Új korba lépünk.  Az új kort új mércével mérjük. A fejlődést a bicikli utak hosszával és a karók számával mérjük. Ez, kérem, abszolúte demokratikus, mivel átlátható, illetve EU-nyelven mondva, transzparens. Ott van az utakon, mindennap felbukhatsz bennük.

Az új kor Budapest legszebb liberális hagyományaiból, a Demszky-korszakból táplálkozik.   Sokan úgy gondolták, hogy a liberális kultúr- és várospolitika csúcsa a „nemzeti gödör” lesz.  Tudják, 1996-98 között Magyar Bálint minisztersége és Demszky Gábor főpolgármestersége idején remek gödröt ástak az Erzsébet téren, ahol az új Nemzeti Szinházat gondolták felépíteni. De nem ez lett a csúcs, részben azért, mert egy gödör az gödör és nem csúcs, részben meg azért, mert a hülyeség viszonylag gyorsan törlődik az emberek emlékezetéből.

Demszky szeretett volna valami maradandót alkotni. Irodaházakat ugyan építettek, de az ilyenek nem az örökkévalóságnak készülnek. Nagy pénzeket lehet velük lenyúlni, de egy idő múlva érdektelenek. Eladják, ha tudják, vagy építenek a helyükre egy másikat.

Demszky Gábornak azonban valaki megsúgta a tuti ötletet. Gábor, karóztasd körbe a várost! Minden út szélére rakassál karókat ameddig a szem ellát! Mondd azt, hogy az autók szabálytalan parkolását akarod megakadályozni, védeni a gyalogosokat, a budapesti polgártársakat és polgártársnőket. Hidd el, mindenki fog rád emlékezni! Áldani fogják a nevedet, a szabad madarak feledhetetlen hőseként vonulsz be a történelembe.

Na, jó, előfordulhat, hogy több százezren inkább kedves édesanyád nevét fogják emlegetni, de történelmi távlatokból nézve ez már tökmindegy. Végül is a főpolgármester is olyan, mint a színésznő, mindegy, hogy mit beszélnek róla, csak beszéljenek!

És beköszöntött a Demszky-karók aranykora. A város utcáit elárasztották a karók. Az ilyen karó olyan, mint az ecetfa, könnyen szaporodik, és hamar területfoglalásba kezd. Szaporodtak is. Jutott belőlük oda is, ahova nem kellett volna, mondjuk, vakvezető sávba, történelmi emlékhelyeinek elé és köré.

Egyikük-másikuk szabadságszerető fiatal emberek áldozatává vált, akik úgy gondolták, hogy a liberalizmus nem tűr meg karókat.  Hála országunk rendszerváltás utáni rohamos fejlődésének, nálunk is megjelentek az óriás terepjárók, amelyek könnyedén nyomják szét a korunk hőseinek parkolását akadályozó karókat. Másutt lelkes lokálpatrióták gondolták úgy, hogy kedvenc utcájukban egy fasor több árnyékot adna, mint egy karósor.

A fővárosi ebek azonban kedvenceik közé sorolták a főpolgármestert, aki annyi pisilési helyet teremtett számukra, amiről álmodni se mertek.

A nagy emberek tündöklése sem tart örökké. Az új főpolgármester, Tarlós István nem a karók számának gyarapítását tekintette életcéljának, hanem elkezdte a várost rendbe tenni. Példának okáért az a szörnyű gondolat jutott eszébe, hogy az aluljárók nem arra valók, hogy az emberek ott lakjanak, ott végezzék el szükségleteiket.

A kerékpározásról meg az a furcsa nézete volt, hogy jobb az ilyet a hegyekben, a szabadban csinálni. A sok autót nem lehet biciklikkel megállítani. Jobb ötletnek tűnik metrót építeni, meg is épült a négyes metró, vagy mondjuk, a metróvégállamosokhoz parkolókat építeni. Még azt is találta mondani, hogy rombolni mindenki tud, de építeni kevesen.

A főváros szabad polgárai nem tűrhettek ilyen elhajlásokat. De jött Karácsony Gergely és a szabadság, a jól fizetett semmittevés időszaka. Mindenki élhet a bolondériájának, és még pénzt is kap érte. Ha elfogy, erre az esetre is van bombabiztos, EU-konform recept: mindent rá kell kenni a diktátorokkal és háborús bűnösökkel barátkozó, antidemokratikus, önkényuralmi kormányra. A többi jelző hirtelen nem jut eszembe.

És most itt van az európai kultúra nagyszerű kezdeményezése. Karácsony megértette a Demszky-kor titkát, mondhatni a teremtő üzenetét: Gergő, rakd tele a várost karókkal! Szépen párhuzamosan nagy elődöd karóival. Azok a járdán, a tieid az úton, szépen, katonásan!

Ne törődj azokkal, akik nem értik a haladás szavát! Ne törődj a buta megjegyzésekkel! Hogy lennének ezek a szép zöld és sárga karók balesetveszélyesek? Miért akadályoznák a kocsik lehúzódását, ha jön a mentő? Dőre szavak ezek, az ellenségeid terjesztik!

Légy büszke! Mit neveztek el Tarlósról? Semmit! A te neved már ott van minden egyes úton. „Gerikaró” – mondják az elsuhanó biciklisek. Most már nem kell se jobbra, se balra nézniük, szabad az út.

Beléptünk a karók korszakába. Mondhatnánk, elkaptuk a karókórt. De ne féljenek, minden kor megtalálja a halálos kór ellenszerét. A karókór ellen is lesz ellenszer. Még győzködnünk kell egymást, még sok embert kell magunk mellé állítani, de legyőzzük a karókórt, véget vetünk a karók korának és kiirtjuk a karókat.  Türelem!