Mikor e sorokat olvassuk, már tudni fogjuk, mit jelent a járvány miatt bevezetett korlátozások enyhítése. Bizony már várjuk, akármi is legyen az.

Fegyelmezetten viseltük el a karantént, a korlátozásokat. Elhalasztottuk a rendezvényeinket. Mondanom sem kell, hogy fájó szívvel, hiszen éppen tavaszra esnek a legfontosabbak. Ráadásul olyan ünnepeket kellett kihagyni, amelyeket rajtunk kívül kevesen ünnepelnek. Bár ki tudja, ha a hatalom nem ragaszkodna szinte már kóros dühhel a szocialista múlt lábbal tiprásához, biztos sok ember szívesen emlékezne a felszabadulás tavaszára.

A párt vezetése videokonferenciákra váltott a hétfői ülésekről. Beletanultunk valamibe, amit nem csináltunk, és megértettük, hogy mi is tudjuk csinálni. Új módszer, amit nem szabad eldobnunk a jövőben sem.

Megtanultuk felvenni a telefont, és rákérdezni elvtársainkra: hogy vagytok? Miben segíthetünk? Sok helyütt eddig is ezt tettük, de messze nem mindig és nem mindenütt. A párt tagjai a mi elvtársaink, a párt támogatói a mi követőink. Akkor maradnak velünk, ha értik és tudják támogatni a párt politikáját.

Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy e téren minden ellenünk hat. A média, az iskola, a pártok mást mondanak, mást sugallanak, mint amit mi vallunk és hirdetünk. Bármilyen harcban is állnak egymással, bárhogy is utálják egymást, mindannyian a kapitalizmust, a pénz uralmát védik. Védik a szocializmus sikeres évtizedeivel szemben, védik a mai szocialista országokkal szemben és védik velünk szemben.

A karanténba zárva sok idő volt a tőkés médiát nézni és hallgatni. És sokan hallgatták és nézték is, a mieink közül is. Persze, érthető. A Szabadság hetente egyszer jelenik meg. Az interneten ugyan frissebbek vagyunk, mint sok más párt, de tagságunk többsége nem fér hozzá az internethez. Ki nem tud, ki nem akar, ki mindkettő.

A tőkés propaganda pedig beszivárog a tudatunkba, előbb kételyeket ébreszt mindazzal szemben, amit a Munkáspárt hirdet, majd szembe is fordít vele. Nehéz védekezni. Kinek higgyek a teszt ügyben? A kormánynak, amely azt mondja, hogy értelmetlen mindenkit tesztelni, vagy az ellenzéknek, amely szerint mindenkit tesztelni kell? Kinek van igaza a korlátozások ügyében? A kormánynak, amely szerint időben és arányosan hoztak döntéseket, vagy az ellenzéknek, amely szerint a kormány mindenben késett?

A Munkáspárt álláspontja egyértelmű volt. A járvány ellen küzdeni csak a kormány tud, ha tetszik ez, ha nem. Az ő kötelességük, az ő felelősségük. A járvány nem különbözik a háborútól. És háborúban nem lehet stratégiát és parancsnokot váltani. Véleményt formálni igen, de gáncsoskodni nem!

Ugyanakkor megmondtuk, hogy osztályharcos szemmel, mondhatni balszemmel fogjuk nézni azokat az intézkedéseket, amelyeket a kormány a gazdasági következmények ellen hoz. Ezt is tettük! Tőkés kormányról lévén szó, nem kétséges, hogy így vagy úgy, de a dolgozókkal fogják a válság leküzdését megfizettetni. Ez még akkor is igaz, ha a mostani kormány számos intézkedésével enyhíti a kisemberekre nehezedő nyomást. De nem önzetlen szeretetből, hanem azért, hogy elkerüljék a társadalmi konfliktusokat, amelyek egy olyan országban, ahol harminc éve még népköztársaság volt, komoly fejtörést okoznának a tőkének. Sőt, ha a nemzetközi helyzet rosszabbra fordulna, akár veszélybe is sodorhatná a tőke uralmát.

Nem mindenki értette ezt a politikát. Akit sérelem ért a karantén során, akinek, mondjuk, hazaküldték a hozzátartozóját a kórházból, az nyilván nyitott volt a liberális ellenzék propagandájára. De, akit nem ért sérelem, csak egyszerűen már unja a bezártságot és főleg az összezártságot, annak elege van a kormánypropaganda tényleg unalmas, szájbarágó stílusából, és jogosan mondja, hogy nem kér belőlük. A liberális ellenzéknek sok részletkérdésben akár igaza is lehet, de a fő kérdésben nincs. Járvány, háború idején nem hatalmi csatározásokat kell folytatni, hanem a betegséget legyőzni!

A mi politikánk nagyon régen abból indul ki, hogy nincs jó tőkés kormány és rossz tőkés kormány. Tőkés kormány van! Orbán kormánya is tőkés, és akárki is volt előtte, vagy jönne utána, az is tőkés lenne. Ez nehéz kérdés, és pártunknak újra és újra meg kell válaszolnia.

A dolgozó embereket, a népet mindkét tőkéscsoport igyekszik a maga irányába téríteni. „Minden magyar felelős minden magyarért” – ismételgeti a Fidesz, és igyekszik feledtetni azt a tényt, hogy vannak milliárdos magyarok és vannak magyarok, akik éppen most élik fel a tartalékjaikat. A liberálisok Orbán-diktatúrájáról hadoválnak, és a társadalmat igyekeznek fellázítani, miközben egész egyszerűen a hatalomhoz, a zsírosbödönhöz akarnak közel jutni.

A Munkáspárt egyik úton sem mehet. A mi utunk egy: legyőzni a kapitalizmust, megszüntetni a pénz uralmát. Sokan nem értenek bennünket? Nem baj! Nekünk akkor is az igazat kell mondanunk! Úgy, ahogyan harminc év alatt egyszer sem csaptuk be az embereket. És sajnos, minden rossz, amit a kapitalizmusról mondtunk, beigazolódott. Nem tudni, hogy mikor, de jön a pillanat, amikor az emberek már érteni fogják az igazunkat és mellénk állnak. Nekünk ezért nem szabad az utunkról letérni és ezért kell folytatni újult erővel, hittel és lendülettel a járvány után is.

Az idő nekünk dolgozik.

Ketyeg az óra!