Baloldali és nemzeti! E szavak olvashatóak programunkban, és mindenütt elmondjuk, amikor bemutatjuk önmagunkat. Ezzel a párosítással azonban egyedül vagyunk. A konzervatív oldal nemzetinek tekinti magát, de nem baloldalinak. A liberálisok baloldalinak mondják magukat, de nem nemzetinek. Hogy lehetünk akkor mi baloldaliak és nemzetiek is?

Kezdjük a baloldalisággal, mert nálunk itt a legnagyobb a zűrzavar! Ha én baloldali vagyok, akkor Gyurcsány nem lehet az. Ha Gyurcsány a baloldal, akkor én kikérem magamnak, hogy annak nevezzenek. Mi nem árulunk Gyurcsánnyal egy gyékényen, és általában senkivel sem, aki a dolgozókat, a népet megkárosítja.

Baloldali lett Orbán azáltal, hogy emeli minimálbért, bevezette a csokot és tárgyal a kínai kommunisták vezetőjével? Nyilvánvalóan nem. Még szavakban sem, bárhogyan is vádolják ezzel ellenfelei. Ő konzervatív és jobboldali, de okos, mert tudja: a népnek adni kell, hogy befogja a száját, ne lázongjon, vagy ahogyan szépen fogalmazzák, stabilitás legyen. Az más kérdés, hogy lassan ideje lenne a népnek átlátnia a szitán.

Ami pedig Kínát illeti, ha Kínában mindenki elmondhatja, hogy ma jobban élek, mint tegnap, és holnap jobban fogok élni, mint ma, akkor ne akarjuk megszabadítani a kínai népet a szocializmustól, hanem lessük el a titkukat! Vagy kereskedjünk! A biznisz végül is többet hoz a konyhára, mint a hittérítőség. És ezt Orbán tudja.

Internacionalista vagy nemzeti? Marx arra biztatott bennünket, hogy világ proletárjai egyesüljetek. Igaza volt! A tőke mindenütt a világban ugyanazt akarja: a lehető legnagyobb profitot. Ezt pedig úgy éri el, hogy a lehető legtöbb munkára kényszerít bennünket, a dolgozókat és ezért a lehető legkisebb bért fizeti. A mi érdekünk viszont az, hogy a lehető legkevesebb munkáért a lehető legnagyobb bért kapjuk. Az ellenfél tehát közös, akár hol is éljünk. Érdekeltek vagyunk egymás sikerében, segítjük egymást, más szóval, internacionalisták vagyunk. Vagyis világ proletárjai egyesüljetek!

A tőkés országok azonban nem egyformák. Más-más a történelmi háttér. Eltérőek a munkásmozgalom tapasztalatai is. Nálunk volt szocializmus, Svájcban nem. Belgiumban szinte mindenki szakszervezeti tag, nálunk kilenc-tíz százalék. A csatát tehát közös ellenfél ellen, közös célokért, de nemzeti keretek között vívjuk meg.

Milyen lesz a holnap szocializmusa? Kínai? Magyar? Orosz? A szocializmus nem abban különbözik a kapitalizmustól, hogy milyen nemzeti zászló lobog a parlamenteken. Abban különbözik, hogy a parlamentben a dolgozó osztályok képviselői döntenek és nem az úriosztály hivatásos bérpolitikusai, a gyárak, a bankok pedig a dolgozók kezében vannak, és nem a tőkésekében.

Ide ki-ki a maga útján jut el. 1919-ben mi a szovjet csapatok nélkül is megcsináltuk a Tanácsköztársaságot, de éppen a Tanácsköztársaság hibáin tanultuk meg, hogy lehet akármilyen jó a mások háza, azt nem lehet mindenben utánozni. A saját utunkat, a saját szocialista utunkat kell járni.

De semmilyen nemzeti sajátosság sem ment fel a forradalom feladata alól. Azt meg kell csinálni minden pártnak, ha szocializmust akar. Persze, feltéve, ha akar.

Nemzeti, de nem jobboldali? Igen! A jobboldal a nemzet egészéről beszél, de a tőkésosztály érdekeit állítja be össznemzeti érdekként. Mi, baloldaliként a többség, a dolgozók érdekeit tekintjük a nemzet érdekének.

A jobboldal NATO-párti. Az ország biztonsága szerintünk is nemzeti érdek, de a NATO-tagság nem. Ez a tőkések érdeke. Az EU a tőke nemzetközi szervezete, és mint ilyen, jó a magyar tőkének. De nem jó a dolgozó tömegeknek, ezért mi nem EU-pártiak vagyunk, hanem az európai népek demokratikus szövetségét akarjuk.

Nemzeti, de nem liberális? Igen! A liberálisok szerint a tőke minden jónak a forrása, és a Kánaán akkor jön el, ha a tőke mindenütt akadálytalanul fog uralkodni. A liberálisoknak ezért nem kell a nemzet. Nekik globalizmus kell, vagyis a tőke nemzetek fölötti uralma, majd a nemzetek teljes megsemmisítése, mondjuk, az európai egyesült államok formájában. A liberálisok lelkesednek az Európai Ügyészségért, mert ez egy újabb lépés az egységes tőkés EU felé. Imádják a CEU-t, mert ez is az azonosan gondolkodó európai középosztály felé vezet.

Mi viszont védjük a nemzetet, a nemzeti értékeket, a kultúrát, a nyelvet, a hagyományokat. Védjük, mert ezek értékek. És védjük azért is, mert bár nem mindenható gyógyszer a tőke globális uralma ellen, de lassítja a betegséget.

A nemzeti baloldaliság nem jelent nemzetiszocializmust? Buta felvetés, de vannak buta emberek. Ha Adolf Hitler annak idején nem köti össze a nemzet és a szocializmus szavakat, ma nyugodtan nevezhetnénk magunkat nemzeti szocialistáknak. Hitler azonban megcsúfította horogkeresztjével a munkásmozgalom vörös zászlaját, és örökre megfosztott bennünket a nemzeti szocialista elnevezéstől is. A nemzetiszocializmus, így egybeírva, ugyanis nem azt jelenti, hogy a marxizmus általános elveit a nemzeti viszonyok között alkalmazó derék proletárok vagyunk, hanem azt, hogy fasiszták. Azok pedig ugye nem vagyunk.

Thürmer Gyula