Hitler a tőkések gyereke
Éppen 75 éve annak, hogy a szovjet csapatok felszabadították a legnagyobb német koncentrációs tábort, Auschwitzot. A világ megdöbbent. Emberek kínzása, sőt megölése addig sem volt ismeretlen a háborúk történetében. De egész népcsoportok iparszerű elpusztítása sokkolta a világot.
Ki a felelős? – tették fel a kérdést. A rendőr vagy a csendőr, aki a gettóba hajtotta a zsidókat, majd a vonatra rakta őket? Az SS-őrség, mely működtette a gázkamrákat? Ki a felelős? A kormányok, amelyek törvényekkel korlátozták a zsidóságot? Vagy netán maguk az emberek, az átlagpolgárok, akik elnézték, megtűrték, sőt talán üdvözölték is a zsidók elhurcolását?
A kérdésre vannak válaszok, nem egyforma válaszok, de válaszok. Közel nyolc évtized elteltével sincsenek azonos válaszok. Ha lennének, akkor a világ vezető hatalmai leülnének, gyászolnának, és minden fajta politikai aktualizálás helyett annyit mondanának: soha többet! Ha lennének azonos válaszok, már működne a józsefvárosi Sorsok Háza is, amire sok-sok pénz ment el. De nem működik.
Vannak kérdések, amelyeket fel sem tesznek. Ki meri ma megkérdezni, hogy annak idején a nyugati demokráciák mit tettek a holokauszt megakadályozására? Nem tudták, hogy Hitler gyűlöli a zsidókat? Nem olvasták a Mein Kampfot? Nem vették észre a zsidótörvényeket? A nyugati demokráciák vezetői ma zokogva siratják a holokauszt áldozatait, de akkor mit tettek a holokauszt, azaz a zsidóság állami politika szintjére emelt megsemmisítésének megelőzésére?
Arról pedig végképpen hallgatnak a nyugati demokráciák, hogy ki is találta fel Hitlert. Sok évtized múltán is kényelmetlen bevallani, hogy az európai nagytőke közösen egyengette Hitler útját. Miért? Azért, mert Hitler diktatúrája kellett az európai nagytőkének, hiszen csak így tudták megakadályozni, hogy az 1929-es világválság után Németországban a munkásosztály vegye kézbe a hatalmat. És persze azért is, mert a nyugati demokráciák jobban gyűlölték a szocialista Szovjetuniót, mint a fasiszta Németországot.
A nyugati demokráciák vezetői a mostani évfordulót is durva aktuálpolitizálásra használták. Mondjuk meg magyarul: a holokauszt csak ürügy, lehetőség politikai szándékaik érvényesítésére. A lengyelek nekimentek az oroszoknak, azzal vádolva az egykori Szovjetuniót, hogy a lengyel nép tragédiáját a szovjetek okozták, akik 1939-ben kiegyeztek Hitlerrel.
Nincs szó arról, hogy a háború előestéjén a Szovjetunió mindent megtett Hitler megfékezéséért. A nyugati demokráciák egy szót sem szóltak, amikor Hitler 1938-ban magához csatolta Ausztriát. Amikor Hitlernek Csehszlovákia kellett, a müncheni egyezményben az angol és a francia miniszterelnök ebbe is belement. A Szovjetunió jelezte: ha Lengyelország átengedi területén a szovjet csapatokat, a szovjet fél kész segíteni a cseheknek. A lengyelek nem mentek bele.
A következő áldozat nyilvánvalóan Lengyelország volt. A szovjet vezetés felajánlotta: ha a francia és angol kormány is beszáll Lengyelország védelmébe, akkor a szovjet hadsereg is fellép Németország ellen. Sem az angolok, sem a franciák nem akarták. A Szovjetunió tudta, hogy Hitler meg fogja támadni a Szovjetuniót, de minél később, annál több idő van a védelem kiépítésére. 1939 augusztusában a szovjet kormány ezért köt megnemtámadási szerződést Németországgal.
Az Európai Parlament is az évfordulóhoz időzítette antikommunista kirohanását. A fasizmus és a kommunizmus között nincs különbség, mondják. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy Sztálin kiegyezett Hitlerrel, ja és mindkét országban voltak táborok. Csakhogy a valóságban a második világháborút nem a Szovjetunió kezdte, hanem Németország a lengyelek megtámadásával. A szovjet-német szerződés alapján a Szovjetunió nem lépett fel a németek ellen, és Lengyelországtól visszavette azokat az egykori orosz területeket, amelyeket 1918-20 között elvesztettek.
Minderre nem lett volna szükség, ha a nyugati demokráciák hajlandók lettek volna megegyezni a Szovjetunióval. De hogyan is egyeztek volna meg, amikor VIII. Eduárdnak nem csak azért kellett 1936-ban lemondani a brit trónról, mert egy amerikai elvált asszonyt szeretett. Hanem azért, mert Hitlerrel rokonszenvezett.
Végtelen cinizmus kell ahhoz, hogy valaki az egykori szovjet munkatáborokat a nácik halálgyáraihoz hasonlítsa. A szocializmusban történt sok minden rossz, de a szocializmus az emberért volt. A fasizmus az első perctől kezdve emberellenes volt. Ha a szocialista rendszer, a Szovjetunió alapjaiban sértette volna az emberek érdekeit, vajon képes lett volna-e a szovjet nép 27 millió embert feláldozni? Vagy képes lett volna Mao Kínája 20 millió ember életével hozzájárulni a győzelemhez?
Az európai tőke a saját felelősségét akarja elmismásolni. Ezért támadja a kommunista múltat és a mai kommunista mozgalmat. Ezért hamisítja meg szemrebbenés nélkül a történelmet.
Közelednek az újabb 75 éves évfordulók. Többek között április 4-én lesz 75 éve annak, hogy Magyarország felszabadult. Mondjuk el bátran, hogy a kommunisták gyűlölete a magyar uralkodó osztályt megakadályozta a józan cselekvésben. Miért hallgatnak arról, hogy 1941-ben a szovjet kormány közölte Magyarországgal, hogy nincsenek területei igényei, sőt, ha Magyarország nem csatlakozik Hitlerhez a Szovjetunió elleni támadásban, úgy a háború után a szovjetek készek elősegíteni Trianon felülvizsgálatát? Miért nem beszélünk arról, hogy Mihály rov mán király, aki nem kevésbé gyűlölte a kommunistákat, mint Horthy és Bethlen, de a kommunistaellenességet félre tudta tenni, és kiugrott a háborúból. Erdély ma nem Magyarország, hanem Románia része.
Végezetül egy apró tanács: Hitlerek ellen nem lehet úgy küzdeni, hogy a kommunistákat irtják.
Ugyanis Hitler nem a mi gyerekünk,
a tőkések gyereke.