Mindenért a globalizáció a felelős – mondja egy osztrák ismerősöm. Elegáns ruhaboltja van a bécsi Opernringen, és elkeseredetten küzd mindenért, amit jónak és szépnek, értékesnek és nem utolsó sorban osztráknak tart. Eleinte örültünk, hogy nemzetközivé lett a világ, tanulunk egymástól, de a világ nem nemzetközi lett, hanem globális – teszi hozzá. Az amerikaiak bedarálnak bennünket. A migrációval kiölik a nemzeti tudatot. És most a háború, lehet, hogy ez a vég?

Milyen világot akarunk mi, nemzetközit vagy globálist? „És nemzetközivé lesz holnapra a világ.” – hirdette a világ munkásmozgalma a 19. század végétől. Az éppen száz esztendeje született Szovjetunió himnuszává tette az Internacionálét. Lenin és követői hittek abban, hogy a világforradalom elsöpri a pénz uralmát, és olyan világ születik, amelyben az emberek, a népek diktálnak.

A szocializmus is átesett gyermekbetegségeken. Eleinte mindent át akartunk venni, ami sikeres volt a szovjet nép életében. Aztán rájöttünk, hogy ami az egyik helyen jó, az a másikon kárt is okozhat. A szocializmus akkor sikeres, ha minden nép megtalálja benne önmagát.

A tőkésvilág felismerte, hogy a tőke számára a nemzetköziség eszméje halálos veszélyt jelent.  Ha minden nép megindul az Internacionálé útján, akkor valóban a „Föld fog sarkából kidőlni”, azaz vége a kapitalizmusnak.

A tőke hatékony ellenszert talált, ráengedte a világra a globalizációt. Az amerikai jólét, mi tagadás, vonzotta az embereket. Ki ne akarna jobban élni? Ki ne vágyna nagy kocsikra és medencés otthonokra? Emberek százmilliói hitték el, hogy mindez eljön, ha Coca Colát iszunk, és hamburgert eszünk, amerikai filmeket nézünk, átvesszük a Halloweent.

Amerika elcsábította a világ népeit, megvette a bizalmukat. A világ népei pedig nem vették észre, vagy nem akarták észrevenni, hogy az újkori üveggyöngyök mögött az amerikai óriáscégek, transznacionális vállalatok állnak. Európa népei még azt is elfogadták, hogy amerikai csapatok vannak országaikban, mondván, hogy más országokban meg szovjetek vannak.

De a szovjet csapatok 1990 után kivonultak a kelet-európai országokból. Az amerikaiak viszont maradtak. A világ immáron Amerikáé, mondták, senki és semmi sem akadályozhatja az angolszász világuralmat.

Kötelező szabályokat hoztak, mindenütt bevezették a liberális politikát. Mindenben döntsön a piac! Ami profitot hoz, maradhat, ami nem hoz hasznot pusztuljon! És mindegy, hogy miről van szó, egy kolbászról, egy autóról, egy házról vagy egy kórházról, egy iskoláról, vagy akár egy egész népről.

A liberalizmus az erős diktatúrája. A globalizmus Amerika diktatúrája. Amerika tudta, hogy a népek nem szívesen hallanak olyan szavakat, mint diktatúra. A politikában mondjuk inkább azt, hogy szabadság, emberei jogok, demokrácia. A gazdaságban a hatékonyság, a fenntarthatóság, a klímavédelem legyen a jelszó. És tegyük hozzá, hogy mindezt Amerika, az amerikai modell testesíti meg.

Amerika 1990 után átfogó támadást indított az emberi agyakért. Már nem volt elég, hogy a népek utánozzák Amerikát, az is kevés volt, hogy átveszik az amerikai modellt. Úgy kellett gondolkodniuk, úgy kellett érezniük is, ahogy Amerika akarta.

Amerika megvette a nyugat-európai vezetők zömét, maga mellé állította Kelet-Európa liberálisait. De a teljes győzelem elmaradt.

Európa népei rádöbbentek arra, hogy Amerika a saját válságát átlöki Európába, és az európaiaknak kell fizetni azért, mert az amerikaiak évtizedeken át felelőtlenül vettek fel hiteleket a medencés házaikra és az amerikai álom más kellékeire. Amerika biztatta Európát, engedjétek be a migránsokat, pénzt ugyan nem adunk hozzá, de szívvel-lélekkel veletek vagyunk. A covid, Amerika tehetetlensége és közömbössége, és most az Oroszország elleni háború végleg betette a kaput sok embernél: elég Amerikából! Elég a globalizmusból!

Az új hangot Kína adta meg. Globalizmus nem, nemzetköziség igen! Mi szocializmust építünk, a saját utunkat járjuk, nem veszük át Amerika globalizált modelljeit. A kínai szocializmust sem erőltetjük másokra, minden nép maga döntsön a sorsáról! Működjünk együtt a világ problémáinak megoldásában! Működjünk együtt úgy, hogy mindenki nyertese legyen.

Mi, munkáspártiak, sokszínű, sok pólusú világot akarunk. Ehhez nem elég Amerikától és az EU-s helytartóiktól jobb feltételeket kikönyörögni vagy kierőszakolni. A rabszolgaság jobb feltételek mellett is rabszolgaság.

A világot kell megváltoztatni. A rabszolgaságot kell eltörölni. Új harcot kezdünk, ami talán nem a végső, de feltétlenül szükséges ahhoz, hogy nemzetközivé legyen a világ. Holnapra!