November 7-e, az 1917-es forradalom egy új világ születését jelenti nekünk. Egy olyan világét, amelyben nem a pénz az úr, hanem az ember. Ennek a világnak az eljöveteléért harcolt Táncsics Mihály és Frankel Leó is.
Sebastian Kurz osztrák kancellár fogadta Szvetlana Tyihvinszkaja asszonyt, aki magát tekinti a belarusz elnökválasztás győztesének. Az EU számos állama most sztárolja és körbe hordják, mint a véres kardot, és ezzel akadályozzák a belarusz helyzet békés, külső beavatkozás nélküli rendezését. A magyar kormány tartson ki eddigi politikája mellett, ne avatkozzon a belarusz belügyekbe, és semmiképpen se fogadja Magyarországon a belarusz ellenzéket.
Az európai határvédelmi rendőrség létrehozását javasolja a francia elnök, s azt szeretné, ha az ehhez szükséges átszervezés legkésőbb 2022 első felére, az Európai Unió soros francia elnökségének idejére megvalósulna. Minden ilyen „közös” dolog a nagy országok uralmát erősíti a kicsik felett és újabb lépést tesz az európai egyesült államok felé. A közös európai állam pedig az európai dolgozók feletti uralom eszköze. Nem kérünk belőle!
Számos európai államférfi mellett Orbán Viktor is felszólalt a Kínai Nemzetközi Import Expó rendezvényen. Kifejtette, hogy Magyarországot „szoros kötelékek fűzik a kelethez, történelmileg, kulturálisan, gazdaságilag és politikailag is”, de „Magyarország a nyugati szövetségi rendszerekhez tartozik.” De jó-e nekünk a NATO és az EU? Beleszólnak az életünkbe, úgy kell táncolni, ahogyan ők fütyülnek. Meddig mehet ez így?
Mi a kapcsolat a mai Kína és az 1917-es forradalom között? Miért bukott meg a Tanácsköztársaság és élte túl Szovjet-Oroszország? Miért otromba tévedés megszállási emlékműnek nevezni a szovjet hősi emlékművet? Erről és sok másról olvashat A Szabadság friss számában.
