Ady az emberiség ősi biztatójának nevezte a húsvétot. Tavasz van, megszabadulunk a téltől, a hidegtől. Virágba borulnak a fák, újjászületik a természet. Az elmaradhatatlan sonka mellé feltétlenül eszünk valami frisset, uborkát, retket, újhagymát. Szeretem a húsvétot.

A karácsony a születést idézi fel bennünk, a húsvét a feltámadást, szélesebb értelemben az újjászületés érzését adja. Az újjászületés, az újragondolás, az újraszervezés az ember természetes igénye. Tudjuk a múltat, ismerjük, nem biztos, hogy tanulunk belőle, de másként akarunk dolgozni, élni. Jobban, sikeresebben, békésebben, s talán szebben is. S, főleg, persze élni szeretnénk.

Húsvét, nem húsvét, megmondom őszintén, néha szeretném kivágni az ablakon az egész mai világot, úgy, ahogyan van.

Ez a világ a pénzről szól, nem rólunk emberekről. Ha rólunk szólna, akkor a milliárdokat arra költenék, hogy az emberiséget megszabadítsuk a ráktól és minden más, régi vagy új betegségtől, és nem fegyverekre, hogy egymást öljük meg.

Dühít, hogy pitiáner ügyek elintézéséhez ma több papír, igazolás, igazolás igazolása kell, mint a szocializmus legbürokratikusabb időszakaiban.

Dühít, hogy az állam nem védi a polgárait. Az állam látja, hogy átver a szolgáltató, az ügyvéd, nyilvánvaló a jogsértés, mégsem tesznek semmit. Küzdjek én a hatalmasokkal szemben! Menjek én a bíróságra! Mert ugye, demokrácia van!

Dühít, hogy hülyének néznek. Dühít, hogy az egyik percben azt mondja az illetékes, hogy Magyarországon nem kellenek NATO-katonák, mert megvédjük magunkat, meg egyébként is mi magunk vagyunk a NATO. A következő percben pedig úgy döntenek, hogy jöjjenek csak a NATO-katonák.

Egy ismerősöm, akit ugyancsak dühít a mai világ, úgy döntött, hogy kilép a világból, a társadalmon kívül fog élni. Kezdetben kidobta a televíziót, lemondta az újságokat. A bankban felmondta a számláját, nem utal semmit sehova, mindent készpénzben fizet.

Itt kezdett rájönni, hogy ez a világ olyan, mint a börtön. Nem lehet csak úgy egyszerűen kisétálni. A cége nem hajlandó a fizetést borítékban adni, csak számlára utalni. Kocsit akart venni, készpénzt nem fogadnak el. Panaszlevelet írt, de panaszt emelni csak ügyfélkapun keresztül lehet.

Kidobni a világot az ablakon nem lehet, és kisétálni se nagyon lehet belőle. Meg lehet változtatni. Régen vártuk április 3-át, a választások napját, hiszen azt mondják nekünk lépten-nyomon, hogy a választás a demokrácia csúcsa, ha valamit lehet csinálni a világgal, akkor itt és most.

Jobb, ha tőlem tudják: nem lehet! Tőkés világban élünk, ami ugye a pénzről szól, és nem rólunk, szóval ebben a világban a választási rendszert nem azért találják ki, hogy az emberek megváltoztassák a pénz uralmát, hanem azért, hogy kivül tartsák azokat, akik új világot akarnak, az ember uralta világot.

Mi a változtatás programjával indultunk. Adjatok többet az embereknek, mert jár nekik! De ne elégedjünk meg azzal, amit a hatalom ad nekünk! Szocializmust akarunk, ahol mi osztjuk a megtermelt javakat. A saját érdekünkben, a saját boldogulásunkra.

Értették ezt az emberek? Sokan értették. Sokan támogattak is bennünket az ajánlásukkal. De április 3-a nem arról szólt, hogy a pénz világa vagy az emberek világa. Április 3-a konzervatív hatalom és a liberális ellenzék harca volt a hatalomért. Velünk elhitették, hogy rólunk van szó.

Könnyű volt elhitetni, mivel április 3-a civilizációs összeütközés is volt. A nemzetet, a családot, a hagyományt védő konzervatív világ és a mindent felforgató, a hagyományokat elutasító világpolgárok világa ütközött meg.

Mi, a Munkáspárt harmadik alternatívát ajánlottunk. Az emberek azonban féltek harmadik utat választani. De, ha nem féltek volna, akkor is nehéz lett volna, hiszen a hatalom átszabta a választási törvényt, gyakorlatilag kizárva az, hogy a Munkáspártnak listája legyen. Ezt az akadályt még az ISZOMM-mal való együttműködés, a Baloldali Szövetséggel sem tudtuk leküzdeni.

Április 3-án túl vagyunk. A világ problémái azonban változatlanul itt vannak. A háborúból egyelőre nem kifelé haladunk, hanem inkább befelé. Amerika nem haza viszi a katonáit, hanem újabb tízezreket akar idehozni.  Arra se mernék mérget venni, hogy a covidnak vége, mint ahogyan a migráció se tűnt el.

A világot kell megváltoztatni. Az embereket kell meggyőznünk, hogy ne elégedjenek meg a börtönvilág kényelmével, hanem akarjanak szakítani, akarjanak egy új világot teremteni.

Tettünk valamit április 3-án, megmutattuk az új világot. Ez nem kevés, ne becsüljük le! De ahogyan Majakovszkij írta, „pokoli mód nehéz, amit végzünk”, és bizony az is igaz, hogy „sok még a szenny és a buta beszéd.”

Húsvét van. Legyen számunkra is biztató. Hosszú még az új világ felé, de végigmegyünk rajta. Boldog húsvétot!