Mi lesz, ha kijövünk a pincéből? Három évesen, ’56 novemberében igencsak foglalkoztatott a kérdés. Az idősek világpolitikai eszmefuttatásai nem kötöttek le. Bevallom őszintén akkoriban az se nagyon izgatott, hogy milyen katona jön, amerikai vagy orosz. Haza jön-e apám? Lesz-e kenyér, ha kijövünk végre a pincéből? Ez volt a fontos.

Katona jött. Igaz nem amerikai, ahogy a szomszédok várták. Orosz katona volt, szovjet, mi örültünk neki. Apám is hazajött, egy nagy kenyérrel. Azóta sem ettem olyan jót.

A szomszéd utcában amerikai vajat osztogattak. Apám nem engedte, hogy beálljunk a sorba. Az amerikaiak vajából azóta se kérek.

Mi lesz, ha véget ér a járvány? Ha sétálhatunk, ott és akkor, ahol és amikor kedvünk tartja? Mi lesz, ha szabadok leszünk?

Katonák most nem jönnek, se amerikaiak, se oroszok. A kínaiak? Ők lehet, hogy már itt is vannak. De komolyra fordítva a szót, jobb lenne, ha világ odafigyelne Henry Kissingerre. Ha az USA nem egyezik meg Kínával, háború lesz – üzeni nekünk a diplomata és gondolkodó. Háború lesz, elkerülhetetlen és pusztító!

A nyugat kilátásai nem túl rózsásak. Amerika hadserege nagy és erős, de kicsúszik mögüle a társadalmi háttér. A kínai haderő mögött a kínai civilizáció áll. Egy filozófia, egy életfelfogás, ami egykor csak keleti érdekesség volt, de mára egyre inkább a mi kérdéseinkre is választ kínál.

Legyőzték a koronavírust! Kell-e több bizonyíték arra, hogy erre a civilizációra lehet és érdemes társadalmat, államot építeni?

Amerika mit tud felmutatni? A több százezer vírushalottat? A botrányos elnökválasztást? A hagyományok, sőt a nemzeti történelem rombolását?

Mi lesz, ha véget ér a járvány? Megtalálom-e még a kedvenc cukrászdámat? A cukrászok maguk mondják, hogy tavaszig a cukrászdák egyharmada megszűnik létezni.

Megtalálom a kedvenc edzőtermemet? Az idén már másodszor záratják be, és hol van még a tavasz?

Mi ez? Természetes kiválasztódás? Vagy netán tudatos gazdaságpolitika? A kicsik elhullanak, a nagyok a helyükre lépnek? A milliárdok világszerte mennek a hadiiparba, az autóiparba, az innovatív ágazatokba.

A járvány alatt nálunk is átfegyverzik a hadsereget. A multik beruházásaiért a miniszter többször körbeutazza a Földet, még a vírust is bevállalva. És a sok kisüzem, a sok kisbolt? Velük mi lesz?

Mi lesz, ha végre szabadok leszünk? Ha mindenki azt tesz, amit akar? Elfelejtjük a homeoffice-t, amivel bezártak bennünket a saját lakásunkba? A tőkésnek megéri, hiszen nem ő fizeti a fűtést, a villanyt, a takarítást, hanem mi. A jobbágyság óta nem kötötték helyhez az embereket ily mértékben, mint most. Még szerencse, hogy szenet bányászni, acélt önteni nem lehet homeoffice-ban, de a koca is megbolondulna, ha homeofficeban hizlalnák.

Mi lesz velünk a járvány után? Végleg feje tetejére áll a világ? Ma már nem az a kérdés, hogy a homoszexuálisok és a hagyományos szerelem hívei békésen éljenek egymás mellett. Ma már a homoszexualitás dicsőség, az elithez tartozás ismérve, holnap pedig kötelező lesz.

Ma nem azt látjuk, hogy a fehér és a néger együtt él, elismerve egymást. A mai filmek már azt a világot mutatják, ahol négerek és általában a kisebbségek uralkodnak a többség felett.

Senki sem veszi észre, hogy ez a vég? Ez vár ránk, ha végre megszabadulunk a maszkoktól és törvénysértés kockázata nélkül láthatjuk egymás arcát?

Mi lesz velünk a maszk után? Egy maszkos társadalom maszk nélkül? A hatalom ma olyasmit ért el, amit már nagyon régen nem. Rákényszerítette az embereket egy magatartásforma elfogadására. A maszkot mindenki hordja. Ki meggyőződésből, hogy ez segít. Ki meg tartva a retorzióktól. Az eredmény ugyanaz. A hatalom alárendelte akaratának a társadalmat.

A vírus fegyvert adott az uralkodó osztályok kezébe. Globális félelmet idéztek elő. Rettegést, bizonytalanságot. Kell-e magyarázni, hogy milyen könnyű manipulálni, befolyásolni, robotként kezelni a népeket, ha félnek?

A hatalom úgy érzi, szabad kezet kapott. Él is vele. Volt bátorsága a járvány idején kierőszakolni a választási törvény, sőt az Alaptörvény megváltoztatását. Mindenki ezt akarja? Nyilvánvalóan nem! Lehet ellene utcára menni, tüntetni, szervezkedni? Nyilvánvalóan nem!

Mi lesz, ha holnap ez folytatódik? Ha a mai rendkívülit teszik életünk normájává? Mindenki ezt akarja? Nyilvánvalóan nem! Lehet ellene tenni? Talán nem nyilvánvaló, de lehet! Sőt kell! Döntsünk mi arról, hogy mi lesz a járvány után!