabadulásának évfordulójára emlékezünk ma. 1945-ben Magyarország belerokkant egy háborúba, amibe szövetségeseink kényszerítettek bennünket.

Nem volt elég lecke? Nem értjük, hogy Magyarország csak vesztese lehet egy olyan háborúnak, amit a nagyhatalmak Oroszország ellen vívnak? Így volt az régen is, így van ez ma is.

A Semleges Magyarország Alapítvány nevében felhívással fordulok minden magyar honfitársamhoz: emeljük fel szavunkat a háború ellen! Követeljük a békét! Követeljük, hogy Magyarország lépjen ki a NATO-ból! Magyarország legyen semleges ország!

Szerbia polgárait minap megkérdezték: akarjátok-e, hogy Szerbia a NATO tagja legyen? A szerb emberek mindössze 10 százaléka támogatja Szerbia NATO-tagságát, 82 százaléka ellene van. Igazuk van! Ők tudják, hogy mi az, amikor a NATO bombáz, öl, pusztít!

Ne várjuk meg, hogy mi is megtudjuk! Semleges Magyarországot! Békét, szuverenitást, függetlenséget! Éljen Magyarország!