A Fidesz a járvány kellős közepén akarja megváltoztatni az Alaptörvényt és a választási törvényt. Mire ez a sietség? Kezdenek kifáradni? Felélték tartalékjaikat? A győztes magabiztosságát miért váltja fel a bizonytalan kapkodása?

Az elmúlt harminc évben a modern politika fogásait a Fidesz sajátította el a legjobban. A Fidesz volt képes a leghatékonyabban összekapcsolni három dolgot: a stratégiai előrelátás és változtatás készségét, a következetes, sőt könyörtelen végrehajtást és az ideológiai hátteret.

Az MDF 1994-ben ugyan megértette, hogy az emberek csalódottak a rendszerváltás következményei miatt. De az úri Magyarországról álmodó pártból nem tudott populista párttá válni.

Az MSZP más eset volt. Ők megüzenték a külvilágnak, hogy nyugi, mi is jó kapitalisták vagyunk. A népnek pedig bemesélték, hogy Horn Gyula egy modern Kádár János, aki majd kárpótolja a veszteseket.

Összeálltak a liberálisokkal. A bűvészmutatvány nem ment volna nélkülük. De az MSZP-sek ezzel bevették a retard mérget, ami lassan, akár több kormánycikluson keresztül szívódik fel, de a vége a bukás.

A Fidesz megérezte, hogy az MDF nem tud váltani. Szabad a konzervatív tér! A Fidesz liberálisból konzervatív lett. Aztán felszámoltak minden más konzervatív erőt, s megvalósult az „egy a tábor, egy a zászló” jelszó.

De a java ezután jött. A 2008-as válság megrázta a világot. Az MSZP-SZDSZ-koalíció kifáradt, korrumpálódott. Tudta, hogy merre kellene változni, de nem volt hozzá ember, és a külvilág se vette komolyan.

Ekkor jött a Fidesz stratégiai váltása. A nép pártjává lépett elő. Megadóztatni a nagytőkét és adni belőle a tömegnek! Rezsicsökkentés, családtámogatás, ingyen tankönyv, minimálbér-emelés, és egy sor más dolog, ami szó szerint benne van a Munkáspárt programjában is.

A nyugat nem csípte a Fideszt, de Washingtontól Tel Avivon át Berlinig lenyelték a békát. Tudták, hogy vagy szemet hunynak a Fidesz-kormányzás felett vagy jön a tömeges elégedetlenség, sztrájkok, tüntetések.

A stabilitás, a rend helyreállítása azonban még nem hosszútávú stratégia. A Fidesz mozgósította a tőkésállam forrásait, államosított, központosított. A kétharmados többségre támaszkodva modern, centralizált államigazgatást teremtett.

Felismerték, hogy a kelet-európai tőke érdekei nem esnek egybe a nyugatiak érdekeivel. Európai szereplővé tették a visegrádi országok összefogását.

Megfejtették a kínai tőke mozgásának irányait, alkalmazkodtak hozzá, s a keleti nyitással egy új pillért teremtettek.

A Fidesz felismerte, hogy a modern stratégiákat is ideológiák hozzák közelebb az emberekhez. Egy ideig vívódtak, hogy a szocializmus négy évtizedével szemben pragmatisták legyenek, mint Putyin, vagy tiltsanak és irtsanak mindent, ami a múlthoz kötődik. Ez utóbbit választották, a kommunistaellenesség állami ideológia lett.

Mindenre rákerült a nemzeti felirat. A vallás és az egyházak intenzív bekapcsolása pedig kerekké tette a Fidesz stratégia ideológiáját.

A Fidesz maradhatott volna ennél, ha az EU vezető országai hasonlóan gondolkodnak. De nem ez történt. Az európai nagytőke nem összefogni akarja Európa emberi és anyagi forrásait, hanem mindent alárendelni saját akaratának. Úgy hiszik, hogy ez és csak ez lehet kapitalizmus megmentése.

2020-ban a koronavírus kiélezte a tőkés rendszer válságát. Az egészségügy összeomlása vagy jobb esetben kínlódása millióknak mutatta meg, hogy a kapitalizmus nem jó. Ehhez hozzájött az a tény, hogy a járványt eddig egyetlen ország küzdötte le, a szocialista Kína. Ez nem kevesebbet jelent, mint hogy 1917 és 1945 után először jelenik meg társadalmi alternatíva a pénz uralmával szemben.

A Fidesz folytatja az „adok az embereknek” politikát, de ennek ára van. A tőke nem fogja tűrni, hogy az idők végezetéig tőle vegyen el a kormány. A tőke átfogó korlátozását pedig a Fidesz nem vállalja, mert ahhoz a bőréből kellene kibújnia. Az egy új stratégia, de nem a Fideszé.

A hatalmi centralizáció szűkíti azok körét, akik döntenek az életünkről. A választási törvény módosítása kizárja azokat, akik nem akarnak se a Fideszre, se a liberális ellenzékre szavazni. Nagyon sok ember érzése, érdeke így nem jut el a parlamentbe. Ez békeidőben se jó, de most, válságok és háborúk idején életveszélyes. A demokrácia elfojtása helyett a tömegek bevonása. Ez lenne az új stratégia.

Még ingoványosabbá vált az európai színtér A magyar és a lengyel tőke aligha tudja legyűrni a német és a francia tőkét. Kilépni pedig egyik sem akar az EU-ból. Ez egy új stratégia lenne, ami nincs meg.

A politika olyan, mint a hadművészet. Csodák nincsenek. A sikerhez emberek, anyagi eszközök kellenek. És még valamire szükség van: stratégiára, a változtatás folyamatos képességére. De észre kell venni azt is, ha az ellenfél kezd kifáradni, ha feléli a tartalékjait.

Mi áll a Fidesz erőszakossága és kapkodása mögött? A bizonytalanság? Az eddigi stratégia kifulladása? Önök most mit látnak?