Oszd meg és uralkodj?
Divide et impera, avagy „Oszd meg és uralkodj” A rómaiak sok mindent hagytak ránk, egyebek között annak a titkát, hogy a kisebbség hogyan uralkodhat a többség felett, ráadásul tartósan.
Szembemenni a többséggel, ez kész öngyilkosság! Feldarabolni a többséget, egymással szembeállítani őket, az egyes csoportokat, nos, ez a győzelem titka!
Ma természetesen senki sem mond ilyen csúnya dolgokat. Az ellenfelek „leszalámizását” a csúnya kommunisták csinálták. Egy demokráciában, legyen az liberális vagy illiberális, ilyen szóba se jöhet. Vagy mégis?
Kedvenc gombaárusom panaszkodott a héten. „Borzalmas ez a világ! Nem tudok az unokaöcsémmel két értelmes szót váltani! Én jobboldali vagyok, ő meg liberális. Egyikünk se érti másikat, de ő még beszélni se hajlandó.”
Egy másik ismerősöm újságolta, hogy a halottak napi családi ebéd már a levesnél politikai öldökléssé fajult, amikor szóba kerültek a jövő évi választások. „Aki a Fideszt támogatja, az minimum eszeveszett, de legfőképpen a demokrácia ellensége.” Vágta oda az elkötelezett Fidesz-hívő nagynéninek a középkorú unokalány, aki valamelyik magyar iskolában formálja a jövő nemzedékét.
A jövő évi választások jobban hasonlítanak egy középkori vallásháborúra, mint egy modernkori választásra. A pártok politikusait még csak megérti az ember, végül is ebből élnek. De az emberek? A tömegek? Hogyan váltak normális emberek egyik vagy másik tábor fanatikus híveivé?
Hogyhogy nem értik, hogy a „kommunisták” akkor sem jönnek vissza, ha történetesen a liberálisok győznek? Egész egyszerűen azért nem, mert a Gyurcsány, Márki-Zay nem kommunisták. Eszük ágában sincs a kapitalizmust eltörölni.
De igaz a fordítottja is. Hogyhogy nem értik az emberek, hogy a konzervatívok nem a népjóléti államot építenek, hanem a pénz, a tőke uralmát szilárdítják meg. Adnak az embereknek, ez igaz, de csak annyit, amennyi ahhoz kell, hogy az emberek fizetőképes keresletet jelentsenek a gazdaságnak. És persze azért, hogy a többség csendben maradjon, ne sztrájkoljon, eszébe ne jusson lecserélni a kapitalizmust.
Nos, ez a lényeg! Foglalkozzanak az emberek bármivel, csak ne azzal, hogy jó-e a pénz uralma, vagy sem! Ha ezzel kezdenek foglalkozni, az már a vég kezdete lenne! Hát akkor „divide et impera”, avagy „oszd meg és uralkodj”
A társadalmakat évtizedeken át lekötötték azzal, hogy szembeállították a férfit és nőt. A férfiak a férfi felsőbbrendűséget védték, a nők egyenlő jogokért küzdöttek. Ezzel tökéletesen elvoltak a tömegek, s nem kezdték firtatni, hogy az egész a kapitalizmus bűne.
Mára a helyzet megváltozott, a nők szinte mindent elérhetnek, amit akarnak. A NATO harminc országából nyolcban már a hadügyminiszter is nő. A nő-férfi különbség már nem vonja el az emberek figyelmét annyira, mint korábban.
Gyorsan kitalálták az új választóvonalat. Nincsenek eleve elrendelt nemek, férfiak és nők, mindenki maga döntse el, mi is ő valójában. Késhegyre menő harc folyik a táborok között. Közben nem veszik észre, hogy ezt az újabb vallásháborút is a kapitalizmus erőlteti ránk.
Vannak ennél egyszerűbb trükkök! Eszedbe ne jusson, hogy a mai Magyarországon vannak milliárdosok és szegények! Foglalkozz inkább azzal az egetverő igazságtalansággal, hogy nem lehet biciklizni a Nagykörűt közepén! Szervezzük meg a seregeinket! A biciklis a nem biciklis ellensége és fordítva! Senki sem foglalkozik azzal, hogy a nőknek miért kell 65 éves korukig dolgozniuk, mikor nagy részük szeretne korábban, mondjuk 55 éves korban nyugdíjba menni!
Vagy itt a legújabb! A 2008-as válság minden korábbinál jobban megrázta a tőkés világot. A tőkés országok nem tudnak megegyezni a válság közös megoldásáról. Mindenki a másét akarja elvenni. A világháborút egyelőre elkerülték, de a szélére már eljuttatták a világot.
Valamit ki kellett találni! Európa népeire rázúdították a migránsokat. Mindjárt kialakultak a táborok. Haladóvá, európaivá kiáltották ki azt, aki beengedné a migránsokat. Aki pedig ellene van, az elmaradott, nacionalista, reakciós. A középosztály rögtön bevette a trükköt. Még a baloldali pártok egy része is bedőlt neki, azt hitték, hogy most fognak a világ proletárjai egyesülni.
Az igazi isteni áldás a koronavírus volt. A koronavírus rengeteg dologra jó. Félelemben lehet tartani az embereket. Különösebb indoklás nélkül be lehet zárni őket. Egész városokat lehet szép nagy koncentrációs táborrá nyilvánítani.
Olyan szintű ellenőrzés alá lehet vonni egész társadalmakat, amelyre korábban nem volt példa, de persze demokratikus lehetőség sem volt. Ez utóbbi most se nagyon van.
És a legfőbb! Táborokat lehet képezni. Az oltáshívők hadakoznak az oltástagadókkal, gyűlölik, kiátkozzák egymást. A korlátozás-hívők és a korlátozásellenesek már az utcákon csapnak össze.
A rendőrök meg ide is ütnek, meg oda is. Nem szép dolog, nem túl humánus, de kit érdekel. Csak nem azt akarod, hogy a táborok egyesüljenek, és ketten együtt forduljanak a rendőrök, a kormányok, a pénz uralma, a kapitalizmus ellen?
Vagy mégis? Észrevesszük végre, hogy a tőkések, a pénz urai megosztanak bennünket? Megértjük-e, hogy bármely csoportról is legyen szó, a pénz, a média, a tőke áll mögötte?? Készek vagyunk-e felébredni és nemet mondani a tőke uralmára? Készek vagyunk-e cselekedni? Vagy engedjük, hogy továbbra is uralkodjanak rajtunk, és mi még örüljünk is neki?
Thürmer Gyula