Akkor énekeljük el a Juventust! – mondja Tutti, azaz Eperjes Károly a „6:3, avagy játszd újra, Tutti!” című filmben. Úgy érti, az Internacionálét? – kérdezi a partnere. Mire Tutti: Bocsánat, mindig keverem a két csapatot.

Internacionalisták vagy globalisták? Tehetjük fel mi a kérdést. Bizony, ezt is keverik manapság.  Van, aki tévedésből – isten bocsássa meg bűnét, tanulással ki lehet belőle gyógyulni.

De vannak, aki tudatosan, sőt módszeresen, mondhatni, politikaszerűen keverik. A konzervatívok következetesen internacionalistának nevezik a globalistákat. Ez ugyanaz, mint amikor lekommunistázzák Gyurcsányt, Dobrevet, sőt még Fekete-Győrt is. Egyik is hülyeség, a másik is.

Az internacionalistának és a globalistának is köze van a világhoz. Ennyi az azonosság. Innen tovább semmi sem azonos, sőt minden eltérő.

A globalista a tőkés rend világméretű győzelmét hirdeti, és olyan világot képzel el, amelyben a tőke érdekei mindenütt akadály nélkül érvényesülnek. Ha nincsenek akadályok, nagyobb a  hatékonyság, több a profit.

Az internacionalista hisz abban, hogy a világ a jövője a közösségi társadalomé, a szocializmusé, ahol nem a pénz diktál, hanem az emberek érdekei. Ennek az új világnak az érdekében összefogást, együttműködést, szolidaritást hirdet a munkások, a dolgozó emberek között, ráadásul világméretekben.

Az internacionalisták jelszavát nagy klasszikusaink, Marx és Engels még 1848-ban megfogalmazták: Világ proletárjai, egyesüljetek! A globalisták nem írják ki a jelszavukat, de minden nap ezzel ébrednek: világ bankárjai, világ tőkései egyesüljetek!

A globalistákat ismerjük. Itt vannak közöttünk. Az Orbán-kormány megdöntésére szövetkezett hat ellenzéki párt közösen hirdet olyan globalista jelszavakat, mint az európai ügyészség, az európai egészségügyi unió, az európai alapbér, sőt az európai egyesült államok.

Mindennek az a lényege, hogy a tőke maximális hatékonyságát biztosítsák.  Tudják, mint az úszók, akik a gyorsaság érdekében nem csak áramvonalas dresszbe öltöznek, de még az utolsó szőrszálat is levágják magukról, hogy minden ellenállást leküzdjenek.

A globalistákat zavarják a nemzeti intézmények. A tőkét irritálja, ha az egyes országokban eltérőek az adórendszerek, ha más a társadalombiztositás, a munkaügyi szabályozás. Az eltérő szabályozások többletköltséget jelentenek neki, vagyis csökken a tőke profitja.

A globalistákkal szemben a konzervatív politikai erők védik a nemzeti intézményeket. A konzervatívok jobban kötődnek a nemzeti értékekhez, a nemzeti kultúrához, mint a liberálisok. De ez csak részben magyarázza a konzervatív politikát. Van másik ok is. A konzervatívok felismerték, hogy a globális intézmények, a Nemzetközi Valutaalap, az EU hatékonynak hirdetett gazdasági receptjei válságba döntöttek egy sor országot, másrészt néhány nagyhatalom uralmát biztosították a többiek felett. A konzervatívok, így az Orbán-kormány is a nemzeti út, a globálistól különböző egyedi út megvalósítását védelmi eszköznek tekinti a globális intézmények hibáival és a nagyhatalmak uralkodói törekvéseivel szemben.

A tőke uralmát a konzervatívok sem akarják megváltoztatni, és éppen ezért nagy kérdés, hogy meddig és mennyire tudják védeni a nemzeti utat.

A globalisták akadálynak tekintik a nemzetet. A globalista megoldás ezért mindenben és mindenütt a nemzetek feletti megoldásokat akarja. A világ legnagyobb cégei nem kötödenek egy-egy országhoz, mint régen. Transznacionálisak, azaz a tevékenységét több országban végző, nemzetek felett álló vállalatok. De ez még nem a teljesen globalizált világ, hiszen vannak nemzeti kormányok, amelyek a saját területükön döntenek.

Az Európai Uniót eredetileg a nemzetek szövetségeként hozták létre. De kezdettől fogva jelen volt az a törekvés, hogy közös szabályokat, közös intézményeket hozzanak létre, amelyekbe a nemzeti államok delegálják a szuverenitásuk egy részét. Ma már azonban az a helyzet, hogy lassan mindenben a nemzetek feletti intézmények döntenek.

Az internacionalista védi a nemzetet. „A munkásoknak nincs hazájuk.” Ezt a marxi gondolatot gyakran vágják az internacionalisták szemébe, mondván, hogy ti nem akartok hazát és nemzetet. De ez nem azt jelenti.

A tőke a dolgozókkal szemben a világon mindenütt együttesen lép fel. A dolgozók is csak akkor érhetnek el sikert, ha együtt küzdenek a tőke ellen, legyen az Németországban, vagy Magyarországon.

A dolgozó érdeke az is, hogy a tőkés ne sajátíthassa ki a hazát, a nemzetet. Ma Magyarországon a tőkés uralkodó osztály nemzeti érdeknek tekinti a NATO-tagságot, a háborúkban való részvételünket csakúgy, mint a külföldi tőke bevonását. Magyar autóiparról beszélnek, miközben ezek a gyárak nem magyarok. De vajon ez-e a nemzeti érdek?

Az internacionalisták sohasem akartak nemzetek feletti intézményeket. A KGST, a Varsói Szerződés a nemzeti kormányok megegyezésén alapult. Nem voltak közös törvények, közös parlament, semmi ilyesmi. Az sem merült fel, hogy közös államot hozzanak létre.

Mi, internacionalisták nem a formát akarjuk megváltoztatni, hanem a lényeget. A pénz uralma helyett az emberek uralmát! Kapitalizmus helyett új közösségi társadalmat! A nagytőke Európai Uniója helyett a népek demokratikus együttműködését! Így „nemzetközivé lesz holnapra a világ”. Na, jó, holnaputánra!