„Nem a hatalomért, hanem a hazáért, a magyarokért dolgozunk” – üzente Magyar Péter a kongresszusukról. A Kanizsa Aréna falait nyilván jó erősre építették, hogy ekkora hazugság hallatán sem szakadt le a mennyezet.

Magyar mindent megígért, ami csak szem-szájnak ingere. Lesz „ember- és közösségközpontú” kormányzás, az „oktatásügy mihamarabbi újjáépítése”, lesz „klíma, műtő, személyzet” az egészségügyben, lesz „energetikai korszerűsítési program”, lesz „országos akadály mentesítési program”, szóval minden.

Tételezzük fel, hogy nyernek! Utána mi jön? Jövő tavasszal sem lesz több pénz a kasszában, mint most, akkor pedig miből fognak osztogatni? Két lehetőség van.

Az egyik, hogy szereznek valahonnan pénzt. Megpróbálják elhitetni, hogy az EU majd küldi azt a pénzt, amit nem adtak oda az Orbán-kormánynak. Lehet, hogy küldenek valamit. De az EU célja nem Magyarország megsegítése, hanem az Orbán-kormány megbuktatása. Meg miből is adna az EU, amikor minden pénz az ukrajnai háború folytatására megy?

A másik lehetőség, hogy elveszik a pénzt a Fidesz-közeli milliárdosoktól. Ezt sem lehet kizárni, főleg, ha a liberális bírák, akik a Fidesz lépéseit rendre elgáncsolták, most oda állnak Magyar mellé. Persze, vagyonokat elvenni nem egyszerű dolog, és egy ilyen húzás akár az a szikra lehet, amely fellobbantja egy polgárháború tüzét.

Marad persze egy harmadik út, azaz, hogy szeretett népünk hoppon marad, mert a tiszások semmit sem fognak adni. És nem csak adni nem fognak, de még el is vesznek. Az EU behajtja rajtuk a rezsitámogatás eltörlését, meg az összes állami beavatkozás leállítását, és persze a háborúba is belesodornak. Úgyhogy, fizess, drága népem! Én erre a változatra tippelek.

A kongresszuson nem derült ki., hogy ki lesz a 106 tiszás katona, akik indulnak az egyéni választókerületekben. Persze, érthető! Elég rizikós bevállalni a jelöltséget. A tiszások nem népünk egyszerű gyermekei, nem a haza elszánt harcosai, hanem olyan értelmiségiek, – köztük, mint látjuk a vagyonnyilatkozatokból, kifejezetten jómódú emberek –, akiknek van vesztenivalójuk. Egy kis EU-s pénzzel bizonyára lehet elfogadhatóbbá tenni a kockázatot, de garancia semmire sincs.

Sokan azt várták, hogy a Tisza előjön az országmegváltó programmal. Nos, ami nincs, azzal nem lehet előjönni. De ez senkit se nyugtasson meg! A Magyar Pétert éltető tömeg nem olvas programokat, sőt lehet, hogy semmit sem olvas. „Orbán takarodj!” Ez a program, ez a zászló, és ez pont elég nekik.

Magyar Péter tudja, hogy a társadalom perifériája, a lumpen réteg nem elég a győzelemhez. Maga alá kell gyűrnie az ellenzéki tábort és elhódítani valamennyit a Fidesz-táborból. Karácsony és Dobrev egyelőre saját partit játszik, de bármelyik percben jöhet az ukáz Brüsszelből, hogy aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére.

A Fidesz-tábor még bonyolultabb ügy. Sok konzervatív ember van, aki bírálja, sőt támadja a miniszterelnököt, de nem szereti a homokosokat és az ukránokat sem. Nem felfordulást akar, hanem rendet, nem rendszerváltást, hanem normalitást.

Magyar akkor tapsolna örömében, ha valaki látványosan dezertálna a Fideszből. A polgármesterek egyike-másika kibeszél a Fideszből, de ez nem érinti a Fidesz egységét. A Fidesz összezárt. A fő szereplőik magabiztosabbak, mint pár hónapja. Egyre inkább úgy érzik, hogy a tiszás hadsereg legyőzhető.

A Tiszának nincs stratégiája, a Fidesznek van. A nemzeti gazdaság megerősítése, a piac korlátozása, az államkapitalizmus, a keleti nyitás – ezek jó stratégiák.  A jót pedig el lehet mondani az embereknek, megértik.

A gondok azért vannak, mert a Fidesz beleütközött a tőkés rendszer nyilvánvaló akadályaiba. A válság, a háborúk miatt fogytán a pénz. A kormány még ad készpénzt egyes rétegeknek, de egyre inkább főleg kedvező hiteleket, illetve elenged adókat. Nem adok pénzt, de nem veszem le tőled azt, ami járna az államnak.

Nem lehet jobban megsarcolni a nagytőkét, mert az már nem kapitalizmus, hanem szocializmus.

Aligha lehet korlátok közé szorítani a milliárdosok „luxizását”, ahogyan Lázár János nevezi a szupergazdagok kihívó életformáját. A milliárdosokat lehet fenyegetni a kormánytámogatás megvonásával, de mit csinál a kormány, ha a milliárdosok elpártolnak tőle?

Nem lehet jobban beavatkozni a piaci folyamatokba se. A kormány eljutott a kapitalizmus határáig. Ha továbblép, ott már szocializmus van, de azt nyilvánvalóan nem akarja,

Az infláció elleni háború éppen ezért nem ígér sok jót. Az árstopra, meg hasonló kormányzati beavatkozásra a tőke agresszíven reagál. Amit elveszít az árstopos árukon, busásan behozza más árukon és szolgáltatásokon.

A Munkáspárt négy évtizede a dolgozó emberek mellett áll. A jövőt a szocializmusban látjuk. De ez nem csak és főleg nem a Munkáspárttól függ. Kiállunk a dolgozók mellett, magyarázzuk, hogy a tőke ellen küzdeni kell.

De amíg a munkásság, a dolgozók nem ismerik fel ennek szükségességét, amíg a szakszervezeti mozgalom is gyenge, amíg a nép nem akarja saját kezébe venni sorsa irányítását, addig nekünk mindig választani kell, hogy a dolgozóknak mi a jobb: a kapitalizmus mai „lightosabb”, az állam által korlátok között tartott formája vagy az agresszív, az EU által támogatott kapitalizmus, a piac korlátlan uralma, amit ma tiszások és a liberális ellenzék képvisel.