Harminc éve hirdetjük, hogy a kapitalizmus nem jó, sőt egyre rosszabb. Jöjjön helyette a szocializmus! Ez a Munkáspárt politikája. Ez a mi portékánk, amivel a politikai piacon megjelenünk.

A szocializmus mostanság nem trendi a piacon. Cipeljük a múltat, amiben több volt a jó, mint a rossz, de a jót gyorsan felejtik. De a lényeg nem a múlt.

A politikai divat külföldi és hazai diktátorai más divatot diktálnak, s az emberek hajlamosak bedőlni ennek. Vevő persze lenne a mi árunkra is, de a hangosbemondók reggeltől estig igyekeznek az embereket lebeszélni, sőt megfenyegetni. Vöröset ne vegyél, mert az rossz, bűnös, gyilkos, hamis, régimódi, szélsőséges, elavult.

Mi tesszük a dolgunkat, ismételgetjük, hogy a miénk a legjobb, nem érdemes a többivel kísérletezni. Örüljünk annak, amit a kormányok adnak, de sose felejtsük el, hogy a végén mindig mi fizetünk! A kapitalizmus lényege nem az, hogy a mi fizetésünk több legyen, hanem az, hogy a tőkéstulajdonos profitja nőjön. Nem azért adnak, hogy nekünk jobb legyen, hanem hogy fogjuk be a szánkat, ne sztrájkoljunk, ne tüntessünk.

De lehet változtatni! Fordítsuk meg a dolgokat! Az emberek élete legyen jobb és ne csak tőkéseké! A többség járjon jól, és ne csak a kisebbség!

A tőkés kisebbség ereje nem csak az, hogy övék a gyár, a bank. Övék az állam is, az ő embereik az ő érdekeikben hozzák a törvényeket. Ha meg akarjuk fordítani a dolgokat, akkor olyan parlament, olyan kormány kell, amely elveszi a gyárat, a bankot a tőkéstől és a társadalom tulajdonába teszi.

Ez persze kínos folyamat. Én nem ismerek egyetlen olyan tőkést sem, aki kész lenne lemondani a vagyonáról és az azzal járó hatalomról. Nem ismerek egyetlen olyan tőkés kormányt sem, amely elvenné a vagyont a tőkésektől.

Mindezt azért hozom szóba, mert a piacon megjelent az Igen Szolidaritás Magyarországért Mozgalom, amely hasonló áruval kereskedik, mint mi. Szép nagy betűkkel írták fel a standjukra: „Igen szocializmus”.

Szanyi Tibor úr az MSZP „fenegyerekeként” évtizedeken át kínálta az MSZP portékáját itthon is, az európai piacon is. Aztán összevesztek, saját céget alakított, és most az „igen szocializmussal” akarja a piacot tarolni.

Szanyi úrnak jó orra van. Megérezte, hogy a szocializmusra van igény. Sőt, ahogy a bajok szaporodnak, akár nőhet is. De vajon az „igen szocializmus” az-e, aminek hirdeti magát? Valóban szocializmus-e, közösségi társadalom-e, vagy csak bujtatott kapitalizmus?

Szanyi úrék programja telis-tele szociális ígéretekkel. 200 ezer forintos minimálbér, ami ugyan nem eredeti, hiszen a Munkáspárt már három éve követelte. A „szociális minimumjövedelem” ötlete sem az övéké, a liberálisoktól ollózták. Az „ingyenes közlekedési, közmű és internet minimum” ötlete érezhetően nyugat-európai importcucc. De nem ez a lényeg.

A lényeg az, hogy a profitérdek és a szociális osztogatás között ellentét van. A tőkés ugyanis a profitjából osztogat, az egyéniből vagy az össztársadalmiból. De Szanyi úr nem lenne Szanyi úr, ha nem lenne „mentő ötlete”. „Egyensúlyt teremtünk a tőkejövedelmek és a munkajövedelmek között!” Tetszik érteni, ugye? Egyensúlyt a tulaj 5 milliós fizetése és dolgozó 300 ezres jövedelme között! Remek, kérdés csak egy marad: Hogyan?

Szanyi úr erre is ad választ. A „szabályozás eszközével elengedhetetlennek tartjuk a kizsákmányolásra épülő tőkés rendszer járomba hajtását.” Vagyis nem kell forradalom, nem kell elvenni a tőkésektől a gyárukat, nem kell a politikai hatalmat, a rendőrséget, a bíróságokat a nép kezébe adni, elég csak „szabályozni” a létező kapitalizmust.

A „szabályozás” a tőkést arra kényszeríti, hogy lemondjon a profitjáról. Más szóval, önként és dalolva hagyja a fenébe a kapitalizmust, és lépjen át az abba, amit Szanyi úr mond! Itt is akad kérdés: ki fog szabályozni? Miért lenne egyetlen tőkés is partner?

Szanyi úr „igen szocializmusában” a képviselőket vissza lehet hívni, mindenütt van szakszervezet, korrupcióellenes hatóság, kétkamarás a parlament és valamilyen oknál fogva az államfőt közvetlenül választják. Ezek jó ötletek, csak éppen a szocializmushoz semmi közük.

Szanyi úr nem szocializmust akar, hanem valamilyen „újraindított kapitalizmust”. Nem harcra akarja buzdítani a dolgozókat, a szakszervezeteket, hanem semmitevésre, megadásra kényszeríteni őket.

Szanyi úr nem a szocializmus eszméjét akarja a parlamentbe vinni, hanem a szocializmus eszméjének egyetlen hordozóját, a Munkáspártot akarja távol tartani a parlamenttől. Pártja nem választási lehetőséget akar kínálni azoknak, akiknek nem kell sem a Fidesz, sem a liberális ellenzék, hanem zavart akar kelteni. Szanyi úr és pártja nem a munkás, a dolgozó, a szegény érdekeit szolgálja, hanem valamelyik tőkéscsoportnak tesz szolgálatot.

A világ és mi ma nagy bajban vagyunk. Eddig úgy-ahogy elment a politikai manipulálás, a félrebeszélés, az emberek félrevezetése. De a covid, a válság most megmutatta, hogy már az életünk, a létünk a tét. Ne higgyünk a hamis prófétáknak, a rózsaszínűeknek sem! A dolgozó embereknek tudniuk kell, hogy ki van velük és ki van ellenük. Mi velük vagyunk!