Az ellenzéki blokk összeállásával három markáns politikai irányzat van a politikai palettán: a konzervatív kormánypárti oldal, a liberális ellenzéki blokk és a Munkáspárt.

Ez még akkor is igaz, ha a Munkáspárt az elért választási eredményeket tekintve ma még nem lényeges tényező. Bár azokon a helyeken, ahol a konzervatív és a liberális tábor között nem nagy a különbség, a Munkáspártra leadott szavazatok döntőek lehetnek. Ha történetesen tavaly a Munkáspártnak sikerül főpolgármester-jelöltet állítani Budapesten, egyáltalán nem biztos, hogy ma Karácsony úr ülne a városházán.

A Munkáspárt, mint harmadik erő jelentőségét nem is a potenciálisan elérhető szavazatok jelentik, hanem magának a pártnak a jellege. A Munkáspárt az egyetlen antikapitalista, tőkeellenes párt, és mint ilyen NATO-ellenes és erőteljesen EU-kritikus. Ez annál is inkább figyelemreméltó, mert immáron harminc éve egy teljesen ellentétes, sőt ellenséges környezetben is élve tudott maradni.

Sokan vélekednek úgy, hogy az antikapitalista felfogásnak ma már nincs se értelme, se realitása. Csakhogy a tények azt mutatják, hogy a kapitalizmus nem tud mindent megoldani. Példának okáért nem tudja megvédeni a klímát, hiszen ő maga teszi tönkre. Nem tudja felszámolni a háborút sem, mert ő maga idézi elő.  Sok ember ezt ma még nem érti, de ez változni fog, és sokan fognak eljutni a Munkáspárt igazságának felismeréséhez.

Van, aki egy legyintéssel elintézi a Munkáspártot, mondván, hogy a múlt hordozója. Ennek ellentmond, hogy a múltból senki sem tud évtizedeken át megélni. A kisgazdák jó tíz évig tudtak élni, hozzáteszem nem is rosszul, Nagyatádi Szabó István történelmi hagyatékából, de a modern eszközökkel támadó Fidesszel szemben alulmaradtak. A szocdemeknek csak egy pillanatra volt elég Kéthly Anna és Peyer Károly emléke, az MSZP kíméletlenül elvette eszméit, történelmét. Az MSZP élhetett volna a szocdem örökségből, ha ellen tudott volna állni a liberálisok csábításának. De nem tudott, és ez lassú, de biztos halálukhoz vezetett.

A Munkáspárt, mint harmadik erő erejét ma már nem csak a történelmi magyar szocializmus adja. A Munkáspárt épít a múlt emlékére, és szavazóinak jelentős része is azokból kerül ki, akik tisztelettel emlékeznek a szocialista múltra.

A mai Munkáspárt ugyanakkor sok ember szemében olyan értékek megtestesítője, amelyek párttállástól, világnézettől függetlenül rokonszenvesek nagyon sok embernek. Elutasítjuk azt a felfogást, hogy minden a pénz. Elvetjük az elvtelenséget. Következetesség, tisztesség, szolidaritás, kulturált politizálás, és sok minden más ma már olyan értékek, amelyeket a modern politikai élet kiöl. Sok ember helyesli és keresi ezeket az eszméket, s sokan meg is találják a Munkáspártnál. Ez ma arra elegendő, hogy nekünk adják az ajánlásukat, de nem ránk szavaznak.

Ezért fordulhat elő az, hogy konzervatív ember nekünk adja az ajánlását, de a konzervatív pártokra szavaz. Sőt olyan esetekről is tudunk, hogy az egyéniben a konzervatív pártra szavaznak, a pártlistán a Munkáspártra. A Fidesz az elmúlt választásokon felismerte ezt a jelenséget, és kiadta az ukázt: mindkét szavazatot a Fideszre!

Mondhatjuk-e ennek alapján, hogy a Munkáspárt és a Fidesz ugyanaz? Természetesen nem! A Fidesz nagyon messzire elmegy a kapitalizmus határainak feszegetésében, de sohasem fogja azokat átlépni. Az államnak olyan széles szerepet ad a piaccal szemben, olyan szociális funkciókat vállal fel, ami a liberális tőkének már elfogadhatatlan, de ezt nem azért teszi, hogy átmenjen a szocializmusba, hanem hogy megvédje a kapitalizmust az elégedetlen tömegekkel szemben. Bírálja az EU-t, mert lábbal tiporja a nemzeti önállóságot, de aligha lép ki az EU-ból, mert a magyar kapitalizmus egyik pillérének tekinti.

A Munkáspárt, mint harmadik erő nem tud szavazatot elvenni a liberális oldaltól. Nem csak azért, mert a liberálisok abszolút tőkehívők, a Munkáspárt pedig abszolút tőkeellenes. A Munkáspárt és a liberálisok alapvetően másként vélekednek hazáról, nemzetről, Európáról, családról, múltról.  S ha ez nem lenne elég, hozzátehetjük, hogy a liberálisok kifejezetten gyűlölik a Munkáspártot. Részben azért, mert sokukban lelkiismeretfurdalást ébresztünk. Mi kitartottunk a szocializmus eszméi mellett, ők elárulták.  Részben meg azért, mert pontosan tudják, hogy kedvező szélállás esetén a Munkáspárt sok helyütt akadályozhatja az ő hatalomra jutásukat.

A Munkáspárt, mint harmadik erő természetesen a közösségi társadalom, a szocializmus eszméjének hordozója. A szocializmus ellenfelei igyekeznek meggyőzni az emberiséget, hogy a szocializmus nem más, mint padláslesöprés, gulág, Recsk, sőt a szocializmus ugyanaz, mint a fasizmus. A liberálisok már odáig jutottak, hogy az Európai Parlamentnek átadott „Háttal Európának” című dolgozatukban kijelentik, hogy a Horthy, Kádár és Orbán rendszere practice egy és ugyanaz.

Ma azonban egyre meggyőzőbben mutatkoznak meg az eddig számunkra alig ismert szocializmus, a kínai sajátosságú szocializmus értékei. Egy rendszer, amely folyamatosan jobb életet biztosít minden polgárának, ahol nem gond a gyermekszületés, egy rendszer, amely védi a hagyományokat, a nemzetet, amely a közösség érdekeit nem rendeli alá az egyén érdekeinek, az alternatívaként szolgálhat az európai kapitalizmus válsággal küzdő társadalmi modelljeivel szemben.

A mai Magyarországon is vannak és lesznek fiatalok, akik ellenállnak a liberális kapitalizmus butításának, és megőrzik gondolkodó képességüket. Őket már nem lehet elrémiszteni az antikommunista propaganda sablonjaival. Tudják, hogy az 5G, a Huawei egy szocialista országban született, és eljuthatnak annak felismeréséig, hogy a modern közösségi társadalom alternatíváját Magyarországon éppen a Munkáspárt képviseli.

A Munkáspárt ténylegesen harmadik erő, hiszen a másik két erőtől eltérően hiszi és tudja, hogy a kapitalizmus után új közösségi társadalomnak kell jönnie. És mint ilyen egyedül ő képes alternatívát kínálni azoknak, akik csalódnak a kapitalizmusban. A folyamat elindult.

Thürmer Gyula